„A XXI. század a nőké lesz. Pontosabban: csak akkor lesz XXI. század, ha az a női értékekről fog szólni.”

Ez az írás Borika néniről szól. Valamikor neki is volt családja, élete, boldogsága, lakása, de most semmije nincs, kifosztva, megöregedve várja, hogy történjen valami... Ez az írás nem csak Borika néniről szól. Ma van a szociális akció nemzetközi napja.

DTK a múlt héten a nyugat-afrikai Guineában járt. Azt mondja, örökre megváltoztatta az utazás. Ezt olvasva azt mondjuk: nem csoda.

Nő és férfi elválik, nagycsalád felbomlik. A cikk hangneme csak látszólag ironikus. A történet komoly. És szomorú.

Egy gyalázatos tévériport margójára. Meg a margón túlra.

„Donald Trump a puncijánál fogva ragadta meg Amerikát, és úgy elvette a szüzességét, hogy az még sokáig fájni fog. Isten óvja Amerikát (és mindannyiunkat)!"

Síró anyák. Néma szobák. Halva született gyerekek.

„Úgy játszunk a joggal, mint becsokizott óvodások a műanyag sütiformákkal a homokozóban."