Vajon mindannyian a gyerektányérok maradékain éldegélünk?
Veled is előfordult már, hogy gyerekeknek mindent megadtál, amit csak lehetett, magad pedig megelégedtél a maradékkal? Most csak az evésről van szó egyébként.
Veled is előfordult már, hogy gyerekeknek mindent megadtál, amit csak lehetett, magad pedig megelégedtél a maradékkal? Most csak az evésről van szó egyébként.
Nektek milyen nagy, örömteli pillanatokat hoznak a hétköznapok szülőként?
Minden témára találni egy anyukacsoportot a Facebookon, ez fix. Az etetésre, a nevelésre, a különböző szülési módokra, a császár utáni hüvelyi szülésre, az intézményen kívüli szülésre, a képernyőmentességre, a mosható pelenkára, a bármire. Csak aztán bírjuk a dzsungelharcot!
Milyen mintát ad a gyerekeinek az anya, aki veszi az erőt és bátorságot, és lassan, de biztosan elkezd leválni róluk? Kőrizs Kata elmeséli saját tapasztalatait:
Vannak magyar megyék, ahol 100 szülésből 50, és kórházak, ahol 100 szülésből 56 császármetszéssel végződik, amit sokan traumatikus élménynek, kudarcnak élnek meg, a folyamat maga pedig hatással van a csecsemő táplálására, de az anyasághoz való viszonyunkra is. Az biztos, hogy a császáros szülés démonizálása semmiképp nem megoldás, de ezekről a hatásokról beszélni kell.
Anna fia először utazott ottalvós táborba. A hiánya sok mindenre rádöbbentette az anyukáját.
„Akkor még nem tudtam, hogy most nemcsak a magzatburok durrant ki: hanem az eddigi buborékom. Kész, nincsen tovább, minden totálisan más lesz, és nem azért, mert a világ fordul ki a négy sarkából. Hanem mert én az egész testemből-lelkemből” – egy fiatal nő anyává válásának csodás története.
Erre aztán tényleg senki nem figyelmezteti a gyerekvállalás előtt állókat, pedig anyának lenni olykor komplett életveszély!
„Emma, mint az anyák nagy része, olykor a gyereke tartótisztjének érezte magát. Akit a felettes szervek, úgymint védőnő, gyerekorvos, óvónő, tanító, iskolaigazgató, szomszédasszony, férj, családtagok stb. által el lehet és el is kell számoltatni a kiskorú nevelésének minden részletéről. Mivel a gyerek még gyerek, bármilyen tettének következményeit a társadalom felé az anya viseli, aki engedte, aki hagyta. Kivéve, ha valamely tett jól sült el, illetve tetszetős. Mert akkor a dicsőség kommunális.”
Nők, akik számára az anyaság és az alkotói lét egyaránt hivatás. Egy izgalmas kiállítást ajánlunk: