„Előbb a Covid-, majd a terhességi tesztem lett pozitív…” – Ilyen babát várni a pandémiában leendő anyukák szerint
Gyereket várni bizonytalansággal, kétségekkel, izgalommal átszőtt időszak. És akkor képzeljük el mindezt most.
Gyereket várni bizonytalansággal, kétségekkel, izgalommal átszőtt időszak. És akkor képzeljük el mindezt most.
Angliában élő ápolónő szerzőnk ezúttal arról mesél, milyen az idei húsvétja. És mi a legnagyobb kívánsága:
„A nagyapám mondta mindig: senkit ne hagyj fázni és éhezni, ha van rá módod, segíts rajta!” Hogyan fognak össze az emberek egy-egy közösségben, hogy segítsenek a járvány miatt nehéz helyzetbe kerülőkön? Iliás-Nagy Katalin csodás kezdeményezéseket látott:
Vendégszerzőnk római katológus teológus, akit arra kértünk, írjon nekünk arról, mit taníthat szerinte nekünk a húsvét a járvány közepette, milyen vigasztaló üzenete lehet az ünnepnek – itt és most mindenkinek – vallástól függetlenül is.
Mindenkinek üzen valamit a Covid. Az a kérdés, hogy meghalljuk-e. És hogy utána mi lesz.
Március 8-a óta, a járvány elleni védekezés részeként, bezártak az óvodák és az általános iskolák is. Indokolt esetben azonban biztosítanak ügyeletet az ezért folyamodó szülőknek – de mi számít indokolt esetnek, és miért nehéz meghatározni, hogy milyen munkát nem lehet kisgyerek mellett végezni?
„Egymásnak megyünk a kommentfolyamokban, hogy ne kelljen szembenéznünk a saját szorongásainkkal. Az »astrások« a fejét vennék minden olyan újságírónak, aki leírja, hogy egyes országok leálltak az oltóanyag beadásával. A »kínaisok« azokat küldenék el melegebb éghajlatra, akik kételyeket fogalmaznak meg a Sinopharmmal kapcsolatban. A »pfizeresek« lapulnak, mert őket irigylik a legtöbben.” Covid- és oltáspánik. Várakozás és vakcinairigység. Életünk 2021 márciusában.
A járványnak ezen a pontján ott tartunk, hogy önkénteseket toboroznak a kórházakba. Mindenkire szükség van. Aki egészségügyi pályára készült, arra végképp – készen áll már rá, vagy sem, most nem számít. Készen kell rá állni.
Egy anya. Egy nap. Két gyerek. Harmadik hullám. Nézz bele Szabó Anna Eszter fejébe… elképzelhető, hogy ismerős lesz, amit ott találsz.
„A sokáig áztatott szálas mentateáért (akkor a legjobb, ha mentolos az egész torkod tőle.) A városban sétáló agarak sznob pillantásáért. A régiségbolt kirakatában levő fura bohóc és a Zsolnay vázák kontrasztjáért.” Annyi apróság van, amiért érdemes… Titeket mi dob fel, mi tölt ezen a furcsa tavaszon?