Ma Magyarországon, ebben az egészségügyi és társadalmi környezetben gyereket szülni, nagyjából olyan fizikai és lelki felkészülést igényel, mint egy Himalája-expedíció. Persze attól még csodálatos, és nagyon sok boldog, sikeres csúcstámadás (pillanat) vár mindenkire, aki belevág, de közben olyan nehézségek is, amikre nagyon nehéz látatlanban felkészülni.
Fancsikai Eszter meghatározó tényezője a mai magyar tartalomgyártói szcénának – ismerjétek meg jobban!
1: Amit te szeretsz, azt ők is szeretik (főleg eleinte) 2:… Folytatni kommentben ér!
Biztosra akart menni, ezért nem állt meg a tizedik gyereknél (ahogy szerette volna), pedig úgy érezte, a várandósságok legyengítik, öregítik, és alkalmatlanná teszik a szellemi munkára.
Az anya „mantrája a megoldom, megoldom, megoldom. Hosszú évek, sőt évtizedek telnek el, mire észreveszi (ha észreveszi): már megoldják ők. És akkor az anya úgy érzi magát, mint amikor hosszú hajóút után a szárazföld hullámzik alattunk.”
Veled is előfordult már, hogy gyerekeknek mindent megadtál, amit csak lehetett, magad pedig megelégedtél a maradékkal? Most csak az evésről van szó egyébként.
Nektek milyen nagy, örömteli pillanatokat hoznak a hétköznapok szülőként?
Minden témára találni egy anyukacsoportot a Facebookon, ez fix. Az etetésre, a nevelésre, a különböző szülési módokra, a császár utáni hüvelyi szülésre, az intézményen kívüli szülésre, a képernyőmentességre, a mosható pelenkára, a bármire. Csak aztán bírjuk a dzsungelharcot!
Milyen mintát ad a gyerekeinek az anya, aki veszi az erőt és bátorságot, és lassan, de biztosan elkezd leválni róluk? Kőrizs Kata elmeséli saját tapasztalatait:
Vannak magyar megyék, ahol 100 szülésből 50, és kórházak, ahol 100 szülésből 56 császármetszéssel végződik, amit sokan traumatikus élménynek, kudarcnak élnek meg, a folyamat maga pedig hatással van a csecsemő táplálására, de az anyasághoz való viszonyunkra is. Az biztos, hogy a császáros szülés démonizálása semmiképp nem megoldás, de ezekről a hatásokról beszélni kell.