Arról, hogy tulajdonképpen miért károsabb a személytelen Facebook-megosztás, mintha nem tennél semmit.

Kiből lesz inkább áldozat, és kiből inkább elkövető a médiában? Elhihetjük-e, amit és akit látunk? Féljünk-e attól, amire azt mondják: félelmetes? És észrevesszük-e a sok torzítás közepette a valós veszélyt? Még ne válaszolj, előbb olvasd el Szilvi cikkét:

Ami jár, az jár… Csakhogy nyakló nélkül, pedagógiai célok nélkül, rosszul értelmezett sajnálatból adni, mint az alamizsnát, nem túl bölcs megoldás. Ti mit gondoltok? Hogy csinálnátok?

Nagy port kavart Szalóki Ági Facebook-posztja arról, hogy a Joker című, 16 éven aluliaknak nem ajánlott filmet egy rakás kilenc-tíz éves kisgyerekkel együtt nézte végig. De vajon kinek a felelőssége ez? Szülői kompetencia vagy a mozik feladata betartatni a korhatáros ajánlást? Szakértőkkel járjuk körbe a témát.

A régi típusú szóbeli érettségiken állítólag gyakran megesett az a trükközés, hogy az utolsó tételek valahogy nem kerültek be. Ezek között biztosan ott voltak az ’56-os forradalom és szabadságharc eseményei, mert azt időhiány és/vagy politikai okok miatt sokan nem is tanulták történelemórán. Szakértőnk összefoglalója ezt igyekszik pótolni.

Minden ötödik percben meghal egy gyerek a világon bántalmazás miatt, és évente kétszázmillióra tehető a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális erőszak eseteinek száma.

Embernek már nem, egy kutyának azonban sikerült áttörnie a csend falát.

Ellenkezőleg: ha beszélünk velük a szexről, a testükről, az intimitásról, akkor később kezdenek szexelni. Dr. Gyurkó Szilvi gondolatai: