32 centi és 70 deka – Egy anya meséje, ami a koraszülötteket segíti

– 

A kávézóban két anyuka is van kisgyerekkel, ezért fogalmam sincs, kihez jöttem. Annyit tudok, hogy Heffner Songi, az indiai származású anyuka csecsemővel érkezik. Aztán rájövök, hogy ő lesz a mosolygósabb szemű mama. A határozottabb, mégis lágyabb mozdulatú nő. Az az anyuka, aki már a tekintetével is olyan erőt sugároz, hogy azzal bármilyen beteget talpra lehetne állítani. Nem tévedek.

Songi egy mesekönyvet szeretne írni a koraszülött gyermekeknek, és azért vág bele ebbe a dologba, mert az övéhez hasonló problémákkal küzdő anyáknak akar segíteni. A kezében egy apró, derűs arcú, pár hónapos kisfiú, akinek fekete fürtjei vidáman göndörödnek a világba. 

Mese a korababáknak

A fiatal nő tovább beszél arról, hogy miért is születne meg ez a mese. A koraszülött babák sokáig, akár hetekig csak inkubátorban lehetnek, ezalatt csupán a kórházi dolgozók érhetnek hozzájuk. Az anyukák nem simogathatják, nem ölelhetik, nem szoptathatják a gyermeküket. De azért szorgalmasan fejik a tejet, hogy amikor a baba kijön az intenzívről, megszoptathassák majd őt. 

Hangodban a varázserő

Ebben a kritikus időszakban, amikor az anya-gyerek kötődés kialakulására szinte alig van mód, mert a mama egyetlen lehetősége, hogy ott áll vagy ül az inkubátor mellett, figyeli a babáját, vagy zokog, vagy fájdalmas depresszióba süllyed, egy út van a kapcsolódásra a gyermekhez: a hang. Az anyák csupán a hangjukkal tudják megérinteni koraszülött gyermeküket. Ő például énekelt az első gyermekének, Hannának, aki szintén jóval hamarabb jött világra a várt időpontnál. A huszonhetedik hétre. A kislány agyvérzést, gyomorvérzést, és tüdővérzést kapott. Olyan barna volt a sérülésektől, hogy az apja azt hitte, kreol bőrrel született.

A Songi karján ringatózó csecsemő már a harmadik gyermeke. Látszik, hogy rutinos szülőről van szó, a bébi úgy simul a vállára, a kezébe, mintha onnan nőtt volna ki. Ennek az anyának a keze sok mindenkinek nyújt támaszt.

Songi leendő mesekönyve is azt a célt szolgálná, hogy legyen valami, ami támaszt ad, ha korábban született a kisbabád. Valami, ami az inkubátor mellett aggódó, síró, szorongó, reménykedő anyának is segít. Egy kedves történet, melyet napról-napra felolvashat a gyermekének. Legyen valami, ami akkor is támaszt ad, ha megcsuklik a hangja.

Bár az érintés sem megy feltétlenül olyan könnyen. Nem biztos, hogy azonnal jön az, amire hosszú heteket kellett várnia az anyának. Songi, amikor először vehette volna kézbe Hannát, képtelen volt megölelni. Sokkot kapott. Pedig mindennél jobban vágyott rá. De ott volt az a csöppség: 32 centiméter és 70 dekagramm. „Mint egy pici csirke. Mint egy csirkecsontváz” – teszi hozzá szeretettel, meleg hangon. „Hiszen még a fenekén sem volt husi, és kiálltak a csontjai! Ráadásul csövek lógtak ki belőle mindenhonnan” – magyarázza. Ezért az első ölelés elől sírva elszaladt. Utána meg átkozta magát, hogy rossz anya. Aztán másodszorra már nem futamodott meg. Annyira, hogy Hannát két és féléves koráig szoptatta és hordozta.

Próbálok nem meghatódni. Képzeletben gyorsan valami páramentesítő szert fújni a szemembe. Nem mutatni, mekkora hősnek gondolom ezt a nőt, mert még zavarba jönne. Hihetetlen az a józanság és szeretet, ahogy ezt a helyzetet kezeli.

Elmeséli Hanna fejlődését. Nem akarta elhinni, amikor az orvosok azt mondták: lehet, hogy nem fog járni. Egyszerűen fel sem merült benne ez a lehetőség. Úgy okoskodott, hogy mivel a kislány agyvérzése után öt agyműtéte volt, ha mindegyik műtétet egy-két hónap mínusznak vesszük, akkor késve, de előbb-utóbb mindent meg fog tudni csinálni. Az orvosok kételkedtek, ő hitt. Neki lett igaza. 

Hanna ma már nyolcéves, jár, fut, úszik, lovagol. Értelmes, cserfes, mosolygós kislány. A hidrokefália (vízfejűség)  kialakulása után senki nem gondolta volna róla, hogy ilyen csodálatosan fog fejlődni. Persze ehhez kellett az anyja hite és ereje. Amikor meghallotta, hogy mostantól egy úgy nevezett „shunt”-öt kell elhelyezni a lánya fejében, kishíján elájult. Majd miután rákeresett a neten, és megtudta, mi is az. A shunt ugyanis egy csapolószerkezet, melyet a koponya és a fejbőr között helyeznek el, hogy onnan leszívhassa és elvezethesse a vizet a hasüregbe egy csövön keresztül. Kellett, hogy az anya ne riadjon meg attól, megbámulják-e majd őket, ha Ringatóra(zenei fejlesztés - a szerk.) hordja a lányát. Akkor is, ha Hanna másfél éves korában még csak hason kúszva közlekedett. Eljártak mindenhová, és a mosolygós kislány mindenkinek a kedvence lett a foglalkozásokon. Kellett, hogy a miniméretű pelenka után böngészve rátaláljon a többi sorstárs anyukára, akikkel tapasztalatokat cserélhetett. Ők erőt adtak neki. Azóta ő ad erőt a többieknek.

Songi immár évek óta a Koraszülöttekért Országos Egyesület lelkes tagja. Programokat szervez és kreatív feladatokat lát el ott. Segített meghonosítani Magyarországon a koraszülöttek világnapját. Járt a tévében, hogy elmesélje Hanna történetét. Lelkesíti az anyukákat a zárt Facebook-csoportjukban, ahol hasonló sorsú szülők beszélgetnek egymással. Most ezen a mesekönyvön dolgozik. A szöveg segítő hatásán kívül mást is remél. Abban bízik, általa össze tudnak gyűjteni annyi pénzt, hogy az egyik budapesti kórházban végre legyen mobil inkubátor, és ne kelljen az orvosoknak a tenyerükben hordozva és intubálva eljuttatni az apró, frissen kibújt koraszülöttet a lenti, intenzív csecsemőrészlegre. Merthogy itt a szülőosztályt és az inkubátoros részt egy emelet választja el egymástól. A lift pedig huzatos, hideg. Elengedhetetlen lenne egy mozgatható inkubátor. Songi hisz benne, hogy összeszedik rá a pénzt. Ha nem a mesekönyvvel, más módon. És ahogy elnézem ezt a csillogó szemű, erős akaratú, jókedvű asszonyt, biztos vagyok benne, hogy meg is fogja csinálni. Nem olyannak látom, mintha létezne számára lehetetlen.

Finy Petra

Ha te is szeretnél segíteni, kattints IDE.

Képek forrása: Heffner Songi