Szociálisan érzékeny ételmentés: így működik az Élelmiszerbank

–

Ételt mentenek, hogy életeket mentsenek

Közel húsz éve egy ötgyerekes házaspár, Szecsődi Vera és Cseh Balázs úgy döntött, hogy a Franciaországban megismert élelmiszermentési szokásokat itthon is meghonosítja. Az ötletet tettek követték, melyben a párnak tizenegy lelkes támogatója akadt. Tizenegy jó barátjuk, akik épp olyan fontosnak látták a nehéz sorsú családok segítését – és a kidobásra ítélt, jó minőségű élelmiszerek megmentését –, mint ők maguk.

Eredetileg egy Pest megyében lokálisan működő önkéntesekből álló mintaszervezet megteremtését tűzték ki célul maguk elé. Úgy gondolták, ha beindul az egyesület működése, biztosan akad majd, aki az ország más részein is szívesen hív életre társszervezeteket – és igazuk lett! 

Sok kicsi csapat helyett azonban továbbra is egy nagy, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület működik. Egy országos lefedettségű ernyőszervezet, melynek önkéntesei közel 600 különféle civilszervezettel és egyesülettel partnerségben, több mint 700 áruházat keresnek fel a hét (csaknem) minden napján.

A tavalyi évben körülbelül 10 milliárd forint értékben, összesen nagyjából 8,6 millió kiló élelmiszert mentettek meg, mellyel éves szinten mintegy 250 000 embert és családot segítettek.

Közülük 170 000 embernek havonta vagy még gyakrabban tudtak élelmiszercsomagot juttatni.

Az adományok azok jellegétől, lokációjától és kiszerelésétől függően nagycsaládosokhoz, gyermekotthonokhoz, idősgondozásban élőkhöz, hajléktalanokhoz vagy mélyszegénységben élőkhöz, családsegítő szolgálatok ügyfeleihez, illetve a legszegényebb településeken élőkhöz kerülnek.

Mit csinál valójában az Élelmiszerbank?

Az élelmiszerpazarlás meggátolásának leghatékonyabb módja a tudatos vásárlás és a menütervezés. De mi a helyzet akkor, ha nem háztartási, hanem ipari mennyiségekről beszélünk? – tette fel a kérdést az Élelmiszerbank csapata sok-sok évvel ezelőtt. 

Mi lesz a boltokban megmaradt közeli lejáratú élelmiszerekkel? Mi történik a gyártók nyakán maradt készletekkel, a csomagolási hibás darabokkal és az élelmiszer-előállítás további hibás termékeivel? Hova lesz a több száz vagy akár ezer adag készétel egy fesztiválról vagy a céges rendezvényekről? Általában megsemmisítik – kivéve, ha valaki elmegy és begyűjti őket. Az Élelmiszerbank munkatársai, önkéntesei és az ország sok településén jelenlévő partnerei éppen ezzel foglalkoznak.

A rendszer felépítése viszonylag egyszerű, mégis rendkívül összehangolt munkát kíván. Az egyesület tizenkilenc alkalmazottja elsősorban a gyártókkal és kereskedőkkel tartja a kapcsolatot, intézi a szállítás és a tárolás kérdéseit, valamint koordinálja az önkénteseket. 

Vagyis tulajdonképpen egyfajta hidat képez a hatszáz kis partnerszervezet ellátottjai és a gigantikus logisztikai rendszerrel bíró kereskedelmi láncok között. Szükség esetén kamionokkal, targoncákkal és más speciális eszközökkel intézi az áruszállítást és a raktári áruátvételt, csökkenti a szállítási és rakodási költségeket, minimalizálja a gépjárművek használatba vételi idejét is.

A 250 ezer nélkülöző kérelmeinek elbírálását, valamint az adományok kiosztását azonban az egyesület a több mint 600 helyi, karitatív szervezetre bízza.

Tudják ugyanis, hogy ők azok, akik személyesen ismerik a célcsaládokat, és felelős döntést tudnak hozni annak érdekében, hogy az adományok valóban a leginkább rászorulókhoz jussanak el.

Hogyan mentik meg az élelmiszereket?

Az Élelmiszerbank tevékenységének három fő formája van: a raktári, az áruházi és a készételmentés.

A raktári mentésről általában a hosszabb lejárati idejű élelmiszerek esetében beszélhetünk. Ezeket átvétel után az egyesület háromezer négyzetméteres budapesti raktárában tárolják, míg az említett 600 kisebb karitatív szervezet képviselői ellátogatnak ide. Az évi néhány alkalommal történő látogatás során a civilszervezetek munkatársai tartós, ezáltal beosztható-tervezhető, vagyis rendkívül értékes élelmiszert visznek a körzetükben élő rászorulóknak.

