„Nem sajnálatra, hanem elfogadásra van szükségünk” – Renner Erika, a Civil SzuperWMN-díj jelöltje
Rovattámogatás
Van egy nő. Sokszor írtam már róla. Végigkísértem az ügyét. Mélyen érintett. Felkavart. Pont úgy, ahogyan a fél országot felkavarta. Ezt az ügyet majdnem besöpörték a szőnyeg alá, de ő nem hagyta magát. Három hét múlva átadjuk a legbátrabb nőknek járó díjakat. A Civil SzuperWMN-díj egyik jelöltje: Renner Erika, a lúgos támadás túlélője. Szentesi Éva írása.
–
Hatvannégy hónapig tartó jogi eljárás után, 2018. július 12-én, tizenegy év börtönbüntetésre ítélte a kúria dr. Bene Krisztiánt, a Budai Irgalmasrendi kórház volt igazgatóját, előre kitervelt, életveszélyt okozó testi sértésért.
A maszkot és sisakot viselő vádlott 2013. márciusában a saját otthonában támadta meg volt barátnőjét. Elkábította egy combba szúrt kábító injekcióval, megkötözte, levetkőztette, és a nemi szervét lúggal leöntötte. Ezek után pedig a fürdőszobába vitte az áldozatot, egy pokrócba csavarta, elvette mindkét telefonját, hogy a támadást rablásnak álcázza.
A támadás teljesen megváltoztatta Erika életét. Nemcsak az életét tette keservessé, hanem egy idegölő jogi procedúrán is keresztül kellett mennie, ami eleinte semmi biztatóval nem kecsegtette.
2014. júliusában az ügyészség megszüntette a nyomozást a volt kórházigazgató ellen – arra hivatkozva, hogy a bűnösség bizonyítására nincs elég bizonyíték. Pedig Benét azonosította egy lépcsőházi szemtanú, aki a rendőrségen négy álarcos férfi közül kiválasztotta a támadót. Sőt, Bene kocsijában találtak egy fecskendőt, ami azt a szert tartalmazta, amivel Erikát elkábították, ráadásul egyetlen szemtanú sem tudta igazolni, hogy az orvos épp akkor a kórházban lett volna helyszínbejáráson, ahogy állította – de mindezek csak közvetett bizonyítéknak számítottak. Ráadásul Bene egy magas beosztású politikus unokaöccse is.
Erika így nyilatkozott a WMN-nek erről a helyzetről:
„Ezzel a megszüntető határozattal egyszerűen azt üzenték számomra, felejtsem el, ami történt, törődjek bele, hogy ezt velem megtehette valaki. Az irat egyfelől arculcsapás volt, mert mindaddig hittem a magyar nyomozati szervekben, bíztam bennük, hogy teszik a dolgukat. Másrészt ez egy végtelenül megalázó irat volt, amely hemzsegett a rendszerszintű áldozathibáztatástól. De hiányoztak belőle olyan apró tények, mint az, hogy a gyanúsított autójának kesztyűtartójában megtaláltak egy összeszerelt fecskendőt, amiben az elkábításomhoz használt altatószer maradványait mutatták ki a vegyész szakértők, amit csak műtőkben használhatnak.”
Az ügye akkor került ismételten bíróság elé, amikor Erika úgy döntött, hogy nem hagyja magát, bepanaszolta a megszüntető határozatot, és kiállt a nyilvánosság elé.
Tudta, hogy ez viszont nemcsak rá, hanem az egész családjára hatással lesz, ezért természetesen ez nem egyedül az ő döntése volt.
2015 nyarán mégis vádat emeltek Bene ellen.
Erikának összesen negyvenszer kellett elmesélnie a kihallgatások során és a bíróságokon, mit tett vele az elkövető. Sokszor találkozott az áldozathibáztatás mélyen gyökerező rendszerével, azzal, hogy gyakran a rendőrök sem tudnak mit kezdeni az áldozattal: „Amikor sírtam, lesütött szemmel ültek, és várták, hogy abbahagyjam, a jogi képviselőm kérte őket, hogy tartsunk szünetet. Pár héttel a támadásom után ott ültem katéterrel egy négy és fél órás kihallgatáson” – idézi fel Erika.
