Címke: apaság

„Na és ki vigyáz a gyerekre?” – kérdés, amit egy apának soha senki se tesz fel. Pedig társadalmi szokások ide vagy oda, az apák nem bébiszitter, hanem teljes értékű szülők. Úgyhogy adott esetben akár ők is otthon maradhatnának.

Van egy szó, amit nagyjából ötven éve mondogatok, mert szerencsére volt és van kinek: apu. Nem apa, nem papa, nem Feri (bár gimis koromban divat volt keresztnevükön hívni a szüleinket), nem édesapám, nem fater. Csakis: apu. Egyszerű, kedves szó, könnyen megtanulja a kisgyerek, és én otthon vagyok benne.

Az apák szerepét és megélését méltatlanul elhanyagoljuk, amikor a szülésekről beszélünk, pedig lehet, hogy éppen az ő bevonásuk, felkészítésük segítene mindenkinek kezelni a nehéz helyzeteket.

Menstruáció, menopauza, meddőség, perinatális gyász, posztpartum depresszió – ezek azok a szavak, amik 20-30 évvel ezelőtt még egyáltalán nem voltak részei sem a közbeszédnek, de valószínűleg még a magánbeszélgetéseknek sem. Ma már más a helyzet?

Mit tehetünk, ha „szekálós” apa van a családban? Vagyis olyan férfi, akik mindig poénkodva, cikizve, éles viccekkel közelít a gyerekhez, és nem veszi észre, hogy a gyerek nem találja humorosnak az adott helyzetet.

Egy apa megtudja, hogy nem tőle van az imádott gyereke. Biológiai értelemben nem az apja. Mit lehet mondani a gyereknek, aki őt szólítja apának? És mi van az apa érzéseivel?

A Nádudvari családba újabb kisbaba érkezett augusztus végén: a kisfiú neve Barnabás. Péter, a háromszoros apa arról írt, mi minden járt a fejében várakozás közben a szülőszobán.

Számos fontos előnye van, ha a baba az anyán vagy az apán pihen, vagy róluk szemléli a világot. A kötődésben is nagy szerepet játszik ez a fajta együttlét ugyanúgy, ahogy az, amikor a szülő a mellkasára fekteti a babát vagy ringatja, csak éppen gyakrabban, és nem csupán nyugalmi helyzetben alkalmazható.

Zalán munkahelye lehetővé tette, hogy munka mellett is sok időt tölthessen a kisfiával. Ám amikor ő ment el hét hónap gyesre, meglepte, mennyire más teljes napokat tölteni egy kisgyerekkel hónapokon át.

Nem magától értetődő a hála képessége. Gyakorolni kell. De legfőképp: megtanulni jelen lenni a pillanatban, hogy észre tudjuk venni annak értékét.