Amikor 2013-ban Obama aláírta a fegyvertartás szigorításáról szóló törvényt, négy gyerek vette körül az íróasztalát. Nem tartottak szalagot, nem énekeltek, nem adtak verses-táncos műsorszámot, egyszerűen csak ott álltak és (a szervezők álláspontja szerint) azt fejezték ki jelenlétükkel, hogy a jövő generációinak biztonsága is múlik azon, amit az elnök aláír.

Az eseményt követően hatalmas botrány kerekedett, és az még csak a legenyhébb volt a kritikák sorában, amikor azt vetették az elnök szemére, hogy biodíszletként használta a gyerekeket. Voltak, akik egyenesen gyerekmunkának nevezték, mások kizsákmányolásról beszéltek.

Ebből is látható, hogy vannak kultúrák, ahol érzékenyebben reagálnak arra, ha gyerekeket használnak politikai célokra. Ahol többekben felmerül, hogy a gyerekeknek nincs politikai, ideológiai meggyőződésük, se véleményük. Ezért a felelős szülők, körülöttük élő felnőttek dolga az, hogy bátorítsák őket a szabad gondolkodásban, függetlenül mindenféle ideológiától, és így később majd maguk alakíthassák ki a saját meggyőződésüket.

Gyakran látni politikai tüntetéseken is gyerekeket. Néha csak a jelenlétükkel tüntetnek, máskor ideológiai üzeneteket is hordoznak. A tudósításokat nézve láthattunk már kisbabát „Magyar vagyok, nem turista” feliratú kezeslábasban és gyereket pártlogós pólóban.

Akármilyen jó szándék is vezet azonban valakit, a gyereket nem szabad politikai célokra használni. Miért nem? Azért, amiért joghurt- és mosópor reklámban sem lenne helye a gyerekeknek. Mert

nincsenek abban a helyzetben, hogy teljes körűen értsék és megértsék, mihez adják az arcukat, amikor beöltöztetik, meghívják őket, vagy szerepet játszatnak velük.

Mert a gyerekeknek, – bár joguk van szabadon véleményt formálni és azt kifejezni, ők – még gyerekek. Úton vannak. Befolyásolhatók, manipulálhatók, tapasztalatlanságuk miatt könnyebben használhatók olyan célokra, amelyeket nem értenek, nem érthetnek meg.

Minden kizsákmányoló helyzet alapvető jellemzője, hogy olyanra használom a másikat, ami nem az ő érdekeit szolgálja, hanem kizárólag a saját céljaimat. Ilyennek tekinthető, ha politikai (vagy politika-közeli) eseményeken parádézunk a gyerekkel? Igen. Hiszen mi a cél? Édes, helyes, kedves, bájos gyerekekkel hitelesíteni és eladhatóvá, fogyaszthatóvá tenni azt az üzenetet, amihez semmi közük és amit nem is értenek.

A gyerekek részvétele a rájuk vonatkozó ügyekben nagyon fontos lenne! Ez volna a valódi participáció. Amikor az őket érintő ügyekben kikérik a véleményüket, meghallgatják, partnerként kezelik őket.

Oktatási reform? Gyermekorvosi praxisok sorsa? Környezetvédelem? Szegregáció? Ilyen ügyekben szeretnék én gyerekeket látni a politikusok körül.

Egyenrangú félként, vitázva, érvelve, a véleményüket kifejtve. Amíg azonban a gyerekek csak biodíszletek a politikusok rendezvényein, addig ez nem más, mint nettó kihasználás. Gyerekjog (és gyerekkor) ellenes parádé.

Dr. Gyurkó Szilvia

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ caleb-woods