De volt olyan is, amikor egy őt operáló orvos a műtő előtt megkérdezte: „biztos-e abban, hogy Bene volt az elkövető, mert a felesége ismeri a doktor urat, és szerinte kedves ember”.
Erika ügye azért is tudott az áldozathibáztatás, a nők ellen elkövetett erőszak szimbóluma lenni, mert több ízben nyert bizonyosságot ezalatt az öt év alatt, hogy a rendszer alapjaiban rothad, és rettenetesen hiányos.
A legtöbb esetben az ügyet kihallgató és tárgyaló szakemberek nincsenek kiképezve arra, hogyan kell beszélni az áldozattal, és az orvosok sem mindig tudják, mi a helyes hozzáállás. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Erika a nyilvános szerepléssel magára rántott egy seregnyi áldozathibáztató kanapéhuszárt, akiknek a mai napig nem fér a fejébe, hogy az áldozat semmiképp nem tehet arról, ami vele történt.
Felhívtam Erikát, hogy közöljem vele a jelölést
Elmondtam neki, hogy az olvasóink jelölték őt a díjra, mi pedig a három legbátrabb nő közé soroltuk őt a civil kategóriában. Elcsuklott a hangja. De nemcsak a meghatottság miatt, hanem azért is, mert nem igazán értette, mit keres ő a legbátrabb nők között. Azt mondta, ő nem is bátor, csak nem akarta hagyni magát.
Az én szememben viszont ma nincs bátrabb nő Magyarországon Renner Erikánál.
Mert itt van egy nő, akinek szinte semmi esélye nem volt bizonyítani az igazát. Nem egy emberrel kellett szembeszállnia, hanem egy egész elbaltázott, áldozathibáztató rendszerrel, amiben a vádlottnak még ráadásul rendkívül erős hátszele is volt. Azzal, hogy felvállalta a nyilvánosság előtt, hogy egy bűncselekmény áldozata, egy életre választott magának egy küzdelmes utat, ami azoknak is erőt ad, akik hasonló cipőben járnak:
„Az emberek fejében még mindig sok az áldozatokkal kapcsolatos téves képzet. Például olyan sztereotípiák, hogy az áldozat rongyos, szenved, mindig szomorú, sír és irántuk sajnálatot illik érezni. Ez nem így van.
Nem sajnálatra, hanem elfogadásra van szükségük. Az áldozatok ugyanúgy élik, élniük kell az életüket, mint másoknak, csak ebbe már beletartozik a traumájuk is, amit mindenki saját hite és életvitele szerint dolgoz fel.
Amikor felvállaltam arccal és névvel azt, hogy bántalmazott vagyok, láthatóvá váltam mások számára. Láthatják, hogy ugyanúgy, ahogy ők is, járok piacra, szórakozni, gyerekeim és párkapcsolatom van, viszont azt is tudják, hogy bűncselekmény áldozata vagyok. Sokszor megismernek az utcán, odajönnek és megölelnek. Számomra ez a felvállalás azzal a felelősséggel is jár, hogy az emberek egy tiszta képet kaphassanak arról, mit jelent áldozatnak lenni. Hogy ki tudják fejezni feléjük a szolidaritásukat, mert úgy érzem, erre ott van az igény bennük.
Áldozatnak lenni ma Magyarországon küzdelmet jelent, küzdelmet magadért, másokért és az igazságért. Amikor bántalmazott áldozatok között vagyok, egy vagyok velük. Szükségem van rájuk. Tudom, hogy közéjük tartozom, most már életem végéig” – mondja Erika.
Szentesi Éva
Erika a civil jelöltek között van, mint az olvasók egyik jelöltje. A három civil döntős közül a szerkesztőség választja majd ki a győztest. Mindegyiküket bemutatjuk a következő hetekben.
A közéleti kategóriában mi jelöltünk, és te döntesz! A közönségszavazás elindult, DÖNTSD EL TE, KI MAGYARORSZÁG LEGBÁTRABB NŐJE a közszereplők közül! – ITT VANNAK A SZUPERWMN 2018 KÖZÉLETI JELÖLTJEI, SZAVAZZ!
Képek: Chripkó Lili