Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Olvasónk az összes hazai kaszinóból kitiltatta magát, aztán nem várt helyen jött elő belőle a rossz játékos, és nullázta le a számláját. A TikTokon, amelyet rengeteg gyerek is használ.
„Egyre többször vettem észre, hogy már a munkából is illuminált állapotban jön haza. Persze nem álltam meg szó nélkül, jöttek a viták, ő tagadott mindent. A gyerek súgta meg, hogy az autóban, az ülés alatt tartja a borosüveget” – olvasónk története arról, hogyan (nem) lehet határokat húzni egy függő hozzátartozóval esetében.
„Emlékszem, amikor rádöbbentem: azért szenvedek, mert ragaszkodom egy illúzióhoz. Az illúzióhoz, hogy a feleségem kizárólag az enyém, kizárólag hozzám és nekem tartozik.”
Valószínűleg erre az esetre tökéletesen ráillik: derült égből villámcsapás. Vagy mindez csupán kapuzárási pánik lenne, a közösségi média által megsegítve?
„Nem volt olyan opció, hogy nem létező személy, ezért beírtam, hogy apám meghalt” – meséli Lejla, aki sosem tudhatta meg, ki is a valódi édesapja.
Ha lehetne ma egy kívánságunk, akkor az az lenne, hogy ezzel a történettel senki ne tudjon azonosulni.
Vajon miért kell megalázni azt, aki hosszú éveken keresztül húzta nagy lendülettel a cég szekerét? Miért nem lehet az elbocsátást humánusan csinálni?
Vannak, akik megszólják az az anyát, aki – bár van teje –, nem szoptat. És fogalmuk sincs közben, mennyi kín, vívódás előzte meg a döntést esetleg, és miféle rémtörténet húzódhat meg a háttérben: