Címke: anyaság

Egy lány története, aki az egész családját elvesztette a háborúban, és a származásáról sokáig sejtelme sincs. Egy asszony története, akinek úgy lesz gyereke, hogy megmenti egy másik asszony csecsemőjét. Egy család története, amely egy sötét titok köré íródik. És Erdély története is a második világháború után: úgy elmesélve, ahogy még nem hallottuk. Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regényéről írt Kurucz Adrienn.

„Koraszülők vagyunk, extrém koraszülött ikrek anyukája, apukája, de itt nem számított a rutin és az évek, ismeretlen vizekre tévedtünk.” Két gyerekük után Ildikó ikrekkel lett várandós, ám a két kisbaba három hónappal korábban jött világra a kelleténél.

Anyákat kérdeztünk arról, hogy mit nem gondoltak volna előre a szülővé válással kapcsolatban. Íme, a mi vicces, undi és nehezen megmagyarázható pillanataink.

A második gyerek születése egyben gyásszal is járhat, hiszen itt vége szakad az időszaknak, amikor „csak mi hárman” voltunk.

Elérkezik az idő, amikor egy anyának újra kell fogalmaznia önmagát.

Ma Magyarországon, ebben az egészségügyi és társadalmi környezetben gyereket szülni, nagyjából olyan fizikai és lelki felkészülést igényel, mint egy Himalája-expedíció. Persze attól még csodálatos, és nagyon sok boldog, sikeres csúcstámadás (pillanat) vár mindenkire, aki belevág, de közben olyan nehézségek is, amikre nagyon nehéz látatlanban felkészülni.

Fancsikai Eszter meghatározó tényezője a mai magyar tartalomgyártói szcénának – ismerjétek meg jobban!

1: Amit te szeretsz, azt ők is szeretik (főleg eleinte) 2:… Folytatni kommentben ér!

Biztosra akart menni, ezért nem állt meg a tizedik gyereknél (ahogy szerette volna), pedig úgy érezte, a várandósságok legyengítik, öregítik, és alkalmatlanná teszik a szellemi munkára.

Az anya „mantrája a megoldom, megoldom, megoldom. Hosszú évek, sőt évtizedek telnek el, mire észreveszi (ha észreveszi): már megoldják ők. És akkor az anya úgy érzi magát, mint amikor hosszú hajóút után a szárazföld hullámzik alattunk.”