A császármetszés nem „könnyebb”, mint a hüvelyi szülés, de az anya és a baba életét is megmentheti

–

Több mint harminc évvel ezelőtt én is császáros baba voltam, és már a tavalyi bélrezekcióval járó endometriózis-műtétemkor azt az orvosi javaslatot kaptam, hogy ha egyszer odajutok, császármetszéssel jöjjön világra a gyermekem. Engem nem taglózott le a hír – valószínűleg az sokkal inkább elvitte a fókuszom, hogy az egyik petevezetőmtől is búcsúzni kellett –, nem éltem meg úgy, hogy kevésbé leszek jó anya, kevésbé lesz értékes a szülésélményem, ha úgy ítélik biztonságosabbnak, hogy császárral szülök. (Mióta pedig a férjemmel belevágtunk a lombikprogramba, és a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a nehezített teherbeesés minden kihívását, végképp úgy gondolom, én leszek a világ leghálásabb nője, ha egyszer az egészséges kisbabámat a karomban tarthatom, és mindegy lesz számomra, hogy nem hüvelyi úton szültem.) Mégis

nagyon sok nőben kelt rossz érzést a császármetszés ténye, hiszen gyakran kapnak olyan megjegyzéseket, miszerint a császár nem is „rendes” szülés.

Ha nagyon lovagolni akarnék a szavakon, azt is mondhatnám, hogy az úgynevezett természetes szüléssel kontrasztba állítani a császármetszést olyan, mintha azt sugallnánk, hogy ez a módszer természetellenes, valami nincs rendben vele. Holott a műtéti eljárás nők és kisbabák életének millióit menti meg.

Nem „könnyebb”, mint a hüvelyi szülés, de bizonyos helyzetekben ez az egyetlen megoldás

„Sokan szívesebben választanák a császármetszést, mert rettegnek a vajúdással járó fájdalomtól, míg mások éppen attól félnek, hogy a császár az mégiscsak egy operáció” – mondja dr. Vörös Anna szülész-nőgyógyász szakorvos, termékenységi specialista. „Sok a téves információ, a sztereotípia, de mindkét módnak megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Az biztos, hogy a császármetszés nem a „könnyebb” út, hiszen egy nagy hasi műtétről van szó, ugyanakkor a vajúdási fájdalmak valóban elkerülhetők.

Ha programozott császárról van szó, nem pedig életmentő beavatkozásról, akkor hiába van ébren a kismama, nem érez fájdalmat, sőt, a gerincbe kapott, úgynevezett spinális érzéstelenítés is fájdalommentes. Ezzel szemben, amikor a fájdalomcsillapítók hatása kimegy a szervezetből, az akár komoly sebfájdalommal is járhat, ezt tapasztalatból mondhatom. Rajtam életmentő sürgősségi császárt kellett végrehajtani, amikor az ikerlányaim születtek, és akkor fogadtam meg, hogy én csak akkor fogok a jövőben operálni, ha tényleg nagyon muszáj. Akkor viszont nem képezheti vita tárgyát.”

A doktornő szerint téves elképzelés az is, hogy a császár kötődésbeli problémákat okozna a baba és a mama között.

Mint mondja: egyre több intézményben igyekeznek lehetőséget teremteni arra, hogy a császár után is létrejöhessen az arany óra, a baba minél hamarabb az anya mellkasára kerülhessen – természetesen annak függvényében, hogy milyen állapotban vannak.

A tejelválasztással kapcsolatban Vörös doktornő elmondja, hogy hüvelyi szülés esetén általában legkésőbb a harmadik napon történik meg a tejbelövellés, és indul meg a teje a kismamáknak, és császármetszés esetén olykor előfordulhat, hogy egy-két napot ez csúszik, de szerinte ez teljesen egyénfüggő és független a szülés metódusától. Mindkét esetben probléma nélkül beindulhat azonnal a tejtermelés, ahogy az is előfordulhat, hogy ez napokkal később sem történik meg.

