Címke: koronavírus

Békét találni a káoszban, ha csak egy-egy pillanatra is (annál tovább úgysem tart). Hétszer.

Mondhatja-e egy szülő a jelenlegi helyzetben, hogy nem adja át láthatásra a gyereket a másik szülőnek? Ha igen, milyen indokkal és feltételekkel?

Kinek melyik a kedvence?

Gyerekkönyvajánló gyerekektől (meg túlbuzgó szülőktől) gyerekeknek, „karantén speciálba” a gyermekkönyvek nemzetközi napján. Tóth Girlzonboard Flóra szerint a nyuszi is figyeljen.

Hogy vannak azok, akik nem vonulhatnak önkéntes karanténba, akik nélkül megállna az élet, akik értünk kockáztatnak nap mint nap? Hogy érzi magát, mitől fél, mire gondol az eladó, az üzemi munkás, a manikűrös, a gyermekvédelmis… mi gyűjtöttünk, ti olvassatok szeretettel!

„Nem tudjuk, mi lesz holnap, és arról sincs fogalmunk, hogy két-három hét múlva mi fog történni, hol leszünk, mi jöhet még? A számok, amiket hallunk, borzasztóak. Számok egy olyan relációban, ahol az egy is túl sok.” Angliában élő ápolónő szerzőnk igaz meséje arról, hogy ő miből merít erőt ezekben a napokban.

A koronavírus-helyzet a művészek mellett sok-sok olyan embert is sújtott, aki a háttérben dolgozik a mi felhőtlen szórakozásunkért. Nekik most gyakorlatilag megszűnt a megélhetésük. És ez még csak a kezdet. Mi lesz velük? És lesznek még vajon idén koncertek, fesztiválok?

Kolléganőnk a járvány idejére hazament a szüleihez. Ha szorongós is a hangulat sok szempontból, legalább együtt van azokkal, akiket a legjobban szeret.

„Az, ahogy a kezdet és a vég hat rád, csak a tiéd. Nincs jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen, értékes és olcsó, elegáns és bunkó gyász. Gyász van. A tiéd, az övé, az enyém.” DTK megbocsát. Másoknak… és magának is.

„Néha az az érzésem, néhányan mintha háborúba mennének. Csak nem nagyvadakat terítenek le a dzsungelben, hanem két köteg budipapírt az Aldiban.”