Azért, mert valaki láncra veri a kutyáját, nem kell betiltani a kutyatartást – ez igaz a cirkuszra is?

–

Kenyeret és cirkuszt a népnek!

Nem kérdés, hogy a Római Birodalom vezetői tudtak valamit. A panem et circenses, azaz „kenyeret és cirkuszt” a népnek tökéletesen alkalmas volt arra, hogy eltereljék a figyelmet a politikai csatározásokról, miközben kenyér és búza osztogatásával a nép száját is befogták. Ez a taktika, valljuk be, ma is működik, noha az idők folyamán azért csiszolódott.

A gladiátorharcokat a tizennyolcadik században felváltotta a heccszínház, ami kívülről továbbra is hasonlított az ókori amfiteátrumhoz, azzal a különbséggel, hogy gladiátorok helyett medvék és bikák harcolták egymással.

Igen, ezt más néven úgy hívjuk, állatviadal, de mégsem mondhatjuk, hogy a szervezők ne lettek volna elég „figyelmesek”, ugyanis a párbajok közti szünetekben sem hagyták, hogy a közönség unatkozzon, ezért akrobaták és erőművészek szórakoztatták a nézőket. 

Ha az ünnepi időszakban esetleg azon bosszankodnál, hogy a Szent István-bazilika előtt felállított adventi vásárban valaki ráöntötte az új kabátodra a forralt bort, legközelebb emlékeztesd magad, hogy egykor ezen a helyen medvék és emberek harcoltak egymással, akik valószínűleg még nálad is kényelmetlenebbül érezték magukat. Nem vicc, az 1700-as években a bazilika helyén heccszínház működött (ahogy arról az Index is írt), de szerencsére rövid időn belül bezártak, mert a közönség túl erőszakosnak találta a véres párbajokat. Nem sokkal később egy francia állatidomár ketrecbe zárt tigrissel lépett porondra, majd egymás után alapítottak cirkuszt Amerikában, Angliában, mígnem Magyarországra is (ismét) elért az őrület.

Ki meri meghúzni az oroszlán bajszát?

Korábban azt gondoltam, hogy idomárnak lenni baromi menő munka, na jó, talán még irigykedtem is. Aztán idővel elbizonytalanodtam, sőt már egyáltalán nem tartom menőnek. De mivel ez a cikk a cirkuszról szól, szerettem volna megadni az esélyét annak, hogy az előfeltevéseim megváltozzanak, és bár több állatidomárt is felkerestem, mindenki vonakodott a beszélgetéstől. Halász Árpád viszont segített tiszta vizet önteni a pohárba, ugyanis, mint megtudom tőle, egyáltalán nem mindegy, hogy az állatot – legyen az galamb, kutya, ló, medve vagy tyúk – idomítják vagy tanítják. 

Halász Árpád neve számos (többek között hollywoodi) filmből ismerős lehet. A rítusban Anthony Hopkinsszal és tizenöt macskával, Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjében pedig kétszáz kutyával dolgozott együtt, emellett pedig a Gödöllői Kutyasport Központ vezetője.

„A tréner és az idomár nem ugyanaz. A tréner olyan feladatokat tanít az állatnak, ami megegyezik a természetes hajlamaival, ezért szívesen végrehajtja, amit kérnek tőle. Az idomítás viszont nem csak természetes hajlamokra épít.

Persze előfordul, hogy egy filmben arra kell megtanítani a kakast, hogy menjen végig egy pulton és kapcsolja be a rádiót, de a tréner nem kényszerít, hanem az állat intelligenciájára alapozza a munkát. A bicikliző medve nem biztos, hogy természetes jelenség.”

Mit tud a tyúk, ha keretet kap?

A cirkuszban állatidomárok dolgoznak, és bár nem szeretnék általánosítani, sajnos nem alaptalan az állatvédők tiltakozása a cirkuszokban fellépő állatok szerepeltetése ellen. Természetesen vannak kivételek, de a mai napig számos olyan esetről tudunk, ami jogosan kelt aggodalmakat. Például hogy a cirkuszi állatok – különösen a számunkra „egzotikus” vadak – szűk ketrecekben, esetenként láncra verve élnek, és nem ritka, hogy olyan mutatványokat kell végrehajtaniuk, amelyek egyáltalán nem komfortosak számukra (mondjuk, a fejen álló elefánt valószínűleg annyira nem érzi jól magát, miközben a több tonnás súlya a fejére nehezedik). 

