–

Schobert Norbert a hivatalos oldalán ejtett meg egy élő bejelentkezést, amelynek a velős része így hangzik:

„Sajnos a nők többsége a szülésnél cseszi el, mert úgy gondolja, hogy értéket adott a férfinek, a családnak. Tényleg adott értéket, csak a férfi szexualitása ezt az értéket nem tudja értékelni. És amikor az ötvennyolc kilós nő helyett a hetvennyolc kilós vagy nyolcvannyolc kilós hölgy érkezik meg döngő léptekkel a hálószobába, a férfiak számára kínszenvedés. Egy darabig megy a pornófilm nézés, de nem tudja megkívánni, és itt mennek tönkre az emberi kapcsolatok, és így lesznek a gyerekek félárvák, mert a nők felszedik azt a húsz-harminc kilót, és nem tudják leadni. Nem beszélve arról, ha terhességnél felszedsz ennyi kilót, a bőröd is olyan ocsmányul tönkremegy, hogy soha nem lesz már az a feszes, szexi, csinos, vonzó bőr. Úgyhogy, kedves nők, a férfiak miatt és a boldog szerelem és a szexualitás miatt muszáj, hogy megtartsátok a lánykori súlyotokat.”

Próbálom értelmezni, és tényleg, továbbra is erősen szégyellem magam, amiért erről írok – amiért erről írni kell ma is még.

Eszembe jutnak az esküvőjükre bravúros eredménnyel lefogyó barátnőim, akik mindenáron szépek akartak lenni a menyasszonyi ruháikban meg a képeken, a párás szemű násznép emlékeiben, hogy vajon mit szólnának ehhez?

Vannak köztük, akik meghíztak később ilyen-olyan okokból, de van köztük olyan is, aki nem. Vannak negyvenes barátnőim négy gyerekkel, akik olyan csinosak, hogy az eszem megáll, és vannak olyanok is, akik nem voltak képesek tartani a súlyukat. Ki betegség miatt, ki az akaraterő hiánya miatt, valaki meg azért, mert jól érzi magát a bőrében ducibban is, és kész. Van olyan jó alakú barátnőm, aki a versenysúlya ellenére elvált. Meg olyan is, akinek a férje hízott meg kegyetlenül, de együtt maradtak. Ismerek olyat, aki nagyon csinos, a férje viszont meghízott – mégis ő lépett le. De olyat is tudok, aki ötvennyolc évesen kezdett életmódváltásba, húsz kilót fogyott, azóta is tartja a súlyát, és a férje tíz éve szereti ugyanolyan elánnal: húsz kiló többlettel, meg nádszálkarcsún is.

Az, hogy a félárván maradt gyerekek (sic!) és a rengeteg válás Norbert szerint teljes mértékben a nők számlájára írandó, igazából meg se lep. Már ki se köpöm a kávét, hiszen hallottunk korábban a fitneszgurutól C-vitaminos rákgyógyításról szóló tanítást, vagy a kokain-cukor képletének boncolgatását, amin sírva-fetrengve röhögött volna az egész ország – ha nem lett volna brutálisan veszélyes is, amit hirdetett.

Megvan! Ez az a szó, amit keresek: pusztító! Ez jut eszembe, amikor Norbertet olvasom.

Mert esküszöm az életemre, rohadt jól elröhögcsélnék a posztján, ha nem követné őt egymillió ember, és ha csak a tíz százalékuk hisz neki, már iszonyú nagy kárról beszélünk.

Az asszonyokat hibáztatja a válóperekért, a gyerekek „elárvulásáért”, nyakukba varrva az egész világ boldogtalanságát, éppen most, amikor minden hétre jut egy hír, hogy halálba rugdaltak-vertek-késeltek egy nőt. Érdekes időzítés.

De ne menjünk el a mellett a tény mellett sem – mert nem lehet –, hogy Schobert kirohanásában nemcsak a nőket degradálja nagyjából egy guminő szintjére, hanem a férfiakat is lenézi.

Szerinte ugyanis a férfi egy ösztönállat, akinek az egyetlen lényeges szempont a párkapcsolatban, hogy a nő elég vékony-e ahhoz, hogy esetlegesen megdöngesse, aztán mehessen a dolgára.

Kikérem magamnak a férfiak nevében ezt a sértő általánosítást!

Van még más is a csinos lábak, a kerek mellek és a feszes bőr mellett, amiért megkívánhat a férfi egy nőt.

Segítsek, Norbert?

Például az agy, na, az nagyon szexi tud lenni.

Igen, megesik, hogy valaki azt is értékeli, ahogy a nő gondolkodik, és amit mond. Vagy azt, hogy jó a humora, és megnevetteti a társát. Előfordul, bizony, hogy értékelik, amikor nagyon nehéz helyzetben is kitart a másik mellett, vagy törődik vele, csak úgy… szeretetből. De annyi mindent említhetnénk még, ami igencsak jót tesz a libidónak: a nő érintése, az illata, a mosolya, a hangja  – és még vagy ezer dolog, ami miatt képes egy férfi (újra és újra) beleszeretni egy nőbe és viszont.

A szerelem jóval összetettebb képlet a testtömeg-indexénél.

És a szexuális vonzalom is jóval összetettebb annál, mintsem, hogy azt gondoljuk, csak egy csinos nőt kívánhat az ura, és ha van rajta plusz tíz, húsz, vagy ne adj' isten még több felesleg, akkor undorral elfordul, és lelép. Nem mondom, hogy az összes férfi egyetért velem, hiszen itt az élő példa rá, hogy nem, de a legtöbb így van ezzel, ez egészen biztos.

A házasságok felbomlásáért a nők elhízását tenni felelőssé, egyenesen vérlázító. Milyen statisztikát néz az, aki ezt ilyen magabiztossággal állítja? Vagy magából indul ki? Ő talán elhagyná a feleségét, ha – isten ne adja – egészségügyi okból nem tudna edzeni, és felszedne tíz-húsz kilót? Mert abban senki, soha nem lehet biztos, hogy rajta kívül álló okokból ilyesmi nem történhet.

Mellesleg, mi a helyzet a férfiak elhízásával? Ja, persze, ezt is megmagyarázza: a nő képes összetettebben érezni és gondolkodni, neki nem kell az izmos kockahas, neki lehetsz igénytelen tróger odahaza a lepörköltszaftozott mackónadrágban, úgyis az agyadat meg az erődet szereti. Mer' az mindegy, ugye, Norbert, hogy a férfi hogy néz ki!? Asszonynak jó lesz, kussoljon, és ne hízzon!

Jajj, fáj ez az egész! 

Magyarázza már el nekem valaki, nagyon szépen kérem, hogyan lehet így gondolkodni nőkről, férfiakról, párkapcsolatról 2020-ban? Mert nem értem, esküszöm. 

Vagy lehet, hogy csak a kattintásvadászat a cél? Marketingfogás lenne? Valójában nem is így gondolja? Mindegy, miért, csak beszéljenek róla? De akkor hol van a felelősség?

Nagyon kemény. 

És nem nyugodtam le. Megyek, elfutok Szentendréig. Majd vigyázok, óvatosan „döngetek”. 

 Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Tara Moore