Melyek azok a helyzetek, amikor mindenképp a császár javasolt?

„Nagyon fontos, hogy a császárra inkább lehetőségként, egy olyan technológiai vívmányként tekintsünk, ami rengeteg baba és anya életét mentheti meg, persze abban az esetben, ha azok az indikációk jelen vannak, amelyek ezt indokolják.

Az kétségtelen, hogy Magyarországon meglehetősen magas a császármetszés aránya, ezt jócskán lehetne csökkenteni” – mondja a doktornő. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatigénylésének eleget téve arról számolt be, hogy 2022-ben 40,74 százalék volt a császármetszés országos aránya.

Dr. Vörös Anna kifejti, hogy az indikációk két típusát különböztetjük meg, az abszolút és a relatív indikációt. Mint mondja,

az abszolút indikáció azt jelenti, hogy hüvelyi szülésre nincs lehetőség, a magzat élveszületésének esélye nulla.

Ilyen például, ha a méhlepény teljes egészében fedi a méhszájat, ha a baba harántfekvésben helyezkedik el, különösen egy gondozatlan terhesség esetében, illetve ha például a baba úgynevezett magas egyenes állásban van, és a hüvelyi szüléshez nincs megfelelő pozícióban, hiába van fejjel lefelé. Abszolút indikációnak tekintik azt is, ha ikrek esetében a magzatok elhelyezkedéséből fakadóan a fejük összecsúszna szülés közben, mivel az A magzat, akinek lejjebb van a szívhangja faros, míg a B magzat megfelelő pozícióban van. Ha az anya eclampsiával, epilepsziával küzd vagy traumás kismedencével rendelkezik, szintén tilos a hüvelyi szülés.

Minden egyéb körülmény relatív indikációnak tekinthető, amikor a magzat megszülethet hüvelyi úton, de az jelentős kockázatokkal, súlyos egészségkárosító hatással bírna, akár az anyára, akár a magzatra nézve.

Ezek a doktornő szerint a mérlegelendő körülmények. Továbbá a javaslatokat is két típusba sorolják, ezek lehetnek profilaktikusak és vitálisak. A profilaktikus javaslat a megelőzést szolgálja, míg a vitális esetében egy meglévő problémát, jellemzően kialakult életveszélyt hárítanak el.

„A vitális javaslat fakadhat egy abszolút indikációból, de az is megtörténhet például, hogy vajúdás közben oxigénhiányos állapot lép fel, és ezért válik szükségessé a sürgősségi császár.

A profilaktikus javaslat a programozott császár, amikor azt mondjuk, hogy inkább előzzük meg a veszélyt, mert tudomásunk van olyan nehezítő tényezőről, ami jó eséllyel okozhatna problémát egy hüvelyi szülés során.

Ezek vonatkozhatnak anyára, magzatra és mindkettőjükre összetetten. Az anya esetében ez lehet szív-, tüdő-, neurológiai betegség, méhen végzett előzetes műtét, fenyegető hegszétválás, ortopédiai vagy akár életkorból fakadó javaslat. A magzat esetében gyanakodhatunk fenyegető oxigénhiányra már a vajúdást megelőzően, de ismert vagy feltételezett magzati betegség, fejlődési rendellenesség is indokolhat profilaktikus javaslatot.”

A doktornő kérdésemre azt is elmondja, hogy egy nő hiába ragaszkodna a hüvelyi szüléshez mindenáron, ha a magzat élete veszélyben forog, az orvosok – mivel a baba életéért is felelősek – mindenképpen császármetszést fognak javasolni. Szerinte ez megfelelő kommunikáció mellett nem is szokott problémát jelenteni. Ezzel szemben, ha orvosilag egyébként nem indokolt a császármetszés, ám az mégis ragaszkodna hozzá, – a hazánkban érvényben lévő jogszabályok értelmében – elvileg erre nincs lehetősége. A doktornő szerint ilyenkor érdemes a lelki, pszichés okokat feltárni, ami miatt az anya tartózkodna a hüvelyi szüléstől.

