Sztrájk után

Január 31-én – sok-sok bohózatba illő jelenet után, így vagy úgy, mégis – megtörtént a pedagógusok kétórás figyelmeztető sztrájkja. Hiába próbált a fenntartó az előtte lévő napokban mindent megtenni azért – tényleg mindent, erővel, fenyegetéssel, kérleléssel, szankciók kilátásba helyezésével, sőt, volt, ahol reggel a tankerületi vezetőség kivonult az intézménybe is –, hogy megakadályozzák ezt, nem sikerült neki. Akkor is beleálltunk. Sokan voltunk. Igazán jó érzés volt benne lenni.

Sorra jöttek a képek iskolákból, óvodákból

Láthattuk, hol és hogyan töltötték a kollégák ezt a két órát, és azt is, miként fejezték ki a szolidaritásukat mások.

Azt éreztem ott és akkor, hogy van erő, van egység. Nem mondom, hogy teljes, de van. Ez már fontos lépés volt afelé, hogy végre mindenki belássa: óriási a baj.

Kisvártatva megindult a dobálózás szavakkal, számokkal, és minden elképzelhető, sőt egészen elképzelhetetlen módszerekkel is… Mindenki más matematikai műveleteket használt, mert az eredmény nem stimmelt, nagyon nem.

Aztán jött a „hivatalos adat”, hogy a pedagógusok húsz százaléka vett részt benne. Lehetne ez rossz érzés is, de ha hozzátennénk a valóságot, akkor már nem is olyan kevés. Hisz a valóság az, hogy a katolikus, illetve a református egyházi iskolák dolgozóinak vagy megtiltották a részvételt, vagy elhatárolódtak tőle, a fenntartó természetesen felhívta a figyelmüket, hogy mindenképpen vegyék fel a munkát. Szóval az ezen intézményekben dolgozó pedagógusok eleve kiestek. Úgy, ahogy kiestek az óraadók is, hisz rájuk nem a közalkalmazotti törvény vonatkozik – ezért taníthatnak ők például oltás nélkül is –, ezzel egy újabb jelentős tömeget kiemeltek a sztrájkolók közül. 

 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Aztán jöttek a hírek a tankerületi túlkapásokról, listázásokról, adatok bekéréséről országszerte

Igen. Tudom, hogy nehéz elhinni, de ilyenek is voltak. Később pedig – érdekes módon – sorra bukkantak fel mindenféle felületeken a különböző cikkek. Alkalmatlan tanárokról szóló történeteket olvashattunk csőstül, „nevük elhallgatását kérő szülői panaszlevelekről”, sőt, mint megtudtuk, „a kék színű haj is maga az erkölcsi fertő”. Legalábbis egyvalaki szerint biztosan.

Ez csak olaj volt a tűzre. Ugyanis ahelyett, hogy eltántorította volna a pedagógusokat ez a nemtelen támadáscunami, csak még jobban megerősítette őket abban, hogy igenis tenni kell valamit az érdekeink megvédéséért.

Kisvártatva persze belengették, hogy „érkezik az újabb béremelés”, és okosan úgy kommunikálták a sztrájk után pár nappal, hogy ez ennek a hatása.

Sokan el is hitték.

Pedig ez nem volt más, mint a hónapokkal korábban bejelentett, tíz százalékos bérpótlék-kiegészítés, ami nem csak az alapbér után jár, nem számít bele a nyugdíjba, a táppénzbe, és amúgy bármikor azonnali hatállyal visszavonható.

Hogy a számok beszéljenek: nekem – mert eltelt újabb három év, szóval a bértáblán is szintet is léptem – 25.000 Ft-tal emelkedett a bérem, így 245.000 Ft-ot keresek havonta, amiből már 54.000 Ft a bérpótlék, ami bármikor elvehető. Igen, a fizetésem húsz százaléka felett folyamatosan ott lebeg Damoklész kardjaként a visszavonás lehetősége. Jó érzés, nem?

Szóval márciusban folytatjuk, beleállunk, és mi tényleg „előre megyünk, nem hátra”.

Február 11-én este jött az újabb kanna benzin a lobogó tűzre

A kormány a veszélyhelyzet miatt élt a jogával, és rendeletet adott ki, hogyan is lehet az oktatásban sztrájkolni.

