„Nem tudom, hogy magyar cigány vagy cigány magyar vagyok-e” – Kállai Szilvia, a SzuperWMN-díj civil jelöltje

 –

A negyvenhárom éves asszony büszkén vállalja cigányságát, és szereti a cigány szót annak ellenére, hogy sokszor bélyegezték meg miatta. „Vannak a magyarok, és vannak a cigányok! – hallotta fiatalként, és ezt a mai napig gyakran megkapja, pedig Magyarországon még tizenkét különböző nemzetiség él a romákon kívül.

Gyerekkorában az osztálynaplóban  a neve mellett mindig egy hatalmas, piros C-betű szerepelt, hogy az összes pedagógus tisztában legyen származásával. Ennek megfelelően bántak vele „megkülönböztetett” figyelemmel.

Más tanulókhoz képest kétszer annyit kellett dolgoznia ugyanazért a jegyért, és ezt ki is mondták: „Neked duplán kell teljesítened!”. A Kádár-rendszer idején felnövő cigány lány nem sok támogatást kapott a tanáraitól, mindig úgy érezte, hátrányban van, a hátsó padból figyelte kirekesztettként az órákat.

Nem meglepő tehát, hogy Szilvia harmincnégy éves koráig csak a nyolc általánost végezte el.

Aztán találkozott második férjével, aki annyira hitt benne, és addig-addig nógatta, amíg nekiveselkedett a tanulásnak. A legnehezebb az volt, hogy saját magát is meggyőzze, képes rá. Elmondhatatlanul izgult, mielőtt elkezdte a 9. osztályt, óhatatlanul is feltörtek belőle a gyerekkori emlékek, amikor próbálták vele elhitetni, kevesebbet ér, kevesebbre képes. Szilvia végül összeszedte minden bátorságát.

Az érettségit négy gyerek és napi tizenkét órányi munka mellett szerezte meg az esti gimnáziumban.

Nemsokára jött a következő álom: a diploma. A cigány asszony be is adta jelentkezését az Apor Vilmos Főiskola roma nemzetiségi szakára, mely csak tíz éve létezik Magyarországon, most ketten vannak a csoportban. Szilva jelenleg végzős, ha megkapja a diplomáját, hatodik osztályig oktathat általános iskolában roma népismeret órát, később lovári nyelvet is szeretne tanítani. Akkor majd abbahagyja a takarítást, mellyel hosszú ideje foglakozik.

Huszonegy éve dolgozik egy gyógyszergyártó cégnél, de – mint meséli – már egyre kevésbé találja ott a helyét. Megváltozott a szókincse, a gondolkodásmódja, ezért kissé „kilóg” a csapatból.

A tanítás mellett romaügyi referensi munkáját is szeretné folytatni a Kispesti Önkormányzatnál, mely során támogatja a romákat, azon dolgozik, hogy megoldja problémáikat, programokat szervez, iskolákat, óvodákat keres fel.

Sok családon igyekszik segíteni a mindennapos helyzetükön változtatva: ruhaneműt kerít nekik, vagy épp a megfelelő szakemberhez irányítja őket.

Nagyon büszke rá, hogy nemrég Horváth József, roma származású rákkutató biológust vitte el egy osztályhoz. Szilvia meghatódva meséli a tudós kedvességét, lelkes segíteni akarását.

Nagyon fontosnak tartja, hogy a gyerekeknek, főként a cigány gyerekeknek meg tudja mutatni, micsoda rejtett képességek lapulnak bennük. Járja az országot, és bárhol előadást tart, motivációs beszélgetéseket, mely során a lelkesítés, az érzékenyítés a cél, a gyerekek önmagukba vetett hitének megerősítése, akár saját példáján keresztül. Elmeséli nekik, hogy lám, cigányként milyen sokra vitte a tanulásban, és nem elégedett meg a takarítással. Szavai hatnak az idősebbekre is: több roma felnőtt is jelentkezett a hatására esti gimnáziumba.

Referensi munkáján kívül öt éve aktív tagja a cigány közösségnek: aktivistaként kiáll és küzd az előítéletek és megkülönböztetések ellen. Tevékenyen részt vesz a romaügyi politikai életben, legkisebb gyermeke is részt vesz tