VIM
VIM

Helló, ez a Veled is megtörténhet!

Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!

Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.

Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.

„Hülyének néznek, mert hajlandó vagyok áldozatot hozni egy olyan szakmáért, ami idehaza ma már szinte halott” – Egy jövendőbeli tanár vallomása

VIM – 2022.03.08. – WMN

„És mi leszel, ha nagy leszel? – hangzik el a kérdés oly gyakran. Eleinte mit sem sejtve feleltem könnyedén, hogy tanár leszek. Ma már tudom, hogy milyen következményekkel jár ez a kijelentés. Az emberek nem tudják leplezni a döbbenetet, a sajnálatot, vagy éppen a megvetést, amit éreznek.” – Egy tanárnak készülő olvasónk vallomása.

„Az éjszaka közepén egy elgyötört arcú nő állt az ajtónk előtt” – Egy fedél alatt a menekültekkel

VIM – 2022.03.05. – WMN

„Ők is nemrég vettek házat, mint mi. Ők is belenyomták az összes tőkéjüket, ők is boldogok voltak, hogy a kis lakásból egy tágas térbe csöppentek. Nekik is volt egy dagi, furcsán nyávogó macskájuk, és vannak eleven viháncoló gyerekeik. Hétfő reggel volt, és egy vadidegen férfitól kellett zoknit kérnie. Egyszer csak bevillant egy értesítés a gépén. A szokásos reggeli munkahelyi megbeszélések programja volt, amely során mindenki megírta az aznapi terveit. Egyetlen üzenet várta egy Ukrajnában maradt kollégától: »A mai célkitűzés: valahogy venni egy kis kenyeret.«”

„Úgy döntöttem, én térdelek le, és kérem meg a párom kezét” – Egy rendhagyó ajánlat története

VIM – 2022.02.21. – WMN

„Életem legszebb pillanata volt, ahogy a páromé is, aki úgy nyilatkozott: soha nem számított volna ilyesmire, és ténylegesen úgy élte meg, ahogyan a fiatal lányok álmodnak erről a pillanatról. A legelső szó, ami eszébe jut, az a hála, hogy férfiként is megtapasztalhatott egy olyan dolgot, amitől ő el volt zárva, és minden társa hasonlóan ki van rekesztve.”

Minél több szőr, annál több inger, ami orgazmust fakaszt – Én és a büszkén vállalt fanszőrzetem

VIM – 2022.02.11. – WMN

„Télen, tehát teljes díszben jelentem meg. Amikor a vizsgálóágyon szétterpesztettem, az idős, tapasztalt, mosolygós doki bá felderült, és boldogan, szinte büszkén csillanó szemmel mondta: »Na végre, egy igazi nő, rendes, egészséges szőrzettel! Tudja, hogy mennyi fertőzéstől és fájdalomtól védi meg ez a csoda?«”

Nem akarom, hogy a kiégés elleni harcról szóljanak a mindennapjaim – Egy pályaelhagyást fontolgató gyógypedagógus gondolatai

VIM – 2022.02.09. – WMN

„Az oktatásügy mindenről szól, csak nem az oktatásról. A speciális iskolák lehetőségeit, nézeteit pedig rendszerint kifelejtik a nagy tervekből. Pedig ezek a gyerekek is fontosak.”

„Nekem az a sors jutott, hogy idő előtt elveszítettelek benneteket” – Levél a szüleimhez

VIM – 2022.02.08. – WMN

Egy édesanya, aki olyan korán meghal, hogy szinte emlék sem marad utána. Egy apa, aki nem jól szeret. Egy mostohaanya, aki legszívesebben kiradírozna a világból. Egy testvér, aki inkább magát pusztítja el lassan, de biztosan. Egy nehéz élet.

A gyógyításra esküdtem fel, nem önmagam elvesztésére – Egy egészségügyi dolgozó vallomása

VIM – 2022.02.04. – WMN

„Ha egyet kívánhatnék most, az az lenne, hogy álmaim munkáját végezhessem, kreatívan gyógyíthassak, normális munkaidőben, olyan bérért, amiből mértéktartó, ám teljes és boldog életet élhetek” – írja olvasónk. De valóban idealistának kell lenni ezekhez az igényekhez?

„Elmegyek a temetőbe, de nem gyújtok gyertyát. Tudod, Papa, a fényt nem lehet megvilágítani.”

VIM – 2022.01.31. – WMN

„Papám! A fülemben csengett az a mondatod, amit akkor nyáron, a hintaágyban ülve mondtál: »Most már elmehetek, felvettek az egyetemre, minden rendben lesz veled. Innentől egyedül is menni fog.« Hát, Papa, nem megy. Mindenhonnan hiányzol.”