Az áruházi mentés napi jelenlétet igényel. A gyakorlat szerint az önkéntesek általában a reggeli órákban keresik fel a körülbelül 700 áruházat országszerte, hogy az ott dolgozók által szortírozott mentenivalót átvegyék, porciózzák és még aznap ki is osszák. (A napi mentésű élelmiszerek általában zöldségek, gyümölcsök és pékáruk, de olykor készételek, hústermékek és más tartósabb ételek is kerülnek a csomagokba.)

Ilyenkor elsősorban a tárolás-hűtés-szállítás mesterhármasa okoz problémákat, hiszen a rendelkezésre álló időkeret szűk, a betartandó tárolási és hűtési szabályok pedig szigorúak.

A mentési láncban dolgozó önkéntesek – átvevők, sofőrök, csomagolók és koordinátorok – lendülete azonban töretlen, hiszen sokszor az így ellátott családok napi megélhetése múlik a kapott élelmiszereken. 

A sokéves gyakorlatnak hála, a rendszer olajozottan működik, legfeljebb a hirtelenjében érkező, azonnali felhasználású felajánlások okoznak olykor-olykor egy kis fejtörést. Ilyenkor azonban beindulnak az alternatív útvonalak: keresni kezdik, hogy az országban melyik szervezet tudná a leggyorsabban, leghatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló adományt. 

A gyümölcspüréket például időseket vagy gyermekeket ellátó intézményeknél osztják szét, ha liszt vagy pudingpor érkezik, a nagycsaládos anyukák örülhetnek, a nagy kiszerelésű, közétkeztetésből és éttermi ellátásból származó hozzávalókat pedig jellemzően a saját konyhával rendelkező bentlakásos intézmények kapják.

A készételmentés az Élelmiszerbank tevékenységi körének legújabb eleme. Azt valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, napi szinten mennyi felesleg keletkezik egy iskolai menzán vagy egy nagyobb konferenciaközpontban a svédasztalos étkeztetés során. 

Rengeteg ízletes, értékes étel, ugyanakkor szűkre szabott idő, hiszen a fokozottan romlékony ételek kiosztására a jogszabályok az átvételt követően mindössze háromórás időablakot hagynak. 

Ez szinte lehetetlen küldetés egy éjszakába nyúló céges rendezvény maradékaival! A megoldást egy speciális sokkolóhűtő jelentheti, mellyel pillanatok alatt öt Celsius-fok alá csökkenthető az ételek hőmérséklete, melyek így akár 48 órán át is elállhatnak. Vagyis megnő a szállításra és osztásra fordítható idő.

Ugyanez a probléma az iskolai menzákon is gyakran előáll, így az egyesület az elmúlt hetekben nyolc budapesti iskolában is kihelyezett egy-egy több millió forint értékű sokkolóhűtőt, hogy a nap végén azokba kerüljenek a menzán megmaradt ételek. Abban bíznak, hogy a rendszer remélhetőleg hamarosan országosan is kiépül.

Emellett az Élelmiszerbank áprilisban helyezte üzembe Európa első készételmentő autóját, melyre mobil sokkolóhűtőt is építettek. Ezzel céges családi napokat, konferenciákat és egyéb rendezvényeket látogatnak meg. Vagyis több száz adagot gyűjtenek be olyan tápanyag-összetételű, minőségi ételekből, melyekről a rászorulók máskülönben álmodni sem tudnának. 

Edina a győri tagegyesület pártoló tagja. Ikergyermekei vannak, lánya autista és értelmi fogyatékkal él, fia tanulási nehézségekkel küzd, emiatt csak négy órában tud dolgozni. Noha válása után a gyerekek édesapja fizette a gyerektartást, nehézséget okozott számára kijönni a havi keretből.

„A helyi egyesület közel háromszáz család tagságával működik, így átlagosan háromhavonta jut csomag egy-egy otthonba. Az élelmiszermentésből származó adományok szorult helyzetemben nemcsak abban segítettek nekem, hogy egy kis pénzt spóroljak, hanem abban is, hogy úgy érezzem, van remény. Előfordult, hogy marha- vagy bárányhús, fürjtojás vagy más csemege került az asztalra… Csupa olyan finomság, amit még akkor sem engedhettem volna meg magunknak, amikor még teljes családban éltünk. Ezek az étkek a szebb jövő reményét hordozták magukban, és segítettek nekem elhinni, hogy bár most nehéz, de lesz jobb. És így lett” – meséli. „Ma már én is egy vagyok azok közül, akik az egyesület munkáját és az ételmentést segítik.”