Sorolom, miket határoztak meg, aztán kicsit elemzem is…

Biztosítani kell a gyermekek felügyeletét reggel hét és délután tizenhat-tizenhét vagy tizennyolc óra között, intézménytípusnak megfelelően.

(Ide máris tennék egy megjegyzést, munkaidőnek csak a nyolc és tizenhat óra közötti időszakot tekintik, így aki reggel vagy délután ügyel, azt sehova sem lehet beszámítani.)

A járványhelyzet miatt nem keveredhetnek csoportok, osztályok.

A csoportokban, osztályokban minimum egy szakképesítéssel rendelkező személynek rendelkezésre kell állnia.

Biztosítani kell az egy-egy óra szabad levegőn tartózkodást a gyerekeknek.

Érettségiző osztályokban az érettségiben érintett tantárgyakból (ez, ugye, a választott tantárgyak sokasága miatt szinte mindent lefed) az órák száz százalékát meg kell tartani.

Minden más tanuló esetében az órák minimum ötven százalékát meg kell tartani.

Az SNI-s tanulóknak szükséges fejlesztéseket teljes egészében biztosítani kell.

A jogszerűtlen sztrájkról szóló bírói döntés elleni fellebbezésre – ugye, amin ment a kabaré és az időhúzás – hatvan nap áll rendelkezésre.

Természetesen a fentieket úgy, hogy a sztrájkban résztvevők számára a sztrájk ideje alatt nem jár fizetés…

A rendelet elemei arra engednek következtetni, hogy ha sztrájkolunk, akkor minden probléma megoldódik, szóval szinte kérik, hogy tegyük. Miért is?

Jelenleg számos olyan hely van az országban, ahol az érettségizőknek az érettségi tantárgyakból nem biztosított a tanárhiány miatt a szakos ellátottság, de ezek szerint a sztrájk alatt az lesz.

Jelenleg számos olyan hely van az országban, ahol a tanárhiányt csoport-, illetve osztályösszevonásokkal oldják meg, ami ezek szerint a sztrájk alatt majd nem lehet, tehát az is megoldódik arra az időre.

Jelenleg az országban számos olyan hely van, ahol a járvány miatt betegségek, karanténok miatt osztályokat, csoportokat kell összevonni, mert sokszor nincs elég ember, amit, ugye, a sztrájk alatt a járvány miatt nem lehet megtenni. Tehát amit a járvány miatt alapesetben meg lehet – és sokszor meg is kell tenni –, azt a sztrájk alatt a járvány miatt nem lehet megtenni.

Értitek? Mert én nem! 

 

Jelenleg számos olyan hely van az országban, ahol az SNI-s tanulók fejlesztése csak részben, vagy egyáltalán nem megoldott a gyógypedagógusok hiánya miatt, de ezek szerint a sztrájk alatt ez is „varázsütésre megoldódik”.

Jelenleg számos olyan hely van az országban, ahol még az is nehezen megoldott, hogy szakképesítéssel rendelkező ember legyen bent a teremben – sok helyről halljuk, hogy vis maior miatt a takarító, konyhás, portás ugrik be adott esetben, ő felügyel a gyerekekre –, de a sztrájk ezek szerint ezt is megoldja.

Szóval – ha jól értelmezem a leírtakat – akkor a sztrájk alatt minden olyat biztosítani kell, amit már alapesetben sem tudunk biztosítani, mert nincs rá ember. Akkor ezek szerint a sztrájk alatt ez is megoldódik?

Tehát javasolnám a rendelet kiegészítését azzal, hogy a sztrájk alatt csak modern módszerekkel, minőségi tankönyvekből, a XXI. század elvárásainak megfelelően felszerelt tantermekben lehet tanítani, természetesen kiemelt bérezésért.

Javaslom továbbá, hogy akkor már ne hívjuk sztrájknak, hanem az oktatás rendbetételének, reformnak. Sőt, inkább csak hívjuk oktatásnak, megfelelő feltételekkel.

Akkor most lehet gondolkodni előre. Hátra már nincs értelme.

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Five Buck Photos