„Wendy szépen, méltósággal fogja itthagyni ezt a földet. És ez minden, amit tenni tudunk érte. 36 év szakmai múlttal és teljes hittel sem tudom ezt könnyedén elfogadni” – Angliában élő ápolónő szerzőnk újra mesél nekünk.
Ma reggel országos sztrájk kezdődött, és a fővárosban és vidéken is több helyen demonstrációkat tartottak a tanárokért. Dián Dóri beszámolója több helyszínről:
November 26-án vasárnap országos demonstrációt szerveznek a közoktatásért. Mit lehet manapság elérni szimbolikus megmozdulásokkal? És miért fontos akkor is kimennünk az eseményre, ha nem feltétlenül hiszünk a tüntetés mint műfaj hatékonyságában? Erről kérdezte Szekeres Hanna szociálpszichológust, az ELTE adjunktusát Milanovich Domi.
„Aktuálisan valóban nem mérhető pénzben, amit csinálok. Nem termelek profitot. De! Vajon a képviselők, a legkülönbözőbb helyeken dolgozó sok száz, ezer volt tanítványom, hogy jutott el jelenlegi állásába? Miből fizetik az adójukat? A nyelvvizsgájukban, egyetemi felvételükben, későbbi jó munkahelyükre való felvételükben vajon nincs semmi szerepem?”
Vendégszerzőnk gimnáziumi tanár. Imádja a hivatását. Nem panaszkodni akar, csak tisztázni fontos dolgokat, amiket sokan nem tudnak, vagy nem akarnak tudomásul venni. Olvassátok el, hogyan élnek azok, akik a gyerekeiteket tanítják nap mint nap.
Kedves pedagógus, így légy engedetlen polgár! Dr. Gyurkó Szilvi írása jogokról, kötelességekről és fenyegetésről.
A pedagógusok kapcsán sok szó esik mostanában a polgári engedetlenségről, úgyhogy ismerjétek meg a fogalom megalkotóját, Henry David Thoreau-t, a filozófust, aki Mahatma Gandhi, John F. Kennedy, Martin Luther King és Lev Tolsztoj példaképe volt.
„Hitem szerint azonnal abba kellene hagyni a tanítást, és minden lehetséges fórumon ordítani, hogy ez így nem mehet tovább.” – Both Gabi öt pedagógussal beszélgetett arról, hogyan látják jelenleg a pedagógusi pályát és annak jövőjét, a saját sorsukat, illetve azt, hogy a tanársztrájknak lett-e bármi hatása.
„Azok, akik most sztrájkolnak, nem azért teszik, mert nem akarnak dolgozni. Ők minden ellenére ezen a pályán maradnának – érted, a gyerekeidért, és értünk, a jövőnkért” – írja Filákovity Radojka, egy pedagógus gyereke. Csoda, ha kicsit indulatosabban szólal meg a szokásosnál?
„Amikor a sztrájk napjaiban a tanár arra tanítja a diákjait, hogy hogyan kell hatékonyan segíteni az éppen érkező menekülteknek, akkor lehet, hogy nem úgy sztrájkol, ahogy azt sokan elképzelik, hanem olyat művel, amiért érdemes tanárnak menni.”