Ezért döntöttünk úgy, hogy nászajándék helyett adományt kérünk az esküvőnkre – Egy friss házas nő levele
Kaptunk egy levelet az Amigos a gyerekekért-csapat alapítójától, Fábián Sárától. Azt írta benne, hogy egy esküvőre készülő pár felajánlotta nekik a nászajándékaikra szánt összeget. Az esküvő a múlt hét végén megköttetett, a boldog feleség pedig megírta nekünk, miért nem csinálná ma sem másként. Még akkor sem, ha az egész menyasszonyi szett hétezer, azaz hétezer forintba került... A kórházban fekvő gyerekek viszont rengeteg hasznos adománnyal gazdagodtak a násznép jóvoltából. Kata szívmelengető levele.
-
Bocsánat, hogy csak most... de tegnap a FÉRJEM (de klassz leírni is) névnapját ünnepeltük. Igyekszem röviden és velősen leírni a történetet, remélem, sikerül, mert egy kicsit még mindig a szombati nap hatása alatt vagyok.
Februárban határoztuk el, hogy öt év együttlét után hivatalosan is összekötjük az életünket. Mindketten tudtuk, hogy nem szeretnénk nagy feneket keríteni a dolognak és milliókat ölni egyetlen napba... még ha az a NAGY NAP is. Aztán egyszer csak elém került egy újságcikk az Amigókról.
Emlékszem, csúnya, esős este volt, amikor ültünk Petivel a kanapén, épp ezt a cikket olvastam... és a megvilágosodás elért minket. Adományozzuk az esküvőre szánt összeget egy jó ügyet szolgáló szervezetnek! Na, jóóóó, de melyiknek? Hiszen olyan sok van... De éreztem, hogy Sáráék mások, mint a többi: fiatalok, agilisek, tiszták... Írtunk is egy e-mailt Sárának, amelyben megfogalmaztuk, hogy szeretnénk nekik adományozni (nem milliókat, félreértés ne essék!). Innentől aztán beindult a gépezet. Igyekeztem az esküvő költségeit minimálisra szorítani... egyre jobban tetszett az is, hogy nem pazarolunk, inkább próbálunk minél inkább „low budget" esküvőt összehozni.
Esküvői szett: 7000 Ft
Így az történt, hogy az esküvői szettem 7000 Ft-ba került (nem hagytam le egy nullát sem!) Turkálóban vásároltam 3000 Ft-ért menyasszonyi ruhát, 4000 Ft-ért cipőt. A karikagyűrűnket Nemesi Anna ékszertervező készítette ezüstből 20.000 Ft-ért. Meghívót sem küldtünk szét, hanem kiaknáztuk a közösségi háló adta lehetőségeket, és a
Facebookon hoztunk létre egy zárt csoportot, ahol kértük a násznépet, hogy nászajándék gyanánt támogassák az Amigók munkáját fejlesztő játékokkal, társasjátékokkal, barkácseszközökkel, hiszen nekünk tényleg minden adott a boldog élethez.
A Facebook-csoportban bemutatkozott Sári is, és többen meg is keresték őt, megkérdezték, mire volna szükségük.
Lecsó-party rozé fröccsel
Lakodalomra nem vágytunk, így egy barátunk kertjében terveztünk tartani egy lecsó-partyt este, sok szekszárdi rozé fröccsel nyakon öntve. A kerti díszeket is saját kezűleg készítettük a kolléganőimmel együtt.
Miközben tartottak az előkészületek, mi folyamatosan kommunikáltunk Sárival, majd sort kerítettünk egy személyes találkozóra is, ahol aztán Sári azonnal elvarázsolt... az a tudatosság, alázat és szorgalom, amivel az Amigókat összefogja és koordinálja... fantasztikus.
Semmi kétségem nem volt afelől, hogy jól döntöttünk. Sára mesélte a személyes érintettségét is. És milyen kicsi a világ: őt Szombathelyen kezelték, a szülővárosomban, ahol anyukám épp ugyanakkor dolgozott ugyanabban a kórházban.
De minden jó, ha jó a vége. Sára meggyógyult, és most ő és barátai segítenek mosolyt csalni a gyerekek arcára. Remélem, egyszer tényleg úgy alakul, hogy az én lányom is igazi Amigo lesz.
A jövő záloga Hanna, a lányom és az Amigos
Jómagam egy olyan szegregált óvodai csoportban dolgozom, ahova autizmussal élő gyerekek járnak. Kortárs segítőként gyakran megfordul ott hatéves Hanna lányom is. A gyermekek mosolya a célunk... mindenek felett!
Az esküvőről röviden: még tényleg a hatása alatt vagyok... nem tudom, milyen lett volna, ha a násznép nem a beteg gyerekeknek szóló adományokkal érkezik, de talán ez (is) adott az egész szertartásnak valami más, megfoghatatlan hangulatot... mert adni tényleg jó... láttam a család és a barátok arcán, hogy ez számukra is remek érzés volt.
Sára írta, hogy lehet számítani némi sajtóvisszhangra, amitől mi kezdetben teljes mértékben elzárkóztunk... nem is nagyon értettük, hogy mi lehet olyan érdekes ebben.
De látom, hogy az emberek ki vannak éhezve a jóra.
A fotóink publikálásáról is ment a vita... de végül beadtuk a derekunkat. Mi kicsit izgultunk amiatt, hogy mit szólnak ehhez az emberek... Adnak-adnak, de miért kell ezt világgá kürtölni. Aztán Sári mondott egy szépet: aki ismer minket, az úgyis tudja a miérteket és a hogyanokat, a többi pedig mindegy... A cél az, hogy minél többen megtudják: az Amigók léteznek, és az adakozásnak sok módja van. Sáritól azóta kaptam egy örömhírt: követőnk is akadt: egy menyasszony a leánybúcsúján befolyt összeget szeretné felajánlani nekik!
És én azóta is igyekszem visszatérni a Földre. Ezúton is köszönjük a násznépnek a csodálatos közreműködést!
Kata
A képek a szerző tulajdonában vannak.
