„A cicik a társadalom szemében csak akkor félelmetesek, ha arra használják őket, amire ki lettek találva” – miért botránkoztat meg még mindig annyi embert, ha egy anya nyilvános helyen eteti meg a babáját?
A harmincas évei vége felé járó Kiss Heni egy dologban volt biztos: gyereket akar, bármi áron, és ha kell, a szülőséget egyedül is vállalja. Végül úgy döntött, co-parenting modellben szeretne gyereket, így talált rá a meleg orosz férfira, Andrejre. Történetükből aztán két magyar filmes, Nagy Eszter és Czira Sára készített dokumentumfilmet Cabin Pressure címmel. Az alkotókkal beszélgettünk.
Kőrizs Kata kollégánk régóta foglalkozik a magyar szülészet és a várandósgondozás helyzetével, karácsony alkalmából pedig úgy döntött, megkérdezi a hazai kismamákat, hogy mit kérnének legszívesebben karácsonyra a magyar szülészetektől. Kérdésére összesen 145 kívánság érkezett – ezeket feldolgozva készített egy összeállítást.
Néhány hónappal ezelőtt került be a családi naptárunkba, hogy a férjem november közepén három hétre elmegy majd turnézni Dél-Amerikába. Azon túl, hogy nyilván nagyon izgatottak lettünk, mert hát mennyire menő dolog ez, rögtön belém hasított a pánik, hogy te jó ég, három hétig egyedül leszünk majd én és a gyerekek, plusz a rengeteg munka. Már egy hete, hogy a férjem hazajött a nagy utazásból, és jelentem: túléltük. De sok mindent átgondoltam.
Gyereket szülni és nevelni csodás dolog, mégis iszonyú nehéz, a hazai anyák jelentős hányada pedig nincs megfelelően támogatva ebben, sem lelki, sem gazdasági, sem társadalmi szempontból.
Túlterheltség, magány, gazdasági kiszolgáltatottság, szorongás a rájuk nehezedő elvárásoknak való megfelelés, és az anyasággal kapcsolatos sok, egymásnak is ellentmondó információ miatt – ezek voltak a leggyakoribb válaszok, amiket a közel 3 ezres követőszámmal rendelkező Instagram-oldalamon az egyszerűnek tűnő „Hogy vagy?” kérdésre adtak a megszólított anyák.
Az élet nem porcukorfelhő, meg mézeskalács-illat, meg Insta-karácsony, TUDOM. De attól még én is akarom az egész fényjátékos, gödröcskés fotós giccset. Tegnapra.
Gyermekotthoni keretek között több éve tudnak Magyarországon együtt lenni a babáikkal azok a fiatal édesanyák, akiknek tizenévesen született gyereke. Hogyan küzdenek meg a felelősséggel, ami a szülővé válásukkal jár? Milyen kilátásaik vannak a jövőt illetően? Hol vannak ebben a képben az apák? És kik azok, akiknek a támogatására valójában számíthatnak?
Iza 28 éves, egy éve él a gödöllői Családok Átmeneti Otthonában a párjával és a három gyerekével. Nagyon nehéz múltat tudhat maga mögött, és a jövőjét illetően is úgy érzi, nincsenek jó kilátásai. De azért az erős ellenszél, és minden kihívás ellenére is igyekszik boldogulni.
Egyesek szerint nincs jobb bébiszitter egy másik gyereknél. Vannak azok az anyák, akik bármikor rábólintanak a vendégre, akik bármikor készen állnak az ovis vagy iskolás társak fogadására. Hogy csinálják?!