„A háborúban a gyűlölet az emberek elméjét is felrobbantja” – A bosnyák társadalom 26 éve viselt súlyos lelki terhei

–

Huszonhat évvel ezelőtt egy béketüntetéssel kezdődött a háború. Szarajevó lakói felemelték a szavukat az addigra országszerte előforduló etnikai alapú atrocitások ellen. A boszniai szerbek és a Jugoszláv Néphadsereg a demonstráló tömegbe lőtt, majd május elején a szerb ostromgyűrű körbezárta Szarajevót, és közel négy évre blokád alá vonta a várost. Elzárták a vizet, a villanyt és a gázt, a környező hegyekről pedig több száz pontról lőtték a városlakókat.

Kitört a délszláv háború boszniai szakasza: etnikai tisztogatás, népirtás és tömeges nemi erőszak. A következő években úgy tűnt, a nemzetközi közösség megfeledkezett Szarajevóról, de egész Bosznia-Hercegovináról is, és nem kíván beavatkozni a konfliktusba.

Most, amikor végre nyíltan elkezdtünk beszélni a társadalmi struktúrák alapvető problémáiról, a hatalommal való visszaélés és a szexuális zaklatás minden formájáról, amikor egymás után robbannak ki a zaklatási botrányok ismert vagy kevésbé ismert emberekről, de még nemzetközi segélyszervezetek dolgozóiról is, a háborús nemi erőszak témája továbbra is kényszerűen a háttérben marad.

Itt nincsenek nevek, csak távoli, arctalan tömegek Boszniában, Ruandában, Guatemalában, Kambodzsában, Bangladesben. Ahogy Németországban vagy Magyarországon 1945-ben. 

Vérvonalfrissítés

Az egykori Jugoszláviában dúló konfliktusok mérlege szerint, az etnikailag nagyon vegyes Bosznia-Hercegovinában 20 és 60 ezer közötti, főként bosnyák (boszniai muszlim) lányt és nőt, fiút és férfit erőszakolt meg többségében a szerb és montenegrói katonaság, valamint a paramilitáris egységek tagjai. A túlélők beszámolói szerint sokszor a saját szomszédaik, egykori tanáraik törtek be otthonukba, rabolták ki, hurcolták el őket.

A bosnyák nőket gyakran erőszaktáborokban (iskolában vagy egy szálloda épületében) tartották fogva, hogy ne tudják elvetetni a nemi erőszakból fogant, és az elkövető származását öröklő „szerb” gyereket. Mert a cél a „vérvonalfrissítés” volt. A férfiakat vagy azonnal megölték, vagy koncentrációs és munkatáborokba vitték.

És tették mindezt azért, mert a politikai és katonai vezetők évek alatt módszeresen egymás ellen fordították az egyébként azonos helyen élő, közel azonos nyelvet beszélő és azonos intézményekben tanuló és dolgozó lakosságot.

Mesterséges feledtetés

A boszniai háborús nemi erőszak és a feldolgozatlanság egyik legerősebb szimbólumává az ország szerb területén álló Vilina Vlas hotel vált.

A közeli településekről elhurcolt több száz bosnyák lányt és nőt napokra, hetekre vagy akár hónapokra is bezárták a szálloda szobáiba, ahol a katonák napjában többször szisztematikusan és kegyetlenül megerőszakolták őket.

Volt, aki inkább az öngyilkosságot választotta a borzalmak helyett. A wellness szállodára a mesterséges feledés-feledtetés a jellemző: a háború után újranyitott, és jelenleg is működik, az épületen vagy a környékén azonban semmi sem utal az eseményekre, semmi nem állít emléket az áldozatoknak.

A nemi erőszak túlélői fizikai és mentális sérüléseket egyaránt elszenvednek, további életükben gyakran folyamatos gyógyszeres kezelésre szorulnak, rémálmok gyötrik őket, de a különböző függőségek kialakulása is gyakran előfordul közöttük. Ezért számos helyi és nemzetközi szervezet igyekszik jogi és pszichológiai segítséget nyújtani, támogatni a traumafeldolgozást, valamint több dokumentum- és játékfilm is készült, részben azért, hogy megtörjék a tabut.  

A háborús nemi erőszak – az egyéni traumákon túl – súlyos terheket ró az adott társadalomra is, ami évtizedekre meghatározza a közösség életét.

Amikor 2017 őszén a Szarajevói Egyetem kutatójaként a városban éltem, volt alkalmam találkozni Nidzara Ahmetasevic boszniai kutató-újságíróval, aki túlélte a háborút, és a fegyveres konfliktusok, a háborús nemi erőszak, valamint az ezeket követő megbékélési folyamatok szakértője lett. Nidzara szemléletesen úgy fogalmazott: „a háborúban a gyűlölet nemcsak a házakat, hanem az emberek elméjét is felrobbantja”.

A túlélők és az elkövetők gyakran ugyanazon a településen, ugyanabban az utcában folytatják mindennapjaikat, mint a háború és a támadások előtt. Ezeknek a találkozásoknak a lelki terhe felfoghatatlan. 

Propaganda, gyűlölet, erőszak

Ahogy a fegyveres konfliktusok, úgy a háborús nemi erőszak jelensége sem írható le egyetlen vallás, etnikum vagy nemzet jellemzőjeként, de nem lehet kizárólagos motivációt vagy kiváltó okot sem megjelölni. Ezek a konfliktusok sosem robbannak ki előzmények nélkül, a kialakulásukat rendkívül sok tényező befolyásolja.

Az viszont egyértelmű, hogy szoros összefüggésben vannak a hatalmi struktúrával, valamint a felülről táplált gyűlölettel és propagandával.

A túlélők beszámolói szerint, az elkövetőktől a propaganda szavait hallották vissza, elsősorban a nagyszerb eszméről és a töröknek nevezett muszlimok megsemmisítéséről.

A délszláv háború boszniai szakasza huszonhárom éve lezárult, de a régióban – így például Koszovóban – még éveken keresztül folytatódott a nemi erőszak és zajlottak a fegyveres konfliktusok.

Nem csak Boszniában...

Napjainkban többek közt Dél-Szudánban és a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti régióiban működő megszámlálhatatlan fegyveres csoport követ el nemi erőszakot helyi nőkön és férfiakon, de a szíriai polgárháborúból is számtalan esetről van tudomásunk, amelyben a szélsőséges muszlim fegyveresek a jazidi kisebbségre és a szintén muszlim lakosságra támadnak. Tudjuk azt is, hogy Mianmarban pár hónapja, 2017 augusztusában odáig fajult az évtizedek óta fennálló etnikai konfliktus, hogy a főként buddhista katonák az etnikai tisztogatás részeként módszeresen megerőszakolták a muszlim rohingyákat, hogy ezzel menekülésre kényszerítsék őket otthonaikból.

A nemi erőszak akár béke, akár háború idején az emberi test és szellem ellen elkövetett bűn, ezért éppen ideje, hogy beemeljük a témát a közbeszédbe, és útját álljuk a csoportok közötti feszültséget tápláló gyűlöletpropagandának, amely megágyaz ezeknek a konfliktusoknak.

Lator Anna

Ha valakit érdekel a téma, az alábbi filmek jó kiindulópontot adnak:

Templom a dombon
As if I am not there
Grbavica (Szerelmem, Szarajevó)

A képek a szerző tulajdonában vannak.