„A kötelező fizetnivaló (lakás, számlák, bérlet) rendezése után körülbelül 20 ezer forintom marad egy hónapra a tanári jövedelmemből. Kevesebb mint napi 700 (!) forint” – szembesít bennünket Jocó bácsi a szomorú tényekkel. Egyúttal azt is összeszedte (részben magát is meggyőzendő), mik azok a nem forintosítható tényezők, amelyek miatt változatlanul szerelmes a hivatásába.

„Hitem szerint azonnal abba kellene hagyni a tanítást, és minden lehetséges fórumon ordítani, hogy ez így nem mehet tovább.” – Both Gabi öt pedagógussal beszélgetett arról, hogyan látják jelenleg a pedagógusi pályát és annak jövőjét, a saját sorsukat, illetve azt, hogy a tanársztrájknak lett-e bármi hatása.

Ahonnan kivonultak az oroszok, nők, gyerekek, férfiak mesélnek az átéltekről. A bizonyítás, az eljárások megindítása, az elkövetők megbüntetése még előttük áll – és reméljük, hogy meg is történik. De amit a túlélők mesélnek, annak nagyon fontos tanulságai vannak már most is. Békeidőben. Számunkra.

„Nem szeretnék Cassandra lenni, de muszáj újra elmondani: baj van. Nagyon nagy. Nem képzeletbeli, nem ideológiai vagy politikai, hanem kézzelfogható, emberéletben mérhető, valóságos. És nem tudom, hogy meddig tartunk még ki”. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember gondolatai a magyar gyermekvédelem helyzetéről.

A klímaváltozásnak tulajdonítható betegségek közel 90 százaléka az öt év alatti gyermekeket sújtja. Világszerte kétmilliárd gyermek él olyan területeken, ahol a levegőszennyezés szintje meghaladja az Egészségügyi Világszervezet által megállapított normákat.

Ki gondol azokra, akik a súlyos betegségben szenvedők ápolását végzik?

A harag rossz tanácsadó. Könnyű prédák és bűnbakok keresése helyett most önmagunkra és a rendszer megváltoztatására kell koncentrálnunk.

Mire a lista végére érsz, már nem is leszel elkámpicsorodva.