Szívok a szívemmel

Dob-ban, szünet. Dob-ban, szünet. Hallgatom, ahogy ver a szívem, és igyekszem elfeledkezni a doki arcán átsuhanó enyhe ijedelemtől, amikor közöltem vele, hogy 42-es a pulzusom, a vérnyomásom meg 90/60. Ilyen gyorsan sem dobtak még EKG-ra, ahol némi állítgatás és kilométer hosszú papír után kiderül, hogy van itt szívverés, csak épp nem mindegyik ütés szabályos. Nagyon nem. Találkozunk, ha visszajött a kardiológiáról – írja az orvos a beutalót, és azonnali „felírja” a bétablokkoló mellé azt is, hogy kíméljem magam. Vényre vett lustizás, ez kell nekem. A pasim szerint azért mást is kellene csinálnom, ezért egy kínos kérdést is fel kell tennem a dokinak a hétvégi programomat illetően. Mégis, mikor kérdezzem meg, félpucéran vagy felöltözve, és hogy fogalmazzak? És egyáltalán, miért kell nekem engedélyt kérnem a normális életre?

Legalább nem szívroham

Oké, extraszisztoléim vannak, még mindig nem értem ugyan, hogy az mi, de nem jó.

Az orvos azzal nyugtatgatott, hogy legalább nincs szívrohamom (köszi, 33 évesen nem is készültem még rá), de azért fáradjak be a sürgősségire, és menjek el még egy kardiológushoz.

Ta-tamm, ta-tamm, mondja erre a szívem, és biztos vagyok benne, hogy sokkal feljebb sikerült tornászni a vérnyomásom.

A szív komédiája

De mi a bánattól ver félre a szívem? Szívbillentyű-előreesés, mondja a Google. Oké, azt látni fogják az ultrahangon, tuti, hogy az, ártalmatlan, sok nőnek van, és lehet vele élni. Nem lesz itt semmi baj, megállapítják, adnak gyógyszert, és minden a régi lesz. Anyám szerint azért ne utasítsam vissza a pacemakert vagy a nyílt szívműtétet se. A doki ezen csak röhög, miközben a szívemet méricskéli. Megjegyzem, már úgy vetkőzöm, mint a profi táncosnők, csak sokkal gyorsabban, de valahogy ezt nem értékelik.

Alszik a szívben az aggodalom

Na, kideül, hogy mégsem szívbillentyűgond. Jó öreg ketyegőm köszöni szépen, teljesen egészséges. A kínzó miértektől meg garantáltan felmegy a vérnyomásom, és nem szédülök majd annyit, tiszta haszon. Az elektrolitok is jók, meg az egész vérképem egy csoda. Csak akkor valaki magyarázza meg, miért fekszem a sürgősségin karomban infúzióval, és miért tologatnak kerekesszékben mindenféle vizsgálatokra. Nézem, ahogy a vérem visszafolyik a csőbe, aztán elmossa az újabb csepp. Legalább az infúziónak van normális ritmusa.

Kérem vissza a szívemét is, de majd csak, ha most aludtam egy nagyot, és kiremegtem magam. Iszonyú fáradt vagyok.

Kalimpál és kalimpál és kalimpál kicsit bután

Az utolsó mentségemnek is annyi. Ha nem billentyűgond, és nem magnéziumhiány, akkor mi a fene? Menjek góckutatásra, jó, elmegyek, amúgy is ráérek éjszakánként pótolni az elmaradt munkáimat, kétnaponta meg kórházba szaladgálni.

Újra a kardiológia felé talpalok. A portás már megismer, pedig – ellentétben lassan a fél kórházzal – nem is látta a cickóimat.

Hiába érkezem korábban – úristen, mennyire elegem van a meddő, várakozásokkal teli órákból – meg kell várnom, míg azt az egy (!) Holter-készüléket visszahozzák, és az kipiheni (!) magát. Két tartós ceruzaelememet morzsolgatom, ezek nélkül nem kapok masinát. Három óra üldögélés után már csatolják is fel rám a 24 órás EKG-készüléket, amitől egy az egyben úgy nézek ki, mint egy zakkant fizikatanár, aki lenyelte a szertárt, vagy mint egy terhes Terminátor, aki a jövőt elpusztító mesterséges intelligenciát hordja ki éppen. Nem szép, de még csak nem is szexi, de legalább 24 órán át csakis az enyém.

Eredményt másfél hétnél hamarabb ne várjak, küldik majd postán, hiába az enyém, mármint a szív, a készülék a kórházé, ők diktálnak. Örüljek, hogy megkaptam, és nem fekszem ott a kardiológiai osztályon, ahol egyik beesett szájú, szörcsögve alvó beteg mellett haladok el a másik után, és remélem, méri ez a nyavalyás ketyere, ahogy összeszorul a szívem.

Don't go breaking my heart

Várok. Másom sincs, csak időm, de mi van, ha épp abból vesz el vészes mértékben a szívbaj?

Nem kéne gyorsan élni, Janis Joplin-üzemmódba kapcsolni, kiélvezni, ami van, aztán úgyis mindegy? Mi történik, ha mégis lelki oka van az egésznek? Mi van, ha nem szeretek jól, és ezért lázad a hozzá való szerv? Vagy épp rossz embereket választottam? Hibás sorozatok, nyugalomban kiugró extrák: ez lenne a kapcsolati EKG-mintám? Nem találom a ragasztót az összetört szívemhez? Rosszul vagyok behuzalozva? Szívszakadásig szeretek, vagy épp szívtelen vagyok, esetleg túlontúl is szívélyes? Vagy a tomboló düh tör utat magának a kiugró jellel a papíron? Nézek-nézek a szívembe, kérdezek és keresek, de az eredmény egyelőre dobozba zárva várja, hogy postázzák.

 

Polgár Lili

Közcímek:

Ady Endre: A szív komédiája

Radnóti Miklós: Éjszaka

Ady Endre: A tavaszi szív

Elton John: Don't go breaking my heart