Kamuhírek, hatásvadászat, #reklám, #nemreklám – netes forráskritika a 2020-as években
Ezekben a vészterhes, koronavírusos időkben minden tele van ilyen és olyan információkkal, és mindazoknak a tökéletes ellentétével egyszerre. Ez nem most kezdődött, csak egy ilyen nagy érdeklődésre számot tartó ügyben sokkal látványosabb az, hogy mennyire könnyű torzítani a valóságot. A pici kozmetikázásba, apró feljavításba, ami a fogadói oldalon már komoly tévedéshez is vezethet a felületes odafigyelésnek köszönhetően, napi szinten belefutunk bármilyen közösségi oldalon. Bizonyos cégek pedig akár komoly megtévesztésekhez is használják azt a tényt, hogy a tartalmat könnyű ellopni, és nehéz felfedezni a lopást, ez viszont nagyon megnehezíti az egyszeri felhasználók dolgát. Tóth Flóra írása.
–
Hadas Kriszta „csodás gyógyulása”
Kezdjük a legnagyobb problémával, amikor valaki vagy valakik tudatosan, haszonszerzés okán félrevezetnek. Nem olyan régen – pont, amikor elkezdtem gondolkozni ezen a témán –, Hadas Kriszta kitette a FB-oldalára, hogy visszaélnek a nevével, és vele hirdetnek egy gyógyszert, egy amúgy elég igénytelen szövegezésű kamu interjúval és egy lopott fotóval.
Több ponton problémás ez a dolog, mégis érkezett olyan komment Kriszta bejegyzésére, hogy valaki miatta rendelt a termékből. Azóta megkérdeztem őt magát is, és kiderült, hogy
a „hír” megjelenése után naponta több órát töltött azzal, hogy üzenetekre válaszolt – nehogy valaki miatta rendeljen egy olyan termékből, amihez valójában semmi köze.
Különösen szomorú, hogy egészségügyi problémákkal küzdők a célcsoport. Kriszta rendőrségi feljelentést is tett írásban, több mint egy hete – de egyelőre nem kapott rá választ. Pontosan így néz ki egy netes átverés haszonszerzéssel.
Az, hogy egy interjú elég valakinek arra, hogy vásároljon valamit, amire nincs szüksége, szintén érdekes kérdés, de ebbe nem szeretnék belemenni most, koncentráljunk a praktikus dolgokra.
Ha egy oldalon megjelenik valami, az első dolog, amit megnézel, az maga az url, tehát az internetes oldal, amin közzétették az információt, hírt, fotót, interjút. Ha ismeretlen a forrás, akkor érdemes körülnézni: mi van még ott. Ha egyetlen interjú, és mellette webáruház, akkor az már gyanús. Ha gyanakszunk, keressünk rá a fotóra.
Ezt nagyon egyszerűen meg tudjuk tenni, mondom és mutatom:
Jobb egérgombbal rákattintasz a képre, megnyitod új ablakban.
Nyitsz egy image.google.com-ot, ott kiválasztod a kis fotó ikont, kimásolod a külön megnyitott kép url-jét, beilleszted a megfelelő helyre, és nyomsz egy entert.
Így kapsz egy listát arról, hogy a fotó, amit keresel, mikor, hol jelent meg eddig. Ez azért hasznos, mert ha látsz egy „exkluzív” interjút Hadas Krisztával, aminek a fotója egy évvel korábban már megjelent egy másik cikkben, akkor érdemes elkezdeni gyanakodni.
Zárójelben jegyzem meg, hogy lehet feltölteni saját vagy lementett fotót is, így például könnyen ellenőrizhetitek, hogy egy kép, amit kitettetek (magatokról vagy, mondjuk, a gyereketekről), hol fellelhető még a neten.
Amikor igaz, amit látunk, de mégsem
Az elmúlt hetekben a legtöbbünk Facebook-oldalát elárasztotta a kiürült boltokról szóló fotók tömkelege, az én felületemen kifejezetten világvége-hangulat uralkodott, nemcsak a hírportálok, de nagyon sok magánember tett ki saját képet arról, hogy a lisztes és tésztás részlegek üresek a boltokban.
Ettől bennem is az a hatás alakult ki, hogy azonnal kell rendelnem 20 kiló lisztet és bespájzolni az éves tésztafogyasztásunkat – szerintem tök jogos érzés. Aztán úgy alakult, hogy elmentem egy-két boltba, és semmit, de tényleg semmit nem tapasztaltam ebből (jó, durum csuszatészta nem volt az egyikben, csak háromféle tojásos, de talán ez nem olyan drámai).
Közben pontosan tudom, és a képkereső is ezt támasztja alá, hogy ezek friss és hiteles fotók voltak. Vagyis valóban vannak boltok, ahol készlethiány van. De mégis torzítja a valóságot, mert három kerület három különböző boltjában mégsem ez volt a tapasztalatom. Egy ilyen helyzetben különösen fontos résen lenni, egyszerűen azért, mert igaz, amit látunk, mégsem teljes a kép – hiszen addig, amíg nem kezd el terjedni, hogy az egész országban nem lehet tartós élelmiszerhez jutni, senkinek nem jut eszébe teli polcokat fotózni, mert annyira egyértelmű. Közben én fogyasztóként kedveltem volna, ha esetleg a témában érintett szolgáltatók ehhez hasonló jófejséggel, de még egy kis érzékenységet hozzádobva kommunikálnak erről az interneten. Vagy ti tapasztaltatok ilyesmit?
Amikor egy ismert ember tényleg beáll egy termék mögé
Nagyon sok Instagram és Facebook-profilon találkozunk a „#reklám” „#hirdetés” kifejezéssel (előre szólok, hogy a WMN felületein is, mert mi is dolgozunk termékelhelyezésekkel – minden esetben nyilvánvalóvá téve, hogy támogatott tartalomról van szó). Ez azt jelenti, hogy az adott oldal, ember, influenszer szerződést kötött a terméket képviselő céggel, és megadott feltételek mellett ajánlja a termékeit. Ebben az esetben is fontos alaposan utánanézni, elolvasni a poszthoz tartozó szöveget, és kritikusan tekinteni az egész felületre. Nyilván, ha egy ismert ember saját oldalán jelenik meg egy termékelhelyezés, akkor az nem képezi kérdés tárgyát, hogy valóban van közöttük együttműködés.
De ha valaki 220 terméket ajánl egy évben, akkor azon mindenképp érdemes elgondolkozni, hogy mennyire tekintjük hitelesnek, mennyire bízunk abban, hogy kipróbálta, valódi visszajelzést ad.
Mondom ezt úgy, hogy őszintén bevallom, a választásaimban is inspirálnak azok az emberek, akiket követek különböző közösségi oldalakon, és vásároltam már olyan terméket, amit valakinél láttam, akit hitelesnek és őszintének tartok. Sőt, én magam is ajánlottam már szolgáltatást vagy közvetve akár terméket is. Olyat sokkal többször, ami mögött nem volt megállapodás, ami egy úgynevezett #nemreklám. De azt gondolom, hogy a hitelesség nem ezen múlik, mert ha az embernek felhívják a figyelmét egy jó dologra, attól az nem lesz kevésbé jó, mint amire maga talál rá. Az őszinte kommunikáció ezzel kapcsolatban alapfeltétele annak, hogy az ember hiteles maradjon tartalomgyártóként, ez számomra egyértelmű, legyen az egy saját oldal vagy éppen egy online magazin. Viszont az is biztos, hogy nem mindenki ad annyira a saját hitelességére, ezért fontos, hogy mi, tudatos internethasználók és tudatos fogyasztók figyeljünk ezekre.
Ti mennyire vagytok ezekben tudatosak? Figyelitek a forrásokat, utánanéztek az információknak, amiket kaptok?
Az biztos, hogy a kamuhíreket, az arcba tolós reklámokat és hatásvadász tartalmakat nem tudjuk eltüntetni az internetről, így nekünk kell alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Ebben segít DTK tavalyi 10-es listája arról, hogyan lehet elkerülni az álhíreket.
Tóth Flóra