A táncművészeknek pár hét kiesés is komoly problémát okozhat, így azok, akiket a világjárvány a négy fal közé szorított, minden kreatív megoldást felhasználtak arra, hogy megőrizzék a gyakorlás és önmaguk fejlesztésének folytonosságát – ahogy ezt a riport képei is tanusítják.
Volt már olyan, hogy „véletlenül” épp belebotlottál a könyvbe, ami aztán segített az akkori élethelyzeteden?
A bizonytalanságban annyira jól jön a régi öregek bölcsessége!
„Rengeteg ember halt meg otthon, egyedül… A mentős kollégák rémtörténeteket meséltek május végén. És ha mindez még nem lett volna elég, jött a George Floyd-ügy. A társadalom a fizikai tehertétel után lelkileg is összeroppant.”
Mi lassan fellélegzünk, egyre több dolgot engedünk meg magunknak a régi életünkből, de vannak országok, ahol a vírus még mindig olyan agresszív, hogy nemhogy enyhülésre, de akár szigorításra is lehet számítani.
Az idegenvezetés sosem volt életbiztosítás – vallják a művelői –, de most aztán kiderült, mennyire nem az.
„Amikor aludni tudok végre, majdnem mindennap anyáról álmodom, és rég nem látott hozzátartozókról. Elmaradt születésnapokat ünneplünk ezekben a történetekben, eszünk és beszélgetünk. Nincs üzenet, csak együttlét, jelenlét van. Akárcsak a betegeim, én is alvás közben gyógyulok.”
„Na, de legalább beindult végre a feloldási folyamat. Kihirdették, hogy négylépcsős lesz, és most vagyunk a nulladik, előkészítő fázisban, vagyis az első lépcsőn… vagyis akkor módosítsuk, hogy a négy lépcső: az a nulladik fázis, az első fázis, a második fázis és végül harmadik… logikus, nem?” Angéla és Zsuzsa beszámolója Barcelonából.
Ti hogy éltétek meg a kijárási korlátozások enyhítését?