Aki volt már várandós, vagy kísért már végig várandósságot testközelből, az tudja, hogy a rosszullétek már jóval az elmaradt menstruáció után, a hatodik-nyolcadik héttől kezdődnek. Ennek orvosi okai nem teljesen egyértelműek, de a megnövekedett ösztrogén-, progeszteron- és HCG-szintnek (ezt a hormont mutatja ki a terhességi teszt) valószínűleg köze van hozzá. Emellett az ételundor, a fokozott nyáltermelés, a szaglás érzékenyebbé válása is befolyással lehet a rosszullétek megjelenésére és intenzitására.

Az émelygés egyébként egy pszichésen is előidézhető panasz.

Nemcsak beképzelni lehet könnyedén, de simán oka lehet a nem kívánt terhességtől való félelem, vagy a vágyott megfoganás elmaradása feletti szorongás okozta fiziológiai változások. Szóval amíg a tömegkultúrában a hányinger a legtipikusabb terhességi jel, addig sokan el is hiszik, hogy a valóságban is az.

Érdemes megnézni az internetes anyukás fórumokat: tele vannak olyan kérdésekkel, hogy: „Holnap kellene megjönnie, hányingerem van, lehetek terhes?”

A kérdezőt ilyenkor vagy megnyugtatja a tapasztalt anyukák válasza, miszerint ilyenkor még nem lehet a terhességtől rosszul, vagy felzaklatja – attól függően, mit kívánna jobban a szíve. Közben viszont minden gyerekre vágyó, de még tapasztalatlan nőt rettentően izgat, hogy mik azok a bizonyos első jelek, amikből tudhatja, hogy egy új élet növekszik benne. Úgyhogy megkérdeztem pár nőt, és természetesen megírtam a saját sztorimat is.

Az azonnal kiderült, hogy a legtöbb nőnek a kimaradó menstruáció az első jel, majd az ezután elvégzett terhességi teszttel jártak utána a gyanújuknak. A második legnépesebb csoport is maximum erőteljesebb mellfeszülést tapasztalt korai tünetként. Voltak azonban egészen izgalmas sztorik is, és persze olyan nőt is találtam, aki valóban a hányásból jött rá. 

A spirituális lelkek

Kinga mindkét terhességét egész egyszerűen (előre) megérezte. Az aktus után. „Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, mint hogy együttlét után rögtön volt egy olyan érzésem, hogy teherbe fogok esni, és így is történt. A terhességi teszt két héttel később már csak megerősítette, amit amúgy is gondoltam” – meséli Kinga, aki az élet más területein abszolút racionális, tényekre hagyatkozó alkat.

Alexát viszont alapvetően vonzza a misztikum és a spiritualitás, így ő cseppet sem csodálkozott azon, amikor Kingához hasonlóan megérezte, hogy terhes lesz. „Soha korábban nem volt ilyen élményem, de amikor a lányom fogant, azonnal éreztem belül, hogy mi fog történni, egyfajta tiszta nyugalom szállt meg. A terhességemet is egy csodaként éltem meg, és máig úgy gondolom, hogy a lányom kiválasztott engem. Ebben semmi tudományos nincs, biztosan sokan ostobaságnak tartják, de én mégis azt kívánom, hogy bárcsak minden várandós így élhetné meg ezt” – mondja az immár hétéves Johanna anyukája.

Gyárfás Dorka a WMN-ből is hasonlóról számol be, vérbeli filmes újságíróként egy komplett szcénát felskiccelve: „Lehet, hogy fura, amit mondok, de így volt, azonnal azt éreztem, hogy megnőtt a méhem. Vagy valami a hasamban, és ha lehajolok vagy előredőlök, akkor nem ugyanolyan érzés, mint előtte. De persze ez teljesen megfoghatatlan volt, úgyhogy nem akartam még beleélni magam, és nem szóltam semmit, vártam, hogy megjön-e. Aztán amikor már pár napja késett, és ez az érzés a hasfalam mögött megmaradt, akkor már nagyon reménykedtem. Akkoriban mentem a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című díjnyertes román film sajtóvetítésére, ami egy illegális abortusz történetét meséli el, és meglehetősen naturalisztikusan be is mutatja. Hát ez volt az a film, aminek a végén elhatároztam, hogy jó, akkor most bemegyek egy patikába, és veszek egy tesztet. A vetítés a Cirkó moziban volt, a patika meg a Szent István körúton. A teszt délután pozitív lett.”

A pragmatikusak

A WMN egy másik szerzőjét épp a spirituális oldala „hagyta cserben”, amikor várandós lett: „Nagyon régóta vágytam arra, hogy anya legyek, ezért biztos voltam benne, hogy azonnal megérzem, ha elindul a testemben valami változás, és egy gyermek fejlődik bennem. Ehhez képest csak annyit vettem észre, hogy késik a ciklusom, de rossz helyre pisiltem a terhességi teszten, és semmit nem mutatott, úgyhogy elmentünk a férjemmel argentintangó-órára. Mire hazaértünk, addigra ott virított a két csík, úgyhogy még az az élmény is kimaradt, hogy én már látom a budiban, hogy gyerekünk lesz, és majd valahogy közlöm vele a jó hírt.

Hát ennyit arról a romantikus képről, hogy a lelkében érzi az ember az új élet kezdetét. Ezek után nem meglepő, hogy egy tolató teherautó csipogásán érzékenyültem el az első ultrahangon, mert azt hittem, hogy az a szívhang.”

Az ugyancsak WMN-szerző Mózes Zsófi szintén csak a tesztből értesült a nagy hírről: „Ahogy abbahagytam a fogamzásgátló szedését, folyamatosan lestem a jeleket, már egy nap késésnél is vettem elő a tesztet, és pisiltem lelkesen. Úgyhogy nálam semmi csoda vagy varázslat nem volt, egy uncsi és átlagos tesztre pisilés jelezte a dolgot. Amikor pozitív lett, a gyerek apja már elindult, úgyhogy gyorsan felhívtam, hogy merre jár. Mivel még nem volt messze, a pizsamámra felkaptam a kabátomat, zsebre vágtam a tesztet, és rohantam utána. Még a metró előtt elcsíptem, de nem ez volt életem legromantikusabb pillanata” – meséli a szerintem egyébként abszolút romantikus vígjátékba illő jelenetet. 

A fáradtak

„Akkor már szerettünk volna babát, de a naponta rám törő ólmos fáradtságot mégsem kötöttük össze azzal, hogy terhes lehetek” – meséli Jenny, aki egy héttel a fogantatás után olyan fáradt volt mindennap, hogy simán elaludt a kanapén munka után. „Esténként olyan fél nyolc-nyolc körül már lefeküdtem, de még akkor is a tavaszi fáradtságnak tudtuk be a dolgot a férjemmel” – mondja. Az egy héttel későbbi pozitív teszt aztán megmutatta, hogy ennél egy kicsit komolyabb dologról van szó.

Noémivel kísértetiesen hasonló dolog történt azzal a különbséggel, hogy ő nem a tavaszi fáradtságra, hanem az allergiára gyanakodott: „Két hónapig nem vettem észre, hogy terhes vagyok, mert összevissza menstruáltam. Egy dolog tűnt fel (de persze nem gyanakodtam azonnal): iszonyú álmos voltam állandóan. Felkeltem reggel, és egy óra múlva már feküdtem volna vissza aludni. Közben az allergiámra gyógyszert is szedtem, és azt hittem, amiatt van” – meséli. Hát nem amiatt volt.

Velem is valami hasonló dolog történt, de mindössze egyetlen pillanatig tartott, szóval akár a spiri sztorik közé is beférne. Az esedékes menstruációm előtt egy héttel otthon tornáztam, és a szokásos súlyzós karizomerősítésnél egy pillanatra azt éreztem, kiszáll belőlem minden erő. Az első gondolatom az volt, hogy erőltetem a dolgot, és végigcsinálom a gyakorlatot, de valami azt súgta, hogy a testem most fontosat szeretne mondani nekem. Akkor már másfél éve vágytam babára, túl voltam egy vetélésen, de örök optimistaként azonnal megfordult a fejemben, hogy „lehet, hogy terhes vagyok, és ebben a pillanatban valami másra kellett a szervezetemnek az energia. Talán éppen a beágyazódásra.” Letettem a súlyzókat, és inkább leültem olvasni. Két hét múlva pedig kiderült, hogy valóban terhes vagyok.

