Az emberiség történelme legnagyobb oltási programjának hajnalán végigvesszük az elmúlt kilenc pandémiás hónap néhány alapkérdését. Segítségünkre van ebben három kutató biológus (történetesen mindhárman nők). Elég fontos lenne, hogy képesek legyünk higgadtan beszélgetni ezekről a dolgokról. Lássuk, megy-e!
Idén minden családban előkerül a kérdés: találkozzunk-e a rokonsággal karácsonykor. Ha a szabályok lehetővé teszik is, felelős döntés-e összeterelni a családot? És ha úgy döntünk, igen, mit tehetünk egymásért, hogy a lehető legkevesebb kockázatot kelljen vállalnunk? Privát latolgatás és szakértők tippjei:
„Itt vagyok, mondja nagyon halkan újra, és akkor megtelik a szeme könnyel. A szavak szétszaladnak a csendben, mint a régi széttört hőmérőből az aprócska higanygolyók. Az ő szavai, és azok a szavak, amiket én akartam volna mondani. Nem tudok megszólalni. Hosszú ideig kapaszkodik a tekintetembe, és én hagyom. A csend körülölel bennünket. Egyek vagyunk. A saját mellkasomban érzem, amit ez a két szó jelent, egyes szám első személyben: Itt… vagyok…”
Online oktatás a romatelepen.
Konkrét tanácsok azoknak, akiknek az idegrendszerét kezdi szétszedni az általános bizonytalanság. Nem vagy egyedül.
Az első hullámban még hősként ünnepeltük őket, most pedig egyre több inzultust kell elviselniük. Pedig az egészségügyi dolgozók most is erőn felül teljesítenek – és újra rettegnek attól, hová fajulhat a helyzet. Egy sürgősségi ápoló mesélt nekünk.
És nem csak az iskolákban. De ott nagyon. Mert a gyerekek mindent eltanulnak tőlünk.
A Covid-agresszió olyannyira létező jelenség, hogy külön szócikket kapott a Google-ben, és angolul már több mint nyolcvankétmillió találat van rá. A kontrollvesztett állapot, a bizonytalanság, a veszély érzése, a megszokott kapaszkodók elvesztése, az egzisztenciális szorongás mind hozzájárulnak a kialakulásához. Épp emiatt a fizikai jóllétünk és egészségünk mellett egyre égetőbb a mentális egészségünkkel is foglalkozni.
„Aztán jött a felismerés: se ízek, se imák, csak szerelmek. Először lettem igazán dühös a vírusra, az elmúlt hónapokra, a bezártságra, a hat hónapnyi otthonlétre, az utazásmentes időkre, a maszkmentes emberekre és az embertelen maszkokra.”
Ahány ország, annyiféleképpen próbálják összeegyeztetni a gyerekek tanuláshoz és biztonsághoz való jogát – ami a legtöbb esetben egyfajta csikicsuki játékhoz hasonlít.