Bár Halász Árpádnak nincs cirkuszi tapasztalata, úgy gondolja, hogy a porondon szereplő állatok számára a manézs keretet ad, még akkor is, ha vándorcirkuszról van szó, mindamellett tagadhatatlan, hogy a cirkusz teljesítményorientált. „A keret elengedhetetlen a tanításban. Erre tökéletes példa, hogy a csirkét kiválóan meg lehet tanítani arra, hogy több dolog közül kiválasszon egyet szín és forma alapján. Ha ezt a feladatot az asztalon kérem tőle, gond nélkül megcsinálja, mert az asztal keretet ad. De ha a fűben kérem tőle ugyanezt, simán otthagy, hiszen a lába alatt van a finom fű.

Ha egy lóval mutatnék be valamit a manézsban, szót fogadna, de nem biztos, hogy a legelőn is meg tudná csinálni ugyanazt.”

Randalírozó tigrisek, eltemetett elefántok

És ha már a kereteknél és a biztonságnál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az állatos mutatványokkal magunkat is veszélybe sodorhatjuk, aminek persze megint csak az állat issza meg a levét. Ez történt azzal a 200 kilós tigrissel is, amely 2017-ben szabadon kószált Párizs utcáin. Az állat a város központjában felállított Bormann Moreno cirkuszból szökött meg és miután megtalálták, a tulajdonosa lelőtte egy sikátorban. 

Persze olyan is van, amikor az ember jár rosszabbul, de ennek a következménye az állatokat is érinti. Néhány éve Olaszország egyik legjobb idomárja, Ettore Weber éppen a tigrisekkel gyakorolt, amikor az egyik megtámadta, majd a másik három állat is ráugrott. Az idomárt sikerült kimenekíteni, ám később belehalt a sérüléseibe, és mondanom sem kell, hogy a tigriseket is retorzió érte. Ígérem, ez lesz az utolsó elrettentő példa, de nem tudom szó nélkül hagyni Bettyt és Mambót, a két afrikai elefántot, amik 2020 nyarán rejtélyes körülmények között kimúltak a szadai szafariparkban. 

Az állatok egyik tulajdonosa, ifjabb René Casselly hétgenerációs cirkuszcsaládban nőtt fel, hatévesen pedig már elefántot idomított. Betty és Mambó kimúlásának oka a mai napig tisztázatlan, sőt kifejezetten gyanús, mivel az elefántok agyarát lefűrészelték, a megcsonkított állatokat elásták. Ezt állítólag azért tették, hogy az elefántokat ne találják meg. Ifj. René Casselly elmondása szerint az állatok szállítás közben fulladtak meg a kamionban, később viszont azt állította, hogy valamiféle fertőzés végzett velük. Az ügyben állatkínzás gyanúja miatt büntetőeljárás indult, ám ezt hamar lezárták. A történet ezután tovább bonyolódott, mígnem a cirkuszdinasztiát felmentették. 

„Feladat közben sosem történhet baj”

Ez még nem azt jelenti, hogy Bettyt és Mambót bármire kényszerítették volna, de a történtek után, merem feltételezni, hogy talán nem mindig részesültek a legetikusabb bánásmódban. Halász Árpád azt vallja, hogy az állatok tanítása közben az első és legfontosabb, hogy az állat jól érezze magát. „A macskának például a félelem az életben maradás záloga. Ha fél, nem fogja megcsinálni, amit kérünk tőle, hiszen retteg az új helyzettől.

A jó oktató úgy építi fel a tanulási folyamatot, hogy a tréning és a feladat biztonságot jelent az állatnak. Így akkor is biztonságban érzi magát, ha a forgatáson eldől egy lámpa, vagy valaki elszalad mellette. 

