Nem csoda, hogy beletörik a bicska az életmódváltásba, ha nem reális célokat tűzünk ki

–

Edit fiktív karakter, de története valós személyeken alapszik. Mint Balázs elmondja, sok középkorú ember fordul hozzá azzal a problémával, hogy bár szeretne életmódot váltani, a munkahelyi leterheltség, a fel-felbukkanó egészségügyi problémák, valamint az idő- , esetleg pénzhiány megakadályozzák ebben.

És bár elsőre rávághatnánk, hogy „minden csak priorizálás kérdése”, Balázs szerint a legtöbb esetben nem lustaságról van szó, hanem egyszerűen egy bizonyos életkor felett nem mi irányítjuk a napunk jó részét, hanem a munkánk vagy a család iránti kötelességeink. Elakadásunkért sokszor magunkat okoljuk, tévhitek áldozataivá válunk vagy irreális elvárásokkal terheljük meg magunkat. Ha pedig ezeket sikerül kigyomlálni, már sokkal könnyebb elindulni a változás útján.

„Sokan tartanak attól, hogy bizonyos életkor felett már nem lesz hatékony az életmódváltás, hiszen a test változásai miatt a lehetőségek is korlátozottabbak. Ezek nagy része azonban tévhit: 2021-ben derült ki, hogy az alapanyagcsere 20 és 60 év között nem lassul. A hormonális változások, mint a menopauza, megváltoztatják többek közt a testzsíreloszlást, az izomtömeget és az inzulinválaszt, és csak közvetetten hajlamosítanak súlygyarapodásra. A sejtek energia-égető képessége azonban változatlan marad.

A hízás hátterében sokszor nem fizikai korlátok állnak. Az életkorral általában több a felelősség, amit cipelünk, és a nagyobb nyomás mellett nincs tényleg energiánk vagy időnk mozogni, stresszcsökkentésre pedig sokszor a nassolás marad”

– magyarázza. „A másik probléma, hogy amikor már elszánjuk magunkat a változásra, azonnal eredményt akarunk, mert már annyira jól esne valami hirtelen jó a hétköznapi mókuskerék helyett. Éppen ezért olyan célokat próbálunk együtt kitűzni, ami nem jelent túlvállalást, de azért van benne valami inspiráló."

Az új szokások dinamikája

Ahhoz azonban, hogy reális célokat tűzhessünk ki, elengedhetetlen, hogy önreflexiót gyakoroljunk, megvizsgáljuk az aktuális élethelyzetünket, és egyben megértsük a változtatás pszichológiai hátterét. Ugyanis – bár mindenkinek más válik be hosszú távon – , van néhány általános érvényű szabály, amit Balázs megfigyelt a munkája során.

„Mivel titkon igazi változást szeretnénk, könnyű belecsapni a lecsóba: minden nap futni indulunk, a cukrot és a pékárut másnaptól elhagyjuk, minden kalóriát naplózunk.

Eleinte a lelkesedés fűt minket, hisz végre történik valami, de az 4-6 hét után mindig csökkeni kezd, és ha túl sokat vállaltunk, pár hónap, és kiégünk. Óvva intek mindenkit ettől, mert minden kudarcélménnyel nehezebb lesz legközelebb újrakezdeni” –

figyelmeztet Balázs.

Éppen ezért azt javasolja, hogy a drasztikus elhatározások helyett első körben csak 2–3 dolgot változtassunk meg az életünkben, és ne mesterséges szokásokat akarjunk kialakítani, hanem rítusokat, amikhez közünk van. Azaz ne csirkét ebédeljünk barnarizzsel, hanem főzeléket feltéttel, ha azt szeretjük. Estére ne rizskását készítsünk, hanem váltogassuk, hogy egy rombuszt vagy kiflit eszünk vacsorára, mert így játékosan ehetünk kevesebbet, és még a gyerekeink is élvezhetik. Ne crossfitre járjunk heti négyszer, mert azt olvastuk, hanem heti egyszer úszni, ha lelazít, és kétszer sétálni, ha az fér bele az időnkbe.

Ez vonatkozhat az étkezésre és a testmozgásra egyaránt, a lényeg – és most jön a két kulcsszó – , hogy a cél élvezetes és mérhető legyen. Ahhoz ugyanis, hogy egy új életmód mellett hosszútávon elköteleződjünk, elengedhetetlen, hogy az érzelmileg is töltsön bennünket, és közben kézzel fogható eredménnyel szolgáljon. Máskülönben, a motiváció sajnos idővel elvész.

Miért is akarunk változtatni?

Ahhoz, hogy megszülethessen a tökéletes akcióterv, érdemes egyet hátrébb lépni, és megvizsgálni, miért is szeretnénk változtatni. Noha a többség ilyenkor az egészségre hivatkozik, Balázs szerint a valóságban aligha bír motivációs erővel az egészség önmagában – vagy maximum akkor, ha az embert már meglegyintette valamilyen súlyos betegség szele. A legtöbb életmódváltó sokkal inkább a testével szeretné újrarendezni a kapcsolatát – akár azért, mert felszedett pár kilót, akár azért, mert elvesztette a korábbi erejét. 

„Gyakran úgy beszélünk a motivációról, mint egy technicizált, iparosított szóról, holott valójában érzelmeket takar, hiszen az érzelmek mozgatják az embert.

