Geszti Péter mesélt apaságról, a gondolkodásában és a világban bekövetkezett óriási változásokról, és arról is, szerinte miért nem elvárhatók bizonyos paradigmaváltások ma Magyarországon.
Egy elvesztett gyereket nemcsak az anya, hanem az apa is gyászol. De az apák még az anyáknál is sokkal kevesebb figyelmet és támogatást kapnak rendszerint.
A filmek nemcsak szórakoztatnak, hanem sokszor gyógyítanak is, kimondanak, bevilágítanak helyettünk fontos dolgokat. Például azzal kapcsolatban, milyen a viszonyunk a felmenőinkkel, milyen hiányokat pótolgatunk egész életünkben akár. Mi öt „apás” filmet ajánlunk, aztán ti jöttök, bővítsük közösen a listát!
Az apák szerepét és megélését méltatlanul elhanyagoljuk, amikor a szülésekről beszélünk, pedig lehet, hogy éppen az ő bevonásuk, felkészítésük segítene mindenkinek kezelni a nehéz helyzeteket.
Szívhez szóló gondolatok egy apa-lánya kapcsolatról, amely nemcsak átvészelte kritikus időszakait, de sokkal mélyebbé is alakult.
„Nem volt olyan opció, hogy nem létező személy, ezért beírtam, hogy apám meghalt” – meséli Lejla, aki sosem tudhatta meg, ki is a valódi édesapja.
Van, akit a főzés ment meg az apátiától. Így:
Egy film a szeretetről, az empátiáról, az önfeledt pillanatokról (és a hiányukról).
Erre mondják: akasztják a hóhért.
Egy férfi és két lány. Egy kicsi meg egy nagy. Szerzőnk arról mesél, mit jelent számára az apaság: