–

A tökéletes tanár

Ébredéstől lefekvésig folyton azon gondolkodik, hogyan tehetné jobbá és szebbé a gyerekek életét. Minden reggel makulátlan ruházatot húz, mely apró részleteiben is tükrözi tanári mivoltát, messziről megmutatja társadalmi megbecsültségét, szakmaiságát és komolyságát. Mosolyogva lép be az iskola épületébe a tanítás megkezdése előtt egy órával, hogy megkezdhesse az előkészületeteket az aznapra gondosan megtervezett és minden pedagógiai módszert ötvöző tanóráira. Természetesen a dolgozatok, és maga a tanítás is minden diákjára egyénileg szabott, a feladatok mindegyike gyerekenként illeszkedik az egyéni fejlesztési tervbe. A szaktárgyi tudása egyetemi oktatói szintű, és az általa nem tanított tantárgyakból is bármikor megtart egy helyettesítő órát, ha arról van szó. Minden gyereket egyformán szeret, mosolyogva beszél velük egész nap, minden pillanatát és figyelmét kizárólag a nebulók fejlesztésének szenteli. Az órai szünetekben apró kedvességekkel lepi meg a gyerekeket, és még arra is van ideje, hogy a teljes órai adminisztráció azonnal elkészüljön. Napi fejlődési statisztikát és jelentést ír a gyerekekről, hogy ő és a szülő is lássa, hogyan halad a diák a közösen kialakított fejlődési úton. Az iskola végeztével rendbe teszi a tantermet, megírja az utolsó óra adminisztrációját, majd nekilát az iskolai ünnepély megszervezésének, és kiválasztja a szereplőket.

Amikor hazaér, nekilát a másnapi dolgozat alapos összeállításának, és a kicsi, kézzel varrott állatfigurák elkészítésének, melyeket a gyerekek a másnapi számonkérés után kapnak ajándékba. Lefekvés előtt pedig elolvassa a legújabb pedagógiai tanulmányokat, valamint az aznap megjelent tudományos cikkeket. Természetesen emellett példás családi életet él, ideálisan megfelel anyai/apai teendőinek, a lakása és a magánélete is egyaránt feddhetetlen. Ilyen a tökéletesen ideális tanár, aki minden elvárásnak és előírásnak megfelel.

Jaj, a legfontosabb jellemzőt majdnem elfelejtettem a végére írni: a tökéletes tanár nem létezik.

A tökéletlen én

Bármennyire is szeretnék megfelelni a minden irányból érkező elvárásnak, illetve az összes előírásnak, sajnos ez lehetetlen. Természetesen törekszem a tökéletességre, de tudom, hogy soha nem érhetem el. Mert én is ember vagyok. Néha hibázom, olykor elrontok egy évszámot, elszámolok egy másodfokú egyenletet... vagy éppen nem jut eszembe egy híres irodalmár neve. Előfordul persze, hiszen nem vagyok sem mindentudó, sem két lábon járó lexikon. Néha gyűrött a pólóm, krétaporos a nadrágom, esetleg kócos a hajam, mert a reggeli kapkodásban nem fordítottam rá kellő figyelmet. Előfordul, hogy rossz kedvem van, álmos, fáradt és nyűgös vagyok. Ilyenkor nekem is nehezemre esik bemenni a suliba, pláne folyton kedvesen mosolyogni. Néha nem is megy.

Ezt a pólót tavaly júniusban kaptam a ballagó osztályomtól

Olykor elúszom az adminisztrációval, elmaradok a megírandó statisztikával, a kijavítani való beadandókkal. Van, hogy engem is elragadnak az érzelemim: előfordul, hogy meghatódom egy diák kedves gesztusán, néha pedig kiabálok és dühös vagyok. Vagy rosszul reagálok egy helyzetre, amit persze később megbánok, de mégis előfordul.

Minden gyereket szeretek, de bármennyire is próbálom, nem tudok mindenkit egyformán szeretni.

Mert létezik olyan személyiség, amelyik közelebb áll hozzám, és olyan is akad, amelyik kevésbé. Bízom benne, hogy a gyerekek ezt nem érzékelik, de ahogy az életben, itt sem tudok mindig, minden pillanatban, mindenkivel egyformán jól kijönni. Fordítva is igaz: van olyan diákom, akinek nem jön be a stílusom, a személyiségem... és kevésbé szeret engem. Ez így is van jól.

Nem tartok mindig színvonalas órákat, minden módszert ötvöző fejlesztő foglalkozásokat. Az is előfordul hébe-hóba, hogy nincs meg az összhang, nem szeretek annyira egy anyagrészt, vagy nem sikerül egy játék, amit kitalálok. Ilyenkor én is úgy jövök ki a teremből, hogy azt érzem: ez még magamhoz képest rossz volt. Arról nem is beszélve, hogy néha elmarad otthon a takarítás, ráadásul nem mosogatok el mindent azonnal. Olykor tönkremennek a kapcsolataim, és hozok hibás döntéseket az életemben, ezekre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy feddhetetlen példa lennék. De pont emiatt vagyok az, aki. Egy tanár, aki ember. Ez baj? Talán... Viszont ha nem ilyen volnék, akkor lehet, hogy csak egy tananyagot leadó, érzéketlen biorobot lennék. Abból pedig inkább nem kérek.

Inkább olyan vagyok, amilyen: egy kicsit tökéletlen... Jocó bácsi.

 

Balatoni József

A képek a szerző tulajdonában vannak