Az emóció szó is azt jelenti, hogy valami mozgásba hoz és fűt érzelmileg – és ez lesz a kulcs ahhoz, hogy az adott szokás hosszú távon is fenntartható legyen” – mondja el Balázs, aki szerint fontos, hogy olyan célokat tűzzünk ki magunk elé akár táplálkozás, akár testmozgás terén, amik kiszolgálják a belső szükségleteinket. „Ez leegyszerűsítés lesz, de én azt látom, hogy a nőket a szabad érzelemkifejezés, a kapcsolódás, a nőiségük újradefiniálása mozgatja jobban, a férfiakat pedig az erő visszaszerzése, megélése. Ha pedig ezeket megállapítottuk az egyénnél, máris könnyebb olyan szokásokat keresni, amik klappolnak az érzelmi szükségletekhez.

Vágysz a természet közelségére? Akkor lehetséges, hogy a tájfutás lesz a te sportod. Szívesen lennél többet emberek között? Akkor keress csapatsportot, vagy menj el csoportos órákra. Versengő típus vagy, vagy épp az erőd szeretnéd megélni? Ezekhez mind-mind lehet megfelelő mozgásformát, programot találni” – mondja el, hozzátéve:

„Az egyik legfontosabb buktató, amire figyelnünk kell, hogy mikor új szabályokat vezetünk be az életünkbe, más fronton szabadítsunk fel erőforrást a pihenésre.

Találjunk teret arra, hogy önfeledten, spontán módon kikapcsolódjunk, legalább heti két-háromszor fél órára, még család mellett is, különben az új életformát is szabotálni fogjuk egy idő után.”

Kis, mérhető lépések

Tehát rájöttünk már, miért vágyunk életmódváltásra, talán az is körvonalazódik, milyen fajta sport vagy táplálkozás lenne számunkra megfelelő, de ettől még nem lett több idő és tér az életünkben, és még mindig megtörténhet, hogy az ominózus nászutas-időszak után érdeklődésünket veszítjük az új életforma iránt. Éppen ezért javasol Balázs egy harmadik, titkos hozzávalót: ez pedig a reális, számszerűsített célkitűzés. 

„A »karcsúbb szeretnék lenni« megfoghatatlan. A »hónap végére három kilót szeretnék fogyni« viszont mérhető, és ha sikerül, az újabb lendületet ad. Kellenek olyan mérföldkövek, amik érzelmileg jelentenek valamit.

Például, ez az a súly, ami gyerekem születése előtt voltam, vagy ha annyit tudnék futni, akkor újra fiatalnak érezném magam. Nagyon sokat számít, hogy konkrétumokat határozzunk meg, és újra és újra megélhessük a győzelem és beteljesülés érzését. Az életmódváltást muszáj érzelmeket kiváltó eredménybe transzformálni, mert ha ez nincs, akkor könnyen elveszhet a motiváció” – mondja el a szakember. „Még egy fontos adalék:

a motiváció általában 3-4 hónapos hullámokban érkezik, utána 2-3 hónapig alábbhagy. Megnyugtatok mindenkit, semmi baj, ha ilyenkor nincs nagy haladás. Viszont mehetünk előre, csak másképp, másodlagos célok mentén.

Akiknek segítek, sokan a gyermekeiknek is jó példát akarnak életmódjukkal mutatni, vagy mondjuk nem tartják elég vonzónak a testalkatukat. Ilyenkor ezeken dolgozunk, és amikor jön az újabb hullám, pár teherrel könnyebb, és a fő célt illetően jobban lehet haladni."

Ami például az étkezést illeti, ne arra törekedjünk, hogy egész héten kifogásolhatatlanul táplálkozzunk, hanem tűzzük ki célul, hogy a hétből négy-öt napon kevesebbet eszünk. Ez már elegendő a fogyáshoz, ugyanakkor nem jár folyamatos lemondással sem. 

„Legyen az az első lépés, hogy három-négyszer kevesebb, fele annyi köretet eszel, mint korábban, vagy esetleg a krumplit zöldségre cseréled. Emellett csak napi 1x nassolsz.

Ez a kettő egyáltalán nem kíván nagy áldozatot, a végeredmény mégis meghozza a sikerélményt, hisz ettől már önmagában lehet fogyni, és a változás 4-6 hét után is jelentkezhet anélkül, hogy kiégtél volna az igyekezetben vagy diétázásban. Ezért "nemdiéta" a megközelítésem neve. Utána jöhet újabb apró változtatás” – mondja el, hozzátéve: ha ez beválik, és a magunkénak érezzük, akkor körülbelül 3-4 hónap alatt stabilan beépül majd az életünkbe.

Ugyanakkor azt is fontos szem előtt tartani, hogy a megfelelő életmódváltási-stratégia sokszor nem körvonalazódik azonnal. Balázs és vendégei gyakran 3-4 tervet is kipróbálnak, mire megszületik az, amivel az illető valóban komfortosan érzi magát, és amit az életébe is be tud illeszteni. Éppen ezért fontos szerepe van a játékban a kitartásnak, a türelemnek és a kíváncsiságnak is. Ha a folyamat közben újra és újra önvizsgálatot tartunk, megfigyeljük, hol húzódnak a határaink, és milyen belső szükségleteink szólalnak meg, egyre közelebb léphetünk a vágyott célhoz. És ki tudja? Talán a nap végén egészen másban találjuk meg az egyéni utunkat, mint azt elsőre gondoltuk volna.

WMN szerkesztőség