Azt kell elérnünk, hogy az állat ne meneküljön a helyzetből, hanem keresse a feladatot, ezt viszont csak úgy lehet, ha azt tanulta meg, hogy a feladat közben biztonságban van, és soha nem történhet baj. Változhat a helyszín, a fények, a szagok, de az biztos, hogy a feladat támaszt ad neki, az jelenlétem pedig garantálja a biztonságát.”

Egyre több országban tiltják az állatos mutatványokat – mi a helyzet nálunk?

Igaz, még van mit tenni, de egyre több ország (eddig 51) lép fel az állatok cirkuszi szerepeltetése ellen. Elsőként Bolívia vezette be a tiltást 2009-ben, ráadásul a dél-amerikai országban nemcsak a vadállatok, hanem a háziállatok sem léphetnek porondra. Hasonlóan van ez Olaszországban is, ahol már egyáltalán nem lehet állatos műsorszám a cirkuszban. És idehaza? 

Ha jártál a Fővárosi Nagycirkuszban, egészen biztosan láttál valakit a Richter családból, aki éppen a kötélen egyensúlyozott, kézen állt lóháton, vagy elefántokkal és zsiráfokkal mutatványozott. Ha mégsem, akkor sajnos vagy sem (ezt mindenki döntse el maga) már nem is fogod, ugyanis ifj. Richter József, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója két éve bejelentette, hogy vadállatok többé nem lépnek porondra a Fővárosi Nagycirkuszban, és a Richter Safari Parkba kerülnek. Bevallom, ezt eleinte furcsának tartottam, mert a cirkuszigazgató édesapja korábban azt nyilatkozta, a cirkusz nem lesz ugyanaz vadállatok nélkül, a szafariparkkal kapcsolatban pedig olyan hírekbe futottam, miszerint a Richter Safari Parkot bezárták. Ezért felhívtam Richter Józsefet, aki tiszta vizet öntött a pohárba.

„Magyarországon jelenleg nincs olyan jogszabály, amely tiltaná a vadállatok cirkuszi szerepeltetését. Egész életemben cirkusszal foglalkoztam, de leginkább állatokkal. Ez mondhatni hagyomány, az édesapám és a nagyapám is ezt csinálta, tőlük tanultam meg azt, hogy állatokkal dolgozni nemcsak munka, hanem egyfajta életforma” – mondja.

A szafaripark ötletét egy németországi utazása inspirálta, ekkor határozta el, hogy egyszer saját parkot nyit. „Amikor 2020-ban jött a Covid és minden leállt, elérkezettnek láttam az időt, hogy megvalósítsam az álmomat. Miután tavaly bejelentettem, hogy a Magyar Nemzeti Cirkusz vadállatok nélkül folytatja a munkáját, az elefántokat, zsiráfokat, zebrákat, tigriseket, oroszlánokat átköltöztettük a parkba. A cirkuszban már csak lovakkal, kutyákkal és tevékkel találkozhat a közönség, de a parkban bármikor meglátogathatják az egzotikus állatokat.

Éreztem, hogy a cirkusziállat-tartásnak sajnos egyszer vége lesz, ezért szerettem volna elébe menni a dolognak és megoldást találni arra, hogy az állataink velünk maradhassanak.”

Az állatok megítélése

Külső szemlélőként, szerintem fontos és jó döntés, hogy egyre több országban tilos a vadállatok szerepeltetése, de kíváncsi voltam, hogy mit gondol erről Richter József, akinek, ahogy ő is mondta, a cirkusz a természetes közege. „Világéletemben azon dolgoztam, hogy bebizonyítsam, az állatokat jól is lehet tartani. Én is azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy az állatok szorosan hozzátartoznak a cirkuszművészethez. Most egy kényszerhelyzetben vagyunk, mert igaz, hogy voltak és vannak olyan idomárok, akik rosszul bánnak az állatokkal, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki kegyetlen.

Különbséget kell tenni cirkusz és cirkusz között. Nincs két egyforma kutyatartó sem. Attól, mert valaki láncra veri a kutyáját, még nem kell betiltani a kutyatartást, hiszen olyanok is vannak, akik szívüket-lelküket kiteszik az állat jóllétéért, és családtagként kezelik” – nyilatkozta. 

