Hátrányos helyzetű gyerekeket programozásra tanítani talán kicsit merész ötletnek tűnik, de ha elolvassátok Chripkó Lili helyszíni riportját, megértitek, miért nem az.
„Most jólesik cinikusnak lenni, mert nem maradt másom a védekezésre” – írja Anna Eszter arról, hogy mára szinte hozzászokott ahhoz, hogy a kisebbségnek (tartozzunk akármelyikhez is) mindig van félnivalója.
Egy bántalmazás történetének megítélése gyakran az „elhiszem vagy nem hiszem el” kérdéskörre korlátozódik, ami viszont attól is függ, nekünk milyen személyes tapasztalataink vagy tudásunk van a problémáról, illetve mennyire vagyunk képesek elfogadni, hogy a világban olyan dolgok is megtörténhetnek, amelyek ellentétesek a mi élményeinkkel. Ezt járta körül jogász szakértőnk, dr. Gyurkó Szilvi.
Nem mindegy, hogyan énekled a Himnuszt, vagy mit teszel az esti (propaganda) híradó alatt. Békésen tüntetni, tiltakozni, kiállni bizonyos elvek mellett rendkívül sokféleképpen lehet.
Hogyan lehet a gyerekvállalásra, életünk legmeghatározóbb döntésére és szerepvállalására úgy gondolni, mint amit „divatba kell hozni”?! – kérdezi Krajnyik Cintia a köztársasági elnök asszonytól, és a babaváró hitel meg a csok kedvezőnek mondott feltételeinek sem volt rest utánajárni. Mert akkor beszéljenek a számok!
Ha lenne egy országom, az mindenki országa lenne, aki azt szeretné, hogy az övé is legyen.
Hogy mi a hasonlóság a Clinton-Lewinsky és a Depp-Heard-ügy között? Mivel ártasz te is az abúzus túlélőinek azzal, ha az érintett feleken élcelődsz? Mitől lesz kártékonnyá mindaz, amit ezzel az egész botrányos, nagy nyilvánosság előtt folyó perrel a gyerekeinknek üzenünk? – jogász szerzőnk, dr. Gyurkó Szilvi írása.
Szombaton 15 órától tartják a 27. Budapest Pride Felvonulást. Ki jön?