Címke: anyaság

Rémes dolog a kialvatlanság, és egy anyának bizony gyakran akár évekig együtt kell élnie vele.

Egy túlhajszolt, egymásnak ellentmondó elvárásokkal teli világban sokszor nem könnyű kismamának lenni. Az anya-magzat kapcsolatanalízis a pszichológia egy olyan eszköze, amely többek között abban is segít, hogy erősítse a várandós nő kompetenciaérzését, valamint kapaszkodót ad ahhoz, hogy a világ zaját megszűrve az anya könnyebben kapcsolódhasson magzatával.

Szabó Henrietta festőművész megkérdezte pályatársait, kinek milyen tapasztalata van az anyaság és a művészet összehangolásáról. Felhívására húsz nő küldött választ, szövegeiket összefűzi a bűntudat, a megvalósulatlanság és az elszigetelődés érzése, miközben a sorok között ott motoszkál a nagy kérdés: lehetnek-e a gyerekek a „főművek”, és ha igen, az kinek lesz jó.

Egy életük van az anyáknak is, és igenis vágyhatnak a nyári szabadság ízére, a láblógatásra, a tombolásra egy fröccsel a kézben! Legalábbis Anna Eszter szerint.

Nem sok jót jósoltak neki, hiszen az akkori törvényeknek megfelelően 25 hetesen még csak kisbabának sem számított, embrió volt, ami vagy elvész, vagy megmarad. A fájdalmas diagnózis ellenére édesanyja minden erejét összeszedve hordta további két héten át, hogy gyereke, aki nehezen fogant meg, világra jöhessen. És közös küzdelmük sikerrel zárult.

Amikor az óvodásból iskolás lesz, a kisgyerekesből pedig nagygyerekes anya.

Sok szó esik arról, hogyan érinti egy nő karrierjét a gyerekvállalás. Arról viszont lényegesen kevesebbet beszélünk, hogyan tekintenek a munkaadók az apákra. Hogyan változik, változik-e egyáltalán egy férfi munkaerőpiaci megítélése attól, hogy gyereke születik?

A hároméves gyesről még mindig azt gondolják sokan, hogy ez a legjobb a gyereknek, és ezáltal a családoknak. De biztosan így van? A Ki vele! című közösségi talkshow kapcsán jártuk körbe a kérdést.

A gyakorló anyák már tudják: anyának lenni tele van váratlan fordulatokkal, kiszámíthatatlan helyzetekkel.

Egy lány története, aki az egész családját elvesztette a háborúban, és a származásáról sokáig sejtelme sincs. Egy asszony története, akinek úgy lesz gyereke, hogy megmenti egy másik asszony csecsemőjét. Egy család története, amely egy sötét titok köré íródik. És Erdély története is a második világháború után: úgy elmesélve, ahogy még nem hallottuk. Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regényéről írt Kurucz Adrienn.