Rengeteg olyan eleme van ennek a világnak, ami elől az emberi agy menekülni szeretne — WMN Klub beharangozó
Jön az újabb WMN Klub a Teatro di Fragolában, február 6-án! A legutóbbi alkalommal is elképesztően izgalmas párbeszéd alakult ki, amihez a nézők is csatlakoztak – és most is ebben reménykedünk. Ezúttal is sokakat érintő kérdésről lesz ugyanis szó: a mindennapi függőségeinkről fogunk beszélgetni. Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak az alkoholtól, drogoktól, vagy szerencsejátéktól lehet függeni, pedig ennél sokkal szerteágazóbban és hétköznapibb szinten érint minket a téma – majdhogynem mindannyiunkat. De mit is jelent ez pontosan? Mit értünk hétköznapi függőségeken? El lehet-e kerülni őket? Hogyan hat a felnövekvő generációkra? Megannyi árnyalata van a témának, amit dr. Zacher Gábor toxikológus, Nyáry Luca író, modell és Szabó Anna Eszter újságíró fog alaposan átbeszélni Krajnyik Cintia újságíró moderálásával. A beszélgetésre (ITT válthatsz rá jegyet) ráhangolódásként Nyáry Luca, Szabó Anna Eszter és Krajnyik Cintia válaszolt néhány bemelegítő kérdésre.
–
WMN: Szerintetek mi számít függőségnek?
Nyáry Luca: Én minden olyan viselkedésformát függőségnek tartok, amit a kényszer vezérel. Amikor valamit már nem azért csinálok, mert jólesik, vagy azért mert fejleszt engem, hanem hogy valamilyen hiányt pótoljak vele az életemben. Viszont ez bármilyen formát fel tud venni, és nem feltétlenül azok a függőségek lesznek a legpusztítóbbak, amikre először gondolunk, amikor meghalljuk ezt a szót. Ismertem már kapcsolatfüggőket, adrenalinfüggőket, evésfüggőket, drogfüggőket és alkoholistákat is, és mindegyik tönkre tudja tenni az életedet, ha eljutsz arra a pontra, hogy a függőséged lesz a fő védekező mechanizmusod a problémáiddal való szembenézés helyett.
Krajnyik Cintia: Egy nemrégiben írt cikkemben
Guld Ádám média- és társadalomkutató így fogalmazott: „Addikcióról akkor beszélünk, amikor egy viselkedésminta vagy egy hétköznapi gyakorlat diszfunkcionális szituációkat vagy magatartást eredményez.”
A saját szavaimmal – hangsúlyozom, nem vagyok szakember – úgy fogalmaznám meg, hogy ha a mindennapi működésünket jelentősen meghatározza egy szokásunk, a gondolataink akörül forognak, és feszültté, stresszessé tesz, ha elmarad, szerintem az a függőség.
Szabó Anna Eszter: Szerintem bármi okozhat függőséget, ami nélkül úgy érezzük, nem tudunk élni, és simán utat tör magának, ha hagyjuk neki.
WMN: Milyen értelemben van jelen az életetekben a függőség?
Krajnyik Cintia: Kár lenne tagadni, hogy a telefonom és a social media felületek sajnos sokkal intenzívebben vannak jelen az életemben, mint kellene, és a fenti kérdésre adott válaszom alapján egyértelműen igaznak bizonyul, hogy függök tőlük. Ha nincs nálam a telefonom, kifejezetten feszültté válok. Ha sorban állok, várakozom, azonnal nyúlok a mobilomért. Totálisan elszokott a generációnk attól – és ez vélhetően csak egyre rosszabb lesz a következő nemzedékeknél –, hogy üresjáratok legyenek az életünkben, amelyek során csak türelmesen várakozunk, elmerülünk a gondolatainkban. Tessék, harminckét éves vagyok, és már a régi időkön mélázom. Na, ez a boomerség.
