Mi vagyunk a videós stáb

Ha esetleg nem tudnátok, összesen kilencen dolgozunk állandó jelleggel a WMN videós projektjein, Kriszta (D. Tóth) tartalmi vezetőként, Bandi (D. Tóth András) producerként és operatőr-vágó mindenesként, Marishka (azaz Marossy Kriszta) és én szerkesztőként (és általános mindenesként), Dián Dóri pedig a bennünket segítő gyakornok. A technikai stáb szerintem a világon egyedülállóan kicsi, van a Sanyi (Fegyverneky Sándor), aki operatőr és vágó, van a Laci (Iváncsics László), aki operatőr és a Viktor (Szőke Viktor), aki az Elviszlek magammal felvételvezetője. Emellett még egy vágó, Kompi (Kompos Krisztián) dolgozik még velünk néhány projektünkön, például a Sava-Borcsán.

Ezért is teljesen egyértelmű, hogy a műsoraink nagyon családiasan, egymást maximálisan támogatva készülnek. Én dolgoztam nagy kereskedelmi tévében is, és ott nagyjából ötször ennyi ember munkálkodik hasonló műsorokon.

Ennek van nagyon jó és kicsit rossz része is. A forgatási hangulat, és az egész műsort átható családi érzés biztosan a legjobb. Az, hogy Marishkával egy nappal a forgatás előtt egy hatalmas díszletraktárban kóválygunk karácsonyi hangulat után kutatva (a napsütéses novemberben), majd mindent bepakolunk az én nem túl nagy autómba, hogy odaszállítsam másnap a forgatásra. Ahol Bandi épp a lámpákat pakolja, valaki elszalad kávéért… az egy teljesen átlagos helyzet. Mert közben olyan alkotói szabadság és közös ötletelés van, amiért érdemes extra feladatokat vállalni, akár olyanokat is, amik nem tartoznak szorosan a munkakörünkbe.

Na de akkor most jöjjenek az én kedvenc (kimaradt) történeteim az elmúlt évből!

Elviszlek magammal – de hova is megyünk?

Amellett, hogy az interjúk kilencven százaléka az autóban készül, fontos része a műsornak, hogy Kriszta és a vendége megérkeznek valahova vagy elindulnak valahonnan, amit rendszerint egy rövid szituációban meg is mutatunk a műsor elején vagy végén. Csakhogy ennek a helyszínnek a kitalálása nem mindig sima ügy. Istenes Bencével például, aki ráadásul éppen Németországból utazott haza, napokkal a forgatás előtt egyeztettem, hogy fogorvoshoz megy. Természetesen a rendelő címét is felírtam, és elküldtem Krisztának, hogy oda kell majd vinnie Bencét.

Egy ideje arrafelé tartottak már, amikor Bence a beszélgetés kellős közepén kapcsolt, hogy ő igazából nem is fogorvoshoz megy, hanem egy másik helyszínre, az ellenkező irányba, mert időközben változott a programja. Csak erről elfelejtett minket értesíteni.

Na, ilyenkor ez történik az autóban: A KÉPRE KATTINTVA NÉZHETED MEG A JELENETET.

Amikor elvész a stáb – aztán csodálatos módon meglesz

Nagy ritkán, amikor Viktor, aki felvételvezetőként a stábautó volánja mögött ül a forgatásokon, szabadságon van, akkor én veszem át a helyét. Ez némileg kívül esik a komfortzónámon, ugyanis hiába van tizenöt éves elég aktív vezetési rutinom, nem vagyok jó követő. Éppen ezért az Orvos-Tóth Noémivel készült Elviszlek forgatásán el is vesztettem az elektromos Smartot. Ilyenkor telefonálni sem tudunk nekik, hiszen a bekamerázott autóban közben zajlik a beszélgetés. Úgyhogy nincs más hátra, mint a megérzéseinkre hallgatni; én arra mentem, amerre szerintem Kriszta is kanyarodott, Kriszta pedig előbb-utóbb megérezte, hogy nem követi a stáb. És képzeljétek, mint egy igazi családban, működött! Pont megtaláltam őket, mire feltűnt neki, hogy elvesztünk. A KÉPRE KATTINTVA MEGNÉZHETITEK a fönti jelenetet.

Azt nem mondom, hogy ilyesmire Viktor tuti, nem képes… de csak azért, mert ő el sem szokta veszíteni Kriszta kocsiját. Kivéve, amikor a stábautóval egy egészen szürreális baleset történik.

Az Udvaros Dorottyával készült epizód felvételén történt, hogy egy betegszállító kisbusz a piros lámpánál hátulról belement a stábkocsiba. Méghozzá, mint kiderült, azért, mert a sofőrnek egy elszabadult műlábat kellett elkapnia a fedélzeten… így nem figyelt az előtte megálló kocsisorra.

Mindezt csak azért nem tudjuk megmutatni nektek (higgyétek el, a legnagyobb sajnálatunkra), mert a stábautó nincs bekamerázva. A balesetben szerencsére senki nem sérült meg, a műláb is meglett, Kriszta pedig játszi könnyedséggel tartotta szóval a Kossuth-díjas művésznőt a Petőfi híd budai hídfőjénél várakozva, miközben Viktorék kitöltötték a betétlapot. Hepiend.

Mesés hangok és a perverz tehén – Peller Annával

Az adventi meseprojektünk lezárásaként készítettünk egy kis extra videót, amiben egy nagyon cuki állathangos mesét olvasnak azok a színészek, akik részt vettek a mesés videósorozatban. Na mármost, Peller Anna annyira átélte az állatok megjelenítését, hogy azon még ő maga is meglepődött. Mondjuk, nem csoda. A KÉPRE KATTINTVA LÁTHATOD A KIMARADT JELENETET:

Amikor kiborul a szponzorolaj

Amit a Fiala meg a Szentesi műveltek a konyhában, az különben egy egész cikket megérne, de minden egyes kulisszatitkot sajnos nem árulhatok el nektek. Na, jó, annyit igen, hogy Évi nem túl jó hangulatban érkezett, mert nem találta a konyhastúdióhoz tartozó, amúgy tényleg nehezen megtalálható garázst, ahova végül én parkoltam be az autóját (látjátok, mennyi vezetési feladattal jár a videószerkesztés?!). Aztán alig telt el egypár perc, és az átmeneti, hogy is mondjam, „vihar” után máris úgy röhögtek a Borcsával a konyhában, mint két tinilány, akik életükben először pezsgőznek (pedig nem is ittak… főleg nem először). Aztán odáig fokozódott a hangulat, hogy kiborult az olaj, és Marishka is becsatlakozott a takarítóprojektbe… MEGMUTATJUK, KATT A KÉPRE!

Szóval, nekünk ilyen vicces volt a tavalyi évünk – reméljük, idén is sok videó lesz, és akkor sok bakit megmutathatunk nektek jövő év elején.

Tóth Flóra