Tanulás osztályzatok és házi feladat nélkül – Heuréka, az „iskolán kívüli iskola”

–

BG: Kiknek ajánljátok a HEURÉKA! iskolát, és miért?

S.E.: Azoknak a hat-tizenkét éves gyerekeknek, akik nem a közoktatási keretek között szeretnének tanulni. Olyan tanulási környezetet teremtünk számukra, ahol a tanulás nem nyűg, hanem játék.

B.G.: Miben különbözik ez az iskola a többitől?

S.E.: Nincs osztályzás, nincs kötelező házi feladat. A szabályokat a gyerekekkel közösen alakítjuk ki, melyek ezek után mindenki számára kötelezők lesznek. A gyerekeket megtanítjuk tanulni. A tanulási nehézséggel küzdők ugyanolyan mértékű támogatást kapnak, mint a tehetségesek. A tanítás nem osztálytermi keretek között folyik, nincs csengetés.

B.G.: Ez egy cseppet sem hasonlít a hagyományos iskolára...

S. E.: Valóban nem a hagyományos tantárgyi rendszerben gondolkodunk, hiszen az életben sincsenek éles vonalak. Tantárgycsoportokban fogunk dolgozni úgy, hogy mindent átsző az oly fontos játék, és a jókedvhez elengedhetetlen humor. A gyülekező – mesélőkör 8.30-kor kezdődik. Kilenctől vetjük be magunkat a tudomány varázslatos világába, és ebéd után 14.30-ig tart még a móka.

B. G.: Hogyan zajlik majd a napi gyakorlat?

S. E.: Az egyes tanulási szakaszokat a mozgásfejlesztés, a szenzomotoros „frissítő gyakorlatok” szakítják meg. Ezeknek a gyakorlatoknak a játékon túl feladata a gyerekek idegrendszerének „érlelése”, frissítése, fejlesztése.

B. G.: Úgy tudom, hogy a sakk is fontos szerepet kap majd az oktatásban.

S. E.: Valóban nagyon fontos eleme az oktatásnak a sakk-logikaprogram, ami szinte minden olyan képességét fejleszti a gyerekeknek, melyekre szükségük van a zökkenőmentes tanulás során.

B. G.: Igaz, hogy állatok is lesznek majd az órákon?

S. E.: Állatasszisztált foglalkozásokra is készülünk. Mindenképpen meg kell említenem Odettet, a terápiás kutyát, ő néhány afrikai óriáscsigával és egyebekkel együtt máris a tantestület oszlopos tagja.

B. G.: Az idegen nyelv tanulása is kardinális kérdés szokott lenni. Ehhez hogyan viszonyultok?

S. E.: Az elsődleges szempontunk, hogy a gyerekek merjenek beszélni. A tanítás során ezt tartjuk szem előtt. Ha hibák adódnak, nem dől össze a világ. Közösen javítunk, és tanulunk belőle. Sok játékkal, zenével és mókázással tarkítjuk a nyelvtanulást.

B. G.: A másik klasszikus mumus a matematika... ezt milyen szemlélettel közelítitek meg?

S. E.: Minden tantárgy tanítására igaz, de a matematikára kiváltképp, hogy eredményesebb és használhatóbb lesz a tudás akkor, ha  a gyerekeket nem sémákban gondolkodtatjuk, hanem a problémamegoldó gondolkodást tartjuk szem előtt. A tanártól a gyerekek megkapják a „hozzávalókat”, de ők jönne rá a „hogyan”-ra. Ez a szemlélet húzódik meg a HEURÉKA! név mögött.

B. G.: Az iskola még nem akkreditált, tehát a közoktatásban kell vizsgázniuk a gyerekeknek.

S. E.: Nem az a program elsődleges célja, hogy a gyerekeket felkészítsük az osztályozóvizsgákra, inkább az, hogy

egy elfogadó-befogadó környezetben megtanítsuk tanulni őket, életben tartsuk a kíváncsiságukat, nyitottságukat, a tudás iránti vágyukat. Nálunk mindenki figyel a másikra; tanár a gyerekre, gyerek a tanárra, gyerek a gyerekre, tanár a tanárra.

De akinek nehézsége lesz ezzel kapcsolatban, annak természetesen segítünk.