Mellfeszülés, kicsattanó jókedv és pisilési inger

„Az első jel, ami utólag feltűnt, a kicsattanó jókedvem volt. Korábban az enyhe PMS miatt a vérzésemet megelőző napokban mindig kicsit lehangolt voltam, akkor viszont egész nap ragyogó arccal szórtam a poénokat és alig fértem a bőrömbe. Ebben az állapotban jártam a várost a barátnőmmel, amikor betértünk egy pláza parfümériájába, ahol egy csepp kifinomult, diszkrét illatot permeteztem a csuklómra. Már a mozgólépcsőn éreztem, hogy valami nem stimmel, mert olyan szagom van, mint akit leöntöttek egy liter pacsulival. A metrókocsiban már rettentően szégyelltem magam, amikor is a barátnőm felvilágosított, hogy ezt az erős illatot csak én érzem” – meséli Juli, aki aztán pár nap múlva megtudta, hogy terhes, és vadászkutyaszaglásától még jó pár hétig szenvedett.

A WMN-es Tóth Flóra egyik tünete ugyancsak a mosdóba szaladgálás volt: „Nekem két előzetes jelem volt, de mivel mindkét gyereket terveztük, ezért már a jelekre is rá voltam flesselve. Az egyik, hogy állandóan pisilnem kellett (ez amúgy a terhességeimet végig jellemezte), a másik, hogy fájt a mellem” – meséli, hozzátéve, hogy a hányinger is lehet első jel, ha nem is a várandósnak, de a rokonságának mindenképpen: „Később, amikor már tudtam, hogy terhes vagyok, egy rövid ideig hányingerem is volt, és párszor hánytam is, ez viszont még valamivel azelőtt volt, hogy mindenki más is megtudta volna, úgyhogy azért volt fura. A húgom előtt le is buktam egy reggeli hányással, mert amúgy én sosem szoktam. Kivéve, amikor terhes vagyok.”

Erről azonnal eszembe jutott, hogy én ugyan a munkahelyemen a tizenhatodik héten árultam csak el, hogy babát várok, a kollégáim viszont akkor már hetek óta arról suttogtak, hogy vajon miért eszem mostanában a visszafogott saláták helyett rántott húst sült krumplival. Szóval talán az is megérne egy cikket, ki hogyan nem tudta eltitkolni a környezete előtt a nagy hírt.

És aki tényleg hányt!

Véletlenül sem szerettem volna egyoldalú cikket írni, úgyhogy örömmel jelentem, hogy valóban találtam olyan nőt, akiknek a hányinger jelezte először, hogy babát vár.

„A fiam nyolc hónapos volt, még szoptattam, és bár már menstruáltam, még rendszertelenül jött meg, ezért nem gondoltam semmi gyanúsra, amikor az egyik hónapban kimaradt a vérzésem. Az első jel így a pár héttel később jelentkező erős hányinger volt, amit először a fiam keresztelőjének szervezése miatti idegeskedésnek tudtam be. Mire rájöttem, hogy terhes vagyok, már a tizedik hétben jártam” – mondja Roberta, az egyetlen alany, akinél valóban úgy történt a terhesség felismerése, mint a filmeken!

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A személyes kedvencem

Sári története egy filmben talán már túlzás lenne, pedig ez a színtiszta valóság. „Egészen addig nem tudtam, mennyire szeretnék gyereket, amíg el nem vetéltem harmincéves koromban. Onnantól kezdve viszont évekig hiába vártam, hogy újra teherbe essek. Fatalista vagyok, hiszek abban, hogy minden úgy van, ahogyan annak lennie kell, ezért rábíztam magam a sorsra. Harminckilenc éves múltam, amikor kimaradt egy vérzésem. Mivel ez kamaszkorom óta rendre előfordult, és évente legalább egyszer kimaradt egy hónap, eszembe nem jutott, hogy terhes vagyok. Főleg, mivel egyáltalán semmi tünetem nem volt. Amikor már a második vérzésem maradt ki, elkezdtünk azon poénkodni a barátommal, hogy annyira vágyom már a gyerekre, hogy álterhes vagyok. Tüneteim továbbra sem voltak, és a korom miatt, plusz az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva úgy gondoltam, nekem már biztosan nem lesz gyerekem. Terhességi tesztet nem akartam csinálni, mert valamiért mindig is irtóztam a gondolattól, hogy egy pálcára rápisilek, és onnan fogom tudni, hogy gyereket várok. Úgyhogy végül elmentem orvoshoz. Azt gondoltam, vagy valami hormonproblémám van, vagy tényleg álterhes vagyok, és akkor pszichiátriai eset. Az orvos vizsgálat közben egyszer csak a monitorra mutatott: »Nézze csak, ott integet« – mondta, és valóban, egy (mint később kiderült) tizenkét hetes magzat vicces kéztartással, boldogan úszkált a magzatvízben.”

Kerekes Anna

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Rawpixel