–

Rendszerváltó hangulat

Michał Bilewicz május 7-én tartott díszdoktori előadásából mind témája, mind légköre miatt a hazai rendszerváltás első időszakának felemelő tudományos eseménye kerekedett. 

„Amikor először javasoltam, hogy karunk jelölje Michałt erre a címre, az országaink nagyon más politikai helyzetben voltak, mint ma: mindkettőt jobboldali populista, antiliberális, antidemokratikus pártok kormányozták, amelyek a társadalmi megosztottságra támaszkodtak, és fenyegetésekkel, dezinformációval tartották fenn a hatalmukat” – kezdte az előadó bemutatását Kende Anna, az ELTE Pszichológiai Intézetének igazgatója, aki a kar dékánját, Dúll Andreát követően mondott köszöntőt.

„(...) [Bilewicz] népirtás utáni megbékélésről szóló kutatásai megmutatták, hogy az olyan erkölcsi példaképektől való tanulás, mint a lengyelországi zsidómentők, gyógyíthatja a történelmi sebeket és javíthatja a csoportközi viszonyokat. (...) Ez a kutatási irányzat nemcsak tudományos szempontból volt jelentőségteljes számomra, hanem személyesen is Orbán autoriter rezsimének egyre növekvő nyomása alatt.

Emlékeztetőül szolgált arra, hogy tudósként a meggyőződésünk követése és az akadémiai szabadság mellett való kiállás kockázatokkal, áldozatokkal és mindennapi kényelmetlenséggel járhat, de nincs mentség arra, hogy ne a morálisan helyes utat válasszuk”

– hangsúlyozta Kende, aki kollégáival maga is példát mutatott megalkuvásmentes szakmaiságból és erkölcsi tartásból az Orbán-rendszer tizenhat éve alatt, ezzel sokunknak erőt adva.

A magyar és a lengyel populizmus általi rombolás

Bár a lengyel és a magyar helyzet között számottevő különbségek is vannak, fontos egyezés, hogy Lengyelországban is 2015-től kezdődően a menekültek, illetve Soros György, 2020-tól pedig az LMBTQ-emberek ellen folytatott a jobboldali populista kormánypárt nagyon hasonló gyűlöletkampányokat, mint idehaza a Fidesz. Michał Bilewicz munkáiból pedig jobban megérthetjük, hogyan terjed a gyűlöletbeszéd, miként rombolja a társadalmat a gyűlöletkeltő politizálás, és hogyan építhetjük újra az empátiánkat, a lelki jóllétünket, miután hosszú évekig kollektíven ki voltunk téve ezeknek az üzeneteknek. 

Noha a gyűlöletbeszédre többféle jogi és pszichológiai meghatározás létezik, Bilewicz előadásában azt értette alatta, amikor kisebbségi csoportokat lealacsonyítóan ábrázolnak: ellenségesnek, fenyegetőnek, összeesküvőnek. A gyűlöletbeszéd felerősödése a lengyel mainstream politikában is a 2015-ös menekültválság idejére tehető, és még úgy is borzasztóan hatékonynak bizonyult a menekülteket „betolakodóknak, erőszaktevőknek” beállító médiakampány, hogy Lengyelországba mindössze 200 menekült érkezett akkoriban.

„A menekültek és bevándorlók szinte teljes hiánya ellenére is sikerült menekültellenes pánikot kelteni, és ezt a pánikot felhasználva szavazókat szerezni” – emlékszik vissza Bilewicz.

Olyannyira hatékony eszköz volt a gyűlöletkeltés, hogy a 2015-ös választásokon a fiatalok több mint 60%-a három, masszívan bevándorlásellenes pártra szavazott, és a fő motivációjuk nem a konzervativizmus, a tekintélyelvűség vagy a gazdaságpolitika volt, hanem az iszlamofóbia. Az élet pedig úgy hozta, hogy Bilewicz és laborja pontosan nyomon tudta követni, hogyan árasztották el tudatosan a fiatal generációt ezekkel a típusú előítéletekkel.

Normalizálódó gyűlölet

Történt ugyanis, hogy még 2014-ben Bilewicz és csapata reprezentatív kutatást végzett felnőtt és serdülő mintán arról, hogy hol, milyen gyakran találkoznak az emberek gyűlöletkeltő tartalmakkal. Érzékelve a 2015-ös változásokat, ezt a kutatást ismételték meg 2016-ban, és az eredmények drámai változást hoztak. Míg 2014-ben a felnőttek 22%-a látott iszlamofób tartalmat a televízióban, addig 2016-ra ez az arány a kétszeresére emelkedett. Míg 2014-ben minden második tinédzser olvasott iszlamofób tartalmat az interneten, két évvel később már a kamaszok 80%-a. De ugyanez volt igaz az antiszemita, rasszista, homofób megnyilánulásokra is. Mindennek pedig meg is lett a következménye. 

Bilewicz és munkatársai egyik legijesztőbb eredménye az volt, amilyen mértékben emberek deszenzitizálódnak a gyűlöletre. A válaszadókat arra kérték, értékeljék ezt a mondatot:

„A muszlimok aljas gyávák, csak nőket, gyerekeket és ártatlan embereket ölnek.” Míg 2014-ben a felnőttek és a serdülők közel kétharmada határozottan sértőnek tartotta ezt a kijelentést, addig 2016-ban a felnőtt résztvevőknek már csak kevesebb mint a fele, a fiataloknak pedig csupán az egyharmada! Miért óriási baj ez? 

Bilewicz és kollégái az agresszióval kapcsolatos kutatások mintájára kidolgoztak egy modellt a gyűlöletbeszéd hatásmechanizmusára vonatkozóan.