– 

A Mesekörtől a B-tervig

A B-Terv abból a mesekörből nőtte ki magát, ami 2011-től 2017-ig működött a Balassagyarmati börtönben. A mesekör résztvevőit a börtön dolgozói választották ki, és előnyt élveztek a programban való részvételben azok, akiknek gyerekük volt, illetve azok is, akiknek nem volt senkijük.

A B-Tervbe olyanok jelentkezhettek, akik a mesekörben részt vettek, így egy már kialakult kapcsolatból kiindulva tudtak tovább dolgozni együtt. 

A résztvevők beköltözhettek egy olyan, az alapítvány által működtetett és kedvezményesen bérelt lakásba, amelyet az első B-Terv-lakók az alapítvány segítségével tettek lakhatóvá, és ahol a szabadulásuk után az első félévet tölthették. Emellett önkéntesek kísérték a hétköznapjaikat.

Jelen lenni

Kovács Szandit már korábban is foglalkoztatta a gondolat, hogy részt vegyen valamilyen szociális munkában, olyasmiben, amihez emberi erő kell, amihez a személyével, a jelenlétével hozzátehet valamit. Aztán 2014-ben, amikor elkezdett kommunikációs tréningre járni Büky Dorkához a Feldmár Intézetbe, éppen önkénteseket toboroztak a reintegrációs programhoz. Ő pedig jelentkezett.

Mint mondta, több, börtönhöz kapcsolódó projekt is futott akkoriban: például karácsonyi gyűjtéseket szerveztek, de létrehoztak egy mese- és játéksarkot is a börtönbe beszélőre érkező családok gyermekeinek. Ő ebben vett részt, illetve a Mesekörhöz kapcsolódóan is voltak szervezési feladatai.

Így mesél az egyik első munkájáról:

„Aztán kijött Kocka, aki harmincévesen szabadult a börtönből, és a mentoráltam lett. Bár a mentor kifejezés talán nem is a legjobb, mert itt nem alá-fölé rendelt viszonyról volt szó, hanem lineáris rendszerről. Engem érdekelt Kocka, »a férfi a böriből, aki születése óta vegetáriánus«. Ezt hallottam Dorkáéktól, és kíváncsi lettem az emberre. Amikor kijött a börtönből, tartottunk egy kis fogadóünnepséget, én pedig mindenképp ott akartam lenni. Szerettem volna tenni azért, hogy otthon érezze magát. Kellemes főzések együtt, barátságos környezet, jó zenék, beszélgetések, biztonság. Ilyesmikre gondoltam. Először egy függönyt tettünk fel együtt, ezt ő szerette volna.”

Hogy nem volt-e Szandiban félelem?

Azt mondja, még az önkéntesség legelején átfutott rajta, hogy nem fogják-e bántani, nem is fizikailag, de ha csak froclizzák azzal a gazdagon árnyalt szlenggel, amit ő nem ért, az sem lett volna túl vidám. Végül inkább az ellenkezője történt.

„Az egyik börtönben volt egy mesekörös előadás, ahol én főztem a fiúknak a kávét. Ott olyan szeretettel vettek körül, hogy zavarba is jöttem.

Aztán a darab végén, az utolsó dalban huszonvalahány börtönlakó férfi énekelte a közönségnek, hogy »ne légy szomorú«, majd felmentünk mi is a színpadra. Attól kezdve mindig teljes biztonságban éreztem magam“.

Egy előadáson

„Erőt ad, hogy nem vagy egyedül”

Így folytatja Szandi: „Amikor valaki kijön a börtönből, általában nem tudja, hogy mihez kezdjen. Szeretne valami mást, de ahhoz nincs rutinja, így könnyen visszacsúszik abba, ami már ismerős neki. Mi ott vagyunk, amíg és amikor szükség van ránk, hogy kialakuljon az új rutin. Mindig erőt ad, ha az ember nem érzi magát egyedül, de azt nem mondhatjuk meg a másiknak, hogy mi legyen az új rutinja.”

Szandi hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben a szabaduló ember nagyon fáradékony. Sok új dolgot kell megtanulnia, alkalmazkodni az új helyzethez, és ez mentálisan megviselheti. Aztán nem is mindig sikerül úgy a történet, ahogy az ember talán elképzeli.