Az élelmiszermentés nehézségei

A már említett logisztikai és koordinációs nehézségeken túl gyakori probléma a tervezhetőség, a szezonalitás és a fogyasztók esetenkénti – helyzetből adódóan teljesen érthető – ismerethiánya is. 

A tervezhetőség viszonylag logikus, hiszen mindig az adott napon, az adott helyszínen derül ki, milyen típusú és mennyiségű élelmiszert kell elszállítani és kiosztani. Ha példának okáért néhány napon belül negyvennégy tonna almának kell gazdát keríteni, könnyen lehet, hogy almás pitét eszik a fél ország. De az sem ritka, hogy avokádót, cukkinit vagy éppen gránátalmát falatoznak a támogatottak.

Már ha tudják, pontosan mivel is állnak szemben. Előfordulhat ugyanis, hogy az adott mikroközösség vagy társadalmi csoport a kapott alapanyagok ismerete nélkül, kvázi vakon indul neki a főzőcskének. A kellemetlen tapasztalatok és az információhiányból adódó élelmiszerpazarlás kivédésére az Élelmiszerbank online elérhető recepttárat üzemeltet, és gyakran papíralapú receptekkel is kedveskedik az érintetteknek. 

A harmadik problémát a szezonalitás jelenti: az Élelmiszerbanknál ugyanis télen jön a nyuszi és tavasszal érkezik a Mikulás – mindig azt hozza magával, amit az előző szezonból meg tudtak menteni.

Ez azonban nem foghat ki az önkénteseken: a gyerekeknek még egy mesét is kanyarítottak az őszszakállú és a tapsifüles paktumáról. Így a megajándékozott kicsik meg sem lepődnek, amikor a gyereknapi csomagokban mikulásos csokit, szaloncukrot és csokitojást is találnak. 

Társadalmi felelősségvállalás és önkéntesség

Az Élelmiszerbank tevékenységének másik fontos pillére a társadalmi érzékenyítés és a társadalmi felelősségvállalás ösztönzése. Ezek az aktivitások win-win helyzetet teremtenek: a cégek dolgozói az idejüket, pénzüket adják az egyesületnek, az így befolyt összegeket pedig az élelmiszeradományok szállítására, tárolására, osztására fordítják. 

Nagygyörgy András, az Élelmiszerbank külső kapcsolatok igazgatója felhívja rá a figyelmet, hogy ezer forintnyi adomány mintegy harmincezer forintnyi élelmiszer családokhoz jutását segíti.

„Tevékenységünket magánemberek és vállalkozások egyaránt támogatják. Az Együnk egymásért programban például a hozzánk csatlakozó cégek dolgozói sütivásárt szerveznek, majd az így befolyt összeget tevékenységünk támogatására ajánlják fel. Az Erste Bank az egyik leglelkesebb partnerünk: amikor a Covid miatt a szokásos évenkénti céges karácsonyi sütivásár elmaradt, tavaszi pótnapot kellett tartani. Azóta annyira népszerű a program náluk, hogy évente kétszer is megszervezik”  – mondja András.  

„JótéKonyha szolgáltatásunk is partnereink kedvence. Ennek keretében családi és baráti rendezvényekre, esküvőkre, gála- és díszvacsorákra, céges rendezvényekre is felkérhető profi séfekből és önkéntes segítőkből álló, élelmiszertakarékos catering szolgáltatást biztosít csapatunk. Így mindenki jól jár: a megrendelő kiváló minőségű ételeket és szolgáltatást kap, számos pazarláscsökkentő ötletet vetünk be, a maradék pedig garantáltan a rászorulókhoz kerül.”

Számos cég csapatépítő önkéntesnapokra érkezik az Élelmiszerbankhoz: vannak, akik főzőverseny keretében akár több száz adag készétellel járulnak az ellátási lánchoz, mások raktárrendezésre, élelmiszercímkézésre vagy adatrögzítésre vállalkoznak.

Sok cég dönt úgy, hogy karácsonykor a dolgozóknak, üzleti partnereknek az Egyesület támogatói kekszeivel kedveskedik, amelynek árával az élelmiszermentést tudják támogatni. 

És hogy mit tehet, aki szívesen csatlakozna az Élelmiszerbank célkitűzéseihez? Jelentkezhet önkéntesnek, 3000 forintos rendszeres adománnyal havonta 32 élelmiszercsomag célba juttatását támogathatja, és csatlakozhat az egyesület éves karácsonyi élelmiszergyűjtő akciójához is, melynek keretében tartós élelmiszereket lehet leadni az ország legnagyobb élelmiszer-áruházaiban állomásozó önkéntes pontokon november 17-től 19-ig.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ SolStock

Z. Kocsis Blanka