-

Néhány évvel ezelőtt történt ez az eset, egy balzsamos és vidám, rakoncátlan nyári estén. Egy kedves és aranyos fiúbarátommal csatangoltunk a városban, a nappali negyvenkét fok még éjjel is tartott, rajtam egy rövid, laza nyári ruha volt, egy belebújós magas sarkú papucs. Nevetgéltünk valami hülységen, a kezünkben két műanyag pohárban ott lögybölődött a viceházmester, tán még egy szúnyog is belerepült, de kit érdekelt, jól éreztük magunkat. Suhantunk át a Zrínyi utcán, épp elértük a népszerű szórakozóhelyek gyűrűjét, amikor az történt, hogy az utcán álldogáló, három tagú fiútársaság egyik tagja durván alám nyúlt. De úgy rendesen (tán még Donald Trump is megirigyelte volna ezt a halált megvető bátorságot és határozottságot). 

Annyira meglepődtem, hogy néhány másodpercnek el kellett telnie, mire felfogtam, mi történt tulajdonképpen. Amikor eljutott az agyamig, akkor megálltam, sarkon fordultam, visszarohantam a három sráchoz, és egy akkora maflást lekevertem a röhögő ürgének, hogy a két haverja egyből megszeppent. Csak egyedül a tettes nem. Ő inkább a biztonság kedvéért még lehülyekurvázott... és arcon öntött egy pohár itallal. A barátom is odaért addigra, a hőzöngő srác meg akart ütni, én közben üvöltöttem az arcába, hogy térdeljen le, és kérjen bocsánatot. A két haverja elnézést kért, a barátom megnyugtatott, és ment tovább mindenki a saját dolgára.

A fiú egyáltalán nem értette, mi a bajom, egyértelműen neki állt feljebb, kikérte magának a pofont, és simán megvert volna, ha nincs ott a két haverja. Én meg örültem neki, hogy képes voltam megvédeni magam.

De valóban megvédtem én magam akkor és ott? Hiszen a konkrét támadás ellen védtelen voltam, és az ilyen helyzetekben a nők többsége tényleg tehetetlen.

Azoknak a férfiaknak, akik azt gondolják, hogy a nőknek bejön az, ha a puncijuknál ragadják meg őket, elmondom, miért vérciki ez a számukra (valamint azt, hogy mi vérciki még, és mit kellene tenniük helyette):

1.
A testem az enyém, tehát a rajta elhelyezett punci is az én tulajdonomat képezi, és ezt nem foghatja meg senki, csak akkor, ha én akarom. Erre pedig különböző egyezményes jelekből lehet következtetni. Az utcán álldogálás, a mini szoknya viselése egyértelműen nincs ezek között a jelek között.

2.
Random alányúlás előtt gondolkodj el azon, nem volna-e kifizetődőbb inkább mondjuk beszélgetni. Ismerkedni. Esetleg kedveseket mondani neki, például, hogy: szép a szemed/hajad/füled/fogad. Lehet, hogy lassabban kerülsz a lány tulajdonát képező punci közelébe, de garantálom neked, hogy a hatás jóval biztosabb lesz.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

3.
Aki azt gondolja, hogy ez macsós dolog, és ezzel megmutathatja, mekkora istenkirálycsászár, azt ki kell ábrándítanom: csak egy hülye, frusztrált, szánalmas kis pöcs leszel, ha ilyeneket csinálsz.

4.
A haverok előtt sem tudsz ezzel jó színben feltűnni (lásd a fenti történetet). Sokkal menőbbnek gondolnak majd akkor, ha azt látják, hogy a kedves természeted és az ellenállhatatlan humorod miatt bomlanak utánad a nők.

5.
A nők azt sem szeretik, ha lekurvázzák őket. Pont.

6.
Nőt megverni még annál is cikibb, mint gondolnád.

7. 
A nőnek nemcsak teste van, hanem lelke is. Azzal, hogy alányúlkálsz, ráadásul vadidegenként, ráadásul nyilvános helyen, ha a testén nem is, de a lelkén egész biztos, hogy maradandó sebeket ejtesz. Azt fogja érezni, hogy tárgyiasították, hogy tehetetlen, hiszen képtelen volt magát megvédeni, aztán lehet, hogy még magára is haragszik. Ha első ránézésre ez csak egy ártatlan fiús heccelődésnek is tűnik, gondolkodj el azon, mennyi mindent okozhat ez az egy mozdulat, amit a nő ellen elkövetsz.

Szóval: szívesen!

Szentesi Éva

Kép: flickr