Halász Árpád azt mesélte, hogy az elmúlt 25 évben a filmben szereplő állatok megítélése is sokat változott. A tréner tapasztalata szerint a kilencvenes évek végén leginkább kellékként tekintettek az állatokra, de mostanra a stáb sokszor már a film előkészítésekor felkeresi. „Van, hogy már a forgatókönyvírás során megkérdezik, hogy a rendezői elképzelés etikusan megvalósítható-e. Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy megváltozzon a trénerek megítélése, és úgy tekintsenek a munkánkra, mint bármilyen más szakmára. A jó tréner ismeri az állat adottságait, tudja, hogy mi a legjobb és legkényelmesebb számára. Ha ezek a feltételek teljesülnek, az állat szívesen együttműködik, de ha nem érzi jól magát, nehéz lesz a közös munka. És ez azonnal megmutatkozik. Nem csillog a szőre, nem fényes a szeme, érezzük, hogy nem örömteli a munka” – mondta.  

Legyen vége a feketekereskedelemnek!

Az Európai Bizottság is kiáll az állatok cirkuszi szerepeltetése ellen, és bár belátja, hogy a vadon élő állatok szerepeltetése nem helyes, mégis azt az álláspontot képviseli, hogy a kérdésről nem uniós szinten kell dönteni, ez ugyanis a tagállamok feladata. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, szerintem fontos lenne, hogy ebben egységes véleményt képviseljünk, igaz, az Európai Bizottság megjegyezte, hogy az uniós országok nagyon szépen haladnak, mivel a legtöbb európai országban már teljes vagy részleges tilalom van érvényben a cirkuszi állatmutatványok ellen. 

Az is biztató, hogy egyre erősebben szabályozzák az állatok beszerzését. A cirkuszok kizárólag olyan állatokat vásárolhatnak, amik ellenőrizhető fogságban, ellenőrizhető tenyészetben születtek. De itt jön a következő bökkenő, hiszen annak ellenére, hogy fogságban tenyésztik, a medve akkor is medve marad, azaz vadállat. Ahhoz, hogy egy állatfaj domesztikálódjon, hosszú időre van szükség, és egyes fajok, mint például az elefánt, soha nem lesznek képesek az ember mellett élni. Vagyis, ha a cirkusz mindent megtesz is az állat kényelméért, soha nem fog tudni olyan természetes környezetet teremteni neki, mint amilyenre az állatoknak szükségük van. A filmesek viszont erre is nagyon odafigyelnek, Halász Árpád elmondta, hogy

a trénernek nemcsak komoly háttértudásra van szüksége, hanem pontosan meg is kell terveznie, hogy munka közben mikor tudja pihenni hagyni az állatot, és hogyan utaztatják a forgatás helyszínére. „Szerencsére ma már a gyártás és az állatkoordinátor, illetve a tréner szorosan együttműködnek” – hangsúlyozza. 

Hova kerülnek a vadállatok, ha a vadonba már nem mehetnek?

Talán az élet fintora, hogy ma éppen az az ország jár élen a cirkuszi állatok védelmében, amely egykor megalapozta a műfajt. Az utóbbi években Franciaországban van a legtöbb cirkuszellenes mozgolódás, és elérték, hogy 2024-től betiltják a vadállatok szerepeltetését, a delfinshow-kat, bezárják a nyércfarmokat, és az állatkínzás büntetésén is szigorítanak. Ez azért (is) fontos intézkedés, mert a Eurogroup for Animals állatvédelmi szervezet szerint, rendkívül nehéz ellenőrizni a cirkuszokban a vadállatok egészségi állapotát. 

Annak ellenére, hogy már kisebb számban, de még jelen van a feketekereskedelem, és mivel a cirkuszok jelentős része állandó mozgásban van, illetve az is előfordul, hogy nevet cserélnek, nem könnyű megtalálni és ellenőrizni őket. A World Circus Federation és néhány cirkusztulajdonos felemelte a hangját a jövőre életbe lépő francia szabállyal szemben. Azzal érveltek, hogy jól bánnak az állatokkal, és a szabály érvénybelépése után nem tudják majd elhelyezni a vadállatokat. Kis utánajárással egyébként jó pár megoldást lehet találni, ilyen például egy francia településen működő elefántpark, ami az európai cirkuszok elefántjainak ad menedéket. 

