Kőrizs Kata kollégánk kisebbik gyereke sajátos nevelési igényű. Kata őszintén elmeséli, milyen érzés az ő anyukájának lenni. A sok öröm és szeretet mellett úrrá lenni a bizonytalanságon, nem túlaggódni a szülinapokat, és kezelni azt, amikor jó szándékú idegenek a kisfia életkoráról kérdezik.
Kolléganőnk kereken tíz éve lett anya. Most arról írt, mi mindent tanult meg ez alatt az évtized alatt. Például a türelemről.
Nézitek a focivébét? Van kedvenc játékosotok? Ha nincs, segítünk választani:
Mit tudsz könnyebben elképzelni, egy zöldségtálat, amin van édes, savanyú, sós, krémes, csípős és umami íz is… vagy pár napot egyes-egyedül?
Krónikus stressz, PCOS, nyelvfék, mikroműanyagok, és persze a tápszerek erőszakos marketingje vagy épp az anyukák információhiánya – a friss kutatások szerint ezek mind nehezíthetik a szoptatást. Sok minden más mellett.
„Semmi nem hasonlítható ahhoz a mentális és fizikai kimerültséghez, amit a napi 24 órás, heti hétnapos folyamatos jelenlét okoz” – írja olvasónk az anyaságról. Nehéz vele vitatkozni. És mégis olyan sokan csináljuk!
Anyák, fiúk, lányok, üres fészkek, szüntelen várakozás.
Kinek ismerősek még a kialvatlanság ezen tünetei?
Olvasónk húszévesen lett először anya. A harmadik fia pedig akkor érkezett, amikor már nem is remélték a születését: 47 éves korában.
„A végkimerülés határán, a megannyi átvirrasztott éjszaka során Terka és Lackó anyukájában az tartotta a lelket, hogy egyszer eljön majd az ő ideje is. És eljött. Itt van.”