Büszke a bizalomra, amit a segélyhívásokkal megszavaznak neki – Dudás Erika, a SzuperWMN Lámpás különdíjasa
Rovattámogatás
A SzuperWMN Lámpás különdíját azért hoztuk létre az Erste támogatásával, mert szerettük volna olyan nőkre irányítani a figyelmet, akik egy vállalatot vagy egy közösséget vezetve mutatnak utat nekünk, nőknek – és igazából mindenkinek. Ők azok, akik lámpást tartanak a sötétben, akik nem pusztán főnökök, hanem nagybetűs vezetők – és tisztában is vannak azzal, mi a kettő között a különbség. A tengernyi szavazat alapján végül Dudás Erika szervezetpszichológus, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) elnöke vehette át ezt a díjat a hétfői SzuperWMN-gálán.
–
Csak egy telefon kell
A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének missziója, célja, illetve feladata nem kevesebb, mint az öngyilkosságmegelőzés, a krízisintervenció, a mentálhigiénés prevenció – segíteni azokat, akik úgy érzik, képtelenek önerőből kilábalni a válsághelyzetből, amibe jutottak. Életbe vágóan fontos, nélkülözhetetlen szervezet az övék.
Magyarországon az első telefonszolgálat 1970-ben alakult, mindössze egy ügyelővel és egy telefonnal. Ma már huszonkét szolgálat működik, több mint ötszáz önkéntessel, az ország bármely részéről, bárki számára elérhetően. Csak egy telefon kell hozzá.
Elsősorban a kapcsolati csalódások, fájdalmak miatt keresik fel őket, de vezető ok a magányosság is. A betelefonálók között a nemek aránya szinte megegyezik, még ha sokan azt gondolnák is, hogy legfőképp nők veszik igénybe az önkéntes segítségnyújtást. Ami érdekes, hogy
míg a férfi telefonálóknak voltaképpen mindegy, milyen nemű segítő van a vonal túlsó oldalán, addig a nők, főleg a párkapcsolati problémák kapcsán, inkább beszélnének női önkéntessel.
Erika már huszonhetedik éve dolgozik a LESZ-nél, óriási tapasztalatot gyűjtött segítőként és vezetőként egyaránt. Fáradhatatlanul szervezi, menedzseli és támogatja a szervezet működését, fejlődését és természetesen a kollégáit.
Amellett, hogy a telefonszolgálat önkénteseként továbbra is fogadja a segítségre szorulók hívását a salgótarjáni szolgálatnál, munkája igen összetett. Itthon, de a határon túl is, huszonnyolc tagszolgálatot koordinál.
Tartani az erőteret
Erika szeretné, ha több női vezető lenne Magyarországon, de amint az kiderült, a LESZ jó példával jár elöl ebben a kérdésben, náluk ugyanis nyolcvan–húsz a nemek aránya, a nők javára – és sokan közülük vezető pozíciót töltenek be a szervezetnél hosszú évek óta. Ami őt illeti, nem tartja magát főnöknek – szerinte ugyanis ez a szó inkább pejoratív értelmű –, inkább vezetőként határozza meg a szerepkörét. De még a különböző titulusoknál is fontosabbnak tartja a hitelességet, a személyes jelenlétet és azt, hogy tartsa az erőteret, amiben jó dolgozni.
„Úgy működünk, mint egy család. […] Huszonhét éve csinálom ezt, és elmondhatom: legalább annyit adott számomra az önkéntesség, mint amennyi energiát én beleraktam.
És mindig nagyon büszke vagyok, hogy érdemesnek talált valaki arra, hogy felhívjon, és a segítségemet kérje. Nekünk adta az idejét, érdemesnek tartott minket erre – legyünk rá büszkék.”
Természetesen bármilyen büszkén és akármekkora küldetéstudattal ül valaki a telefonnál, ez mégis csak hatalmas lelki megterhelés tud lenni, pláne, ha hosszú ideig csinálja az ember. Egy korábbi interjúban Erika elmondta, hogy ha folyamatos pszichés nyomás van is rajtuk, mindig meg tudnak újulni. Megtépázódnak, sérülnek a telefonhívások alatt, de mindig újra tud éledni mindenki.
„…előfordul, hogy valaki leáll egy ideig. Szüneteltet, mert fel kell töltődnie ismét, de lehet az ok egészségi probléma, gyermekvárás, vagy éppen az, hogy a munkahelye mellett nem tud tizenkét órás ügyeletet vállalni.”
Hívásokat fogadni felelősség
Üres kancsóból nem lehet önteni, tartja a mondás és ez hatványozottan igaz az ügyelőkre, azaz a segítőkre, akik a segélykérő hívásokat fogadják. Rettentően fontos, szinte létfontosságú, hogy érezzék egymás rezgéseit, hogy felismerjék, ha valaki a csapatból épp megtartásra szorulna.
Erika így nélkülözhetetlennek tartja azt is, hogy csapatként összekovácsolódjanak, hogy tudják egymást is tartani, hiszen másképp segíteni se tudnának jól a hozzájuk fordulóknak. Márpedig a hívásokat fogadni óriási felelősség.
„Szinte küldetésemnek tartom azt is, hogy felelősségteljes munka folyjon a szövetségen belül minden szinten. Se vezető, se ügyelő ne tudjon visszaélni azzal, hogy ő LESZ-tag, és ehhez meg kell ismernünk egymást!”
Erika a díj kézhez vételekor sem cáfolt rá minderre, és arra, amit a csapatszellemről gondol.
Az elismerést ugyanis az ügyelő kollégáinak ajánlotta és az ő nevükben köszönte meg.
Képek: Chripkó Lili / WMN