Ilyen a Richer Safari Park is, ami 2020-ban nyitott Szada mellett, a cirkusz korábbi téli szállásán, de a megnövekedett autóforgalom miatt a lakosok panaszkodtak, ezért 2021-ben átmenetileg bezárták a parkot. Ekkor olvashattunk olyan cikkeket, miszerint a Richter családnak köze lehet a Szada közelében eltemetett Betty és Mambó halálához, ám mint kiderült, ezeknek semmi alapja. „2022-ben átköltöztettük az állatokat Nagykőrösre, ahol egy 35 hektáros területen üzemel a park. Van egy nagy erdőnk, tavunk, minden tökéletesen alkalmas az állattartásra” – számolt be róla ifj. Richter József. 

Jönnek a 3D-s elefántok

Az utóbbi években kiderült, hogy állatok nélkül is remekül lehet szórakozni a cirkuszban. Ezzel persze vannak, akik továbbra sem értenek egyet (például Stefánia monacói hercegnő, aki 2021-ben azt nyilatkozta, hogy a cirkuszok boldoggá teszik az embereket, ezzel szemben elítéli a vadászatot, amely során a lovak, a kutya és a vadak is szenvednek), mégis úgy tűnik, jó úton haladunk.

Németország egyik legnagyobb vándorcirkuszában, a Roncalli Cirkuszban a nézők már csak hologramos, azaz háromdimenziós állatokkal találkozhatnak. A társulat egy kör alakú hálóra vetíti az állatokat, az ötletet azóta több cirkusz is átvette.

A kanadai Cirque du Soleil társulat repertoárjában sem szerepelnek már állatos produkciók. A kanadai cirkuszban kizárólag akrobaták, légtornászok, zsonglőrök és bohócok kápráztatják el a közönséget. 

Úgy vigyáznak a galambra, mint a hímes tojásra

A filmforgatásokon szigorúan ellenőrzik, hogy az állatok milyen körülmények között szerepelnek. „Egy A kategóriás forgatáson mindig jelen van valamelyik állatvédő szervezet. Csak akkor lehet a film végén kiírni, hogy az állat nem sérült, ha az AHA, vagy az APA ezt igazolja. Ezek a szervezetek kijönnek a helyszínre, és azt is ellenőrizik, hogy az állat hányszor pisilt, hányszor evett, hányszor állt kamera előtt, hányszor csinálta meg a feladatát.

A törvény szerint nem csak az minősül állatkínzásnak, amikor fizikai sérelem éri az állatot: a lelki teher, a nyomás, a megfélemlítés ugyanolyan kínzásnak minősül.

Ennek köszönhetően a szervezetek nagyban segítik a munkánkat. Ők engedélyezik, hogy egy filmben szerepelhet-e például egy galamb, vagy egy macska, és milyen körülmények között.”  

A szervezetben állatorvok és állatterapeuták dolgoznak, és Halász Árpád azt is elmesélte, hogyan foglalkoznak például egy galambbal. „Az a legfontosabb, hogy számításba vegyük a madár életritmusát. A galamb sötétedésre mindig visszarepül a fészkébe, ezt az ösztönt pedig a film kedvéért sem írhatjuk felül. Tehát a forgatással úgy kell számolni, hogy a galambos jeleneteket délután ötig fel kell venni, hogy este hatra már otthon legyen a galamb, mert, ha besötétedik, jelzi a biológiai órája, hogy itt az ideje aludni. Az állatvédő szervezetek ezeket az apróságnak tűnő, de alapvető szabályokat is ellenőrzik.”

A trénerek jelenleg azért küzdenek tovább, hogy a munkájukért ne csak megbecsülést, de elismerést is kapjanak. „Jó lenne, ha a trénerek is esélyt kapnának arra, hogy díjazzák a munkájukat, és akár Oscar-díjat is kaphassanak. De erre lehet, hogy még újabb 25 évet kell várnunk” – nyilatkozta Halász Árpád.

Ha olvasnál még a témában, ajánljuk a Horkai Zoltán állatkoordinátorral készült korábbi interjút ITT.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ MediaProduction

Simon Eszter