B. G.: Mikor találkozhatnak veletek személyesen a szülők?

S. E.:  2016. augusztus 22-én nyílt napot tartunk. Ott minden kérdést feltehetnek az érdeklődők.

B. G.: Mi a személyes motivációd?

S. E.: A nagymamám tanítónő volt. A II. világháború után egy kolléganőjével a semmiből iskolát teremtett a hadiárvák és tanyavilágban élő gyerekek számára. Egy régi kastélyból, a Békés megyei Bánhidy-majorból varázsoltak iskolát. Mivel csak ketten voltak, egyikük a kicsikkel, másikuk a nagyokkal foglalkozott. Mindent ők tanítottak a matematikától a magyar nyelven át a testnevelésig. Sőt! Zöldségeket termesztettek és állatokat tartottak, hogy legyen mit enniük a gyerekeknek. Édesapám is ott járta az első osztályt. Mesélte, hogy ősszel, amíg szép volt az idő, a kastély kertjében egy óriási tölgyfa alatt tanultak. Miközben írták a betűket, potyogtak az érett makkok az asztalra. Az iskola sajnos csak néhány évig működött, mert „felsőbb utasításra” megszüntették. Azoknak a gyerekeknek, akik ott tanulhattak, akkor is egy életre szóló, nagyszerű élmény maradt…

…és ez a lényeg! Az életre szóló, nagyszerű élmény.

Mindenkinek úgy kéne visszaemlékeznie az iskolájára, mint arra a helyre, ahol barátokat szerzett, csodálatos dolgokat tudhatott meg a világról, rengeteget játszhatott, kísérletezhetett, alkothatott. Ahol az iskola adta keretek között szabad lehetett.

Minden gyerek, tanító és szülő valami ilyesmire vágyik.

B. G.: Ez tényleg így van, de valamiért mégsem sikerül kivitelezni a közoktatásban...

S. E.: Pedig nagyon fontos, hogy egy gyermeknek milyen érzési támadnak akkor, ha az iskolára gondol. Ha szorongani kezd, ha kényelmetlenül érzi magát, ha azt érzi, hogy teljesíthetetlen feladatokkal áll szemben nap mint nap, ha unatkozik, ha úgy érzi, kiközösítik, ha nem hallgatják meg, ha fél… akkor valószínűleg az „iskolai beválása” nem fog sikerülni, illetve már nem sikerült.

Gondoljuk el, mi van akkor, ha mi felnőttek érezzük ezt a munkahelyünkkel kapcsolatosan. Vajon szívesen járunk oda? A teljesítményünk legjavát tudjuk produkálni? Nem valószínű! Hogyan várhatnánk el akkor a gyerekeinktől? Sehogy.

Nemcsak a gyerekek, de sok-sok pedagógus szeretne olyan iskolát, ahova a gyerek szívesen járnak, jól érzik magukat, boldogok. Örömmel lehetnek részesei egy csodás folyamatnak, a tanulásnak. Nemcsak  tanulnak, hanem megtanulnak tanulni. Bizony, van ilyen! Egy „iskolán kívüli iskola”.

Itt a gyerekek a játékon keresztül jutnak el a tudásig. Hiszen a játék a gyerekek lételeme.

B. G.: Itt, ugye, megint fontos szerepet kapnak a szabályok?

S. E.:  Minden játék közös jellemzője a szabály. A szabálynak értelme van, hiszen nélküle nem játszható. A szabály szükséges az „iskolán kívüli iskola” életében is, mert értelmes keretet ad. Rousseau is azt mondja a gyermekek nevelésével kapcsolatosan, hogy „ne korlátozd feleslegesen, de legyen keret.”

A játékot, az együtt gondolkodást, a kísérletezést nem fogja megzavarni a csengő. Ha valakinek nehézségei adódnak, azon segítünk, a tehetséges tanulókat mentoráljuk. Egy-egy csoportban több korosztály is jelen lesz. A tanítás (játék) során csoportmunkát, projektmódszert, kooperatív technikákat és egyebeket fogunk alkalmazni.

Ebben az „iskolán kívüli iskolában” azok a gyerekek tanulhatnak, akik számára valamilyen oknál fogva nem vált be a hagyományos iskola, és váltani szeretnének.

Várjuk őket játszani! Szabadon, az együtt alkotott játékszabályok szerint!

Az nyer, aki ötven év múlva is szívesen gondol majd az „iskolán kívüli iskolára”.

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Valentina_G

A cikkben szereplő képek forrása Sarlós Erzsébet