„Bár őszinte kritikusa vagyok a férfinemnek, mégis úgy gondolom, néhány fontos dologban igenis lehet ránk hallgatni, lehet tőlünk tanulni, netán ellesni pár trükköt. Az egyik ilyen a külvilág kizárásának képessége.”
„Figyelek, hogy ne hallja más, ha Madonnát hallgatok, vagy Britney-t. Ha az utcán szembe jön velem egy férfi ismerős, önkéntelenül figyelek arra, hogy elég férfiasan járok-e, és bár mindig azt a szerelést veszem fel, amit jónak találok, mégis ott motoszkál bennem egész nap a kérdés, hogy vajon ez nem túl buzis-e.”
Mr. Rochester, Heathcliff, Edward Cullen, Hardin Scott… ha bármelyik irodalmi rosszfiútól megdobban a szíved, ez a cikk neked szól:
A hosszú hajú férfi a történelem során (majdnem) mindig ellentmondásos, megosztó jelenség volt.
Egy hosszú hajú kisfiú pedig ma is az (hogy mennyire, azt Szabó Anna Eszter saját és a fia bőrén tapasztalja).
A bicskei fenékre verés és az ennek nyomán született feljelentés híre után beindult a daráló. És ez senkinek nem jó – sem a nőknek, sem a férfiaknak. Szabó Anna Eszter szerint „leragadtunk a nemi sztereotípiáknál, amelyek semmi mást nem tesznek, mint korlátoznak és szemellenzőt kényszerítenek ránk.” Ne hagyjuk!
Tényleg annyira ijesztő egy férfi számára, ha egy nő erős, független és határozott, hogy el kell előle menekülni? Miért érzi egyre több nő úgy, hogy kevés az elérhető „normális” férfi? Krajnyik Cintia válaszokat keresett.
„A férfiaknak pontosan ugyanolyan kizárólagos joguk van a saját érzelmeikhez, mint ahogy a nőknek is kizárólagos joguk van a saját testükhöz.”
Mint sok mindenben, az önzésben is a mértéken és a célokon van a hangsúly.
Nemcsak a házastársak, de bizony a látszat is csal néha.
Doffek Gábornak elege lett abból, hogy a társadalom sokszor milyen megalázóan egyenlőtlenül bánik a nőkkel, miközben elvárja, hogy „méltó” társak, anyák, családösszetartó erők legyenek. „A világ nem az erős hímek irányába tart.”