„Semmi nem hasonlítható ahhoz a mentális és fizikai kimerültséghez, amit a napi 24 órás, heti hétnapos folyamatos jelenlét okoz” – írja olvasónk az anyaságról. Nehéz vele vitatkozni. És mégis olyan sokan csináljuk!
Anyák, fiúk, lányok, üres fészkek, szüntelen várakozás.
Kinek ismerősek még a kialvatlanság ezen tünetei?
Olvasónk húszévesen lett először anya. A harmadik fia pedig akkor érkezett, amikor már nem is remélték a születését: 47 éves korában.
„A végkimerülés határán, a megannyi átvirrasztott éjszaka során Terka és Lackó anyukájában az tartotta a lelket, hogy egyszer eljön majd az ő ideje is. És eljött. Itt van.”
Vannak olyan gyerekprogramok, amiket Anna Eszter eltörölne a föld színéről. Vagy legalábbis alaposan megreformálna.
Még mindig ott tartunk, hogy egy nőnek magyarázkodnia kell, ha nem akar gyereket? Ugye nem?!
„Anyám rétegei egyenként hámlanak le nem rólam, nagyon lassan, puhán tépve. Rettegve figyelem, mi marad alatta. Marad-e valami alatta?”
„Úgy tekintettem magamra, mint valakire, aki képes úgy beszélni a szülőségről, ahogy sok nő szeretett volna, de félt” – nyilatkozta néhány éve Heather Armstrong, „az anyabloggerek királynője”, akinek öngyilkossága megrázta az egész világot.
Anyák napja van, de az ritkán hangzik el ennek kapcsán, hogy anyává válni nem egyik pillanatról a másikra szokott az ember. Kutatások szerint az első gyerek születése után a nők átlagosan 8 hét 6 nap után kezdik tényleg anyának érezni magukat. De miért? És mi történik addig? Erről tudhatunk meg többet Rácmolnár Lili pszichológustól.