Hogy zajlik a császármetszés folyamata?

„Az emberek hajlamosak elbagatellizálni a császármetszés utáni felépülést, mondván, ez csak egy 15 perces rutinműtét.

A rutinműtét és a 15 perc is stimmel, de ne feledjük, ez egy nagy hasi műtét, ahol megfelelő spinális érzéstelenítés után – extrém életveszélyes állapotban altatás után – átvágjuk a bőrt, a zsírszövetet, a fasciát, az izmokat félrehúzzuk, megnyitjuk a hashártyát, majd a méhnyak és a méhtest határán végzünk egy bemetszést. Megnyitjuk a magzatburkot, elfolyik a magzatvíz, kiemeljük a babát, ellátjuk a köldökzsinórt – ha szükséges, itt történik az őssejtlevétel –, eltávolítjuk a méhlepényt, mindent ellenőrzünk, majd összevarrjuk azokat a rétegeket, amelyeken behatoltunk. Közben pedig, miután a babát is ellátták, igyekszünk minél hamarabb lehetőséget teremteni az anyának és apának, hogy a kezükbe foghassák a csecsemőt.

Tévhit, hogy ilyenkor az anyáknak órákon keresztül mozdulatlanul kell feküdniük,

bár az igaz, hogy hat órán át nem szabad felkelniük, és nem javasolt a fejet a párnáról emelgetni az elhúzódó fejfájás elkerülése érdekében. De fekvőhelyzetben lehet mozogni, a babát az anya a karjába foghatja, mellre lehet tenni. Rengeteg különféle technika van, amelyet a császármetszés során alkalmaznak, de minden esetben az a vezérelv, hogy minél kevesebb traumát okozzunk a szövetekben, és a beavatkozás után igyekezzünk a természetes állapotot visszarendezni.” 

Császár után van-e lehetőség a hüvelyi szülésre?

Azaz hogyan működik az úgynevezett VBAC-re (Vaginal Birth After Caesarean)? 

„Az, hogy valakinek volt már császármetszése, még önmagában nem indikáció, hogy a jövőben is csak így szülhet”

– mondja Vörös doktornő. „Úgy fogalmaznék, hogy ha az első császármetszést indokló körülmények a második terhesség esetében is fennállnak, akkor a második is császármetszés lesz. Ha a körülmények esetlegesen ismétlődhetnek, az mérlegelést igényel, de ha például az első alkalommal egy váratlan magzati indikáció vezetett a császármetszéshez, más probléma nem áll fenn, akkor akár akadály nélkül szülhet hüvelyi úton az anyuka.” 

Hogyan készülhetünk fel lelkileg és testileg a császármetszésre, és hogyan regenerálódhatunk a leghatékonyabban?

Dr. Vörös Anna szerint

nemcsak a szülésre, de az egész várandósságra, az anyává válásra is igaz, hogy minél jobb testi-lelki állapotban vagyunk, annál könnyebb lehet számunkra a folyamat, a gyógyulás, a regeneráció.

Kiemelten fontosnak tartja, hogy a kismamák legyenek megengedők önmagukkal szemben, hallgassanak a megérzéseikre, és ne féljenek kifejezni az igényeiket a környezetük felé. Felhívja a figyelmet a megfelelő vitamin- és nyomelempótlásra, az egészséges táplálkozásra, lehetőség szerint a minél hamarabbi sétára, a kíméletes testmozgásra, a sebgyógyulás biztosítására, a hegkezelésre, de arra is felhívja a figyelmet: senkinek nem kell rosszul éreznie magát, ha valamire még nem képes, vagy nem vágyik rá a szervezete. Mint mondja, a hüvelyi szülés és a császármetszés esetében is a fokozatosság elve a legfontosabb.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Westend61

Krajnyik Cintia