Egyedül a szobámban, egy idegen országban – Egy magyar cserediák beszámolója Thaiföldről
Magányosan vészelni át a bezártság heteit mindenkinek kihívás. Hát még egy huszonéves cserediáknak a világ másik felén!
Magányosan vészelni át a bezártság heteit mindenkinek kihívás. Hát még egy huszonéves cserediáknak a világ másik felén!
„A saját veszteségét mindenki maga cipeli. A virágban, amit a temetőbe visz, a konyhaasztalon halmozódó csekkekben és az ütött-kopott robogókon, amiken az ételszállítós dobozba a rendelések mellé egy-egy összetört álmot is csomagoltak.”
„Az biztosan nem jó megoldás, hogy emberek tíz- és százezreit tesszük ki egy életveszélyes betegségnek, aminek jelenleg az egyetlen ellenszere az, ha a minimálisra csökkentjük a szociális érintkezést.”
Talán azoknak a legnehezebb most, akik kimaradnak a digitális térből, és annak minden előnyéből…
Kiforduló világunk.
„Történetekbe menekülök, amikor a sajátomat elviselhetetlennek érzem. Közben épül bennem egy új világrend, egy új alap, alakul egy új ember.”
A globalizáció egy eddig nem ismert formája valósult meg a járvánnyal: mindannyian egy cipőben járunk, a Föld legkülönbözőbb pontjain. Mutatjuk!
„Ami ezekben az időkben segít, az az, hogy elcsendesedem, és ebben a csendben, amikor megjelenik a félelem, tisztán látom, és látom azt is, hogy ez csak apró része az érzelemvilágomnak, nem muszáj vele azonosulnom, és úgy reagálnom, mintha csak az létezne.”
Ahogy az várható volt, a koronavírussal kapcsolatban is megjelentek az összeesküvés-elméletek. A szórakoztatófaktoron túl azonban ezek a híresztelések konkrétan életveszélyesek is lehetnek.
A koronavírusban elhunyt betegek listáján csak egy életkor, és a krónikus betegségek felsorolása szerepel… De mögöttük egy ember, és egy család van, amelynek tagjai egészen mást élnek meg a betegségből, és annak kezeléséből.