Szabó Anna Eszter: Ó, én szerintem akármire rá tudnék szokni, tökéletes függőalapanyag vagyok. Viszont, ha megjelenik a fejemben, hogy valamire túlságosan rákaptam, és ennek észlelem a negatív hatásait, akkor elég könnyen le is tudok szokni gyakorlatilag bármiről. Amúgy mostanában sorozatokra, filmekre, könyvekre, komplett kitalált fantasyuniverzumokra tudok úgy rákattanni, hogy rendesen fáj visszacsöppenni a valóságba. Ez egyértelműen eszképizmus. Tudnám még sorolni, de a WMN Klubon
elsősorban az anyai nézőpontom miatt fogok részt venni a beszélgetésen. Arról fogok többek közt beszélni, hogyan tudom a gyerekemet segíteni abban, hogy minél kevésbé legyen kiszolgáltatva ennek a rengeteg mindennek, ami napjainkban függőséget okozhat.
Erről gyakorlatilag napi szinten beszélgetünk a gyerekekkel, nyíltan kommunikálunk arról is, hogy ez nekünk, felnőtteknek is nehézséget tud okozni, és hogy a mértékletességet komoly erőbedobással kell gyakorolni.
Nyáry Luca: Én abszolút függő típus vagyok, vagy legalábbis vannak obszesszív tendenciáim, szerencsére viszont elég hamar megunok mindent, és átnyergelek valami másra. Mindig rákapok valamire, és pár hétig konkrétan semmi másra nem tudok odafigyelni, csak arra az egy dologra – ez lehet egy étel, egy videójáték, vagy egy másik ember, de annyi biztos, hogy arra az időre mindent képes lennék eldobni érte. Illetve van egy elég konkrét, több éve húzódó fizikai függőségem is, ez pedig az orrspray, ami elsőre elég viccesen hangzik, de igazából egy nagyon sok embert érintő probléma, és az egyik leggyakoribb gyógyszerrel való visszaélés.
Szabó Anna Eszter: Szerintem az ember mindig hajlamos lehetett arra, hogy függővé váljon. Csak most sokkal könnyebben elérhető minden, sokkal tágabb a spektrum, és jóval nehezebb felismerni, hovatovább beismerni, hogy rácsúsztunk egy szokásra. A másik oldalról viszont szerintem sokkal nyíltabban lehet erről beszélgetni, ami segítséget nyújthat az érintetteknek.
Nyáry Luca: Úgy gondolom, igen, különösen a Covid óta. A járványhelyzet alatt például nagyon sok ismerősöm csúszott rá az alkoholra, a drogokra – az elején nekem is volt egy elég súlyos epizódom, amivel olyan szinten kimerítettem a szervezetemet, hogy egy hétig mozdulatlanul feküdtem az ágyamban, és nem tudtam sírás nélkül kommunikálni senkivel.
Rengeteg olyan beépített eleme van ennek a világnak, ami elől az emberi agy menekülni szeretne, mert már nem bírja feldolgozni, hogy minden ennyire gyors, ennyire részletes, ennyire elérhető.
Ebből a szempontból különösen aggasztónak találom a saját generációm és a nálunk fiatalabbak helyzetét, mert engem már a jelenlegi életmódunk is agyonstresszel, el se tudom képzelni, hogy azzal, hogyan fogunk megküzdeni, amikor ehhez még hozzájönnek a globális felmelegedés durvább hatásai, a háborúk vagy simán a hatalmas technológiai újítások, nem tudom, hogy képesek leszünk-e egészségesen feldolgozni ezeket a drasztikus változásokat.
Krajnyik Cintia: Nehéz kérdés, valószínűleg ez inkább személyiségfüggő, és attól is függ, milyen addikciót vizsgálunk. A szüleink korosztályában például iszonyatosan magas hazánkban az alkoholfüggők aránya, mi pedig már biztosan nehezen vagyunk meg a digitális eszközeink nélkül, de hogy általános konzekvenciák levonhatók-e, ezt nem tudom. Majd megkérdezem a február 6-ai WMN Klubon személyesen Zacher Gábortól, ő mit gondol.
Az eseményre ITT vásárolhattok jegyet.
Kiemelt kép: WMN