„Volt, aki levélben és versben kért elnézést, hogy megint bent van börtönben, neki kint már nem ment az élet.”

A programba minden önkéntes azt adta bele, amit tudott, amihez értett. Volt, aki elment az egyik sráccal futni a Margitszigetre, Szandi meg a főzést és a jelenlétét tette hozzá. Kocka például azelőtt nem élt huzamosabb ideig szabadlábon: az állami gondozásból egyenesen a fiatalkorúak börtönébe, onnan pedig a Balassagyarmati Fegyházig vezetett az útja, így sok minden idegen volt neki a kinti világban.

„Az elején a bevásárlás is újdonság volt neki, nem ismerte a mai üzletláncokat. Meglepte, hogy a zöldséget magunknak szedjük a zacskóba. Aggódott amiatt is, hogy fogorvoshoz kell mennie. Egyrészt, hogy ellátják-e, másrészt a fájdalom miatt. Amikor odaértünk, azt mondta, hogy már nem is fáj neki. Belekaroltam és bementünk, de ha el akart volna jönni, akkor eljöttünk volna. A hivatalokban az ügyek intézése is gördülékenyebben haladt közösen, ilyen szempontból sem könnyű a helyzete egy volt fogvatartottnak.”

Szandi úgy érzi, legalább annyit kapott Kockától, mint amennyit ő adott neki

„Sokat beszélgettünk, mesélt »böris kalandokról«. Volt, amin sírtunk, és volt, amin nevettünk. Mesélt a napi dolgairól is, az építkezésekről vagy a kertészetről, ahol dolgozott. Volt egy mentett cicája, Rugó őrmester, aki természetesen szintén vegetáriánus volt. Kocka nagyon jól főzött, szeretettel tálalt, nagyon jól rappelt és saját számokat is írt. Akkoriban ott laktak még ketten, a szintén B-Terves Oláh Attila és a párja, Réka – olykor ők is csatlakoztak és teljes főzőshow hangulat lett.”

De vajon mi történt a szabadultakkal a program után? Mennyire sikerült, mennyire sikerülhet megállítani az ördögi kört? Úgy tűnik, volt, aki megtalálta az útját, és van, aki még keresi.

A legutóbbi statisztikák a Mesekörben résztvevő hatvankét főből öt visszaesésről számolnak be. Többen is megtalálták az útjukat közülük: ki a vendéglátásban dolgozik, ki ugyanezen a területen külföldön helyezkedett el.

Lett egy „tapasztalati munkatárs” is náluk: Oláh Attila, aki érzékenyítő előadásokat, programokat tart, emellett saját építőipari vállalkozást indított.

Kocka a hírek szerint most épp külföldön dolgozik építőként, de volt rosszabb periódusa is, amikor sátorban lakott egy parkban.

Sikerek, kudarcok

Ilyenkor az ember könnyen kudarcnak élheti meg, ha valaki nem ér révbe, de mint Szandi mondja, ő elsősorban az együtt töltött időt tartja fontosnak. Azt, hogy olyan dolgokat élnek meg együtt, ami utat építhet valamerre.

„Mindig bízni kell abban, hogy az emberek másképp fognak dönteni, hogy új irányok felé indulnak, és nem a bűnözést választják. Én ismét ott leszek, ha kell.”

Hogyan tovább?

Bár a B-terv lakásprogramja most szünetel, mert még keresnek új lakást, de bíznak benne, hogy hamarosan folytathatják. A szabadulók továbbra is fordulhatnak az alapítványhoz ügyes-bajos dolgaikkal.

Ami a programokat illeti, jelenleg online tréningen vehetnek részt, mely négy modulra épül, és olyan területeken nyújt segítséget, mint a konfliktusok és impulzusok kezelése vagy a pénzügyek.

Szandi pedig online meditációval segíti őket, és ha a lábtöréséből felépül, jógával tervezi bővíteni a kínálatot. Emellett különböző intézményeket, például lánynevelőket, árvaházakat keres meg programötletekkel: a mesekörön kívül rajzolás, meseolvasás illetve meditációs foglalkozás is szerepel a kínálatában.

Fábián Emese

Képek: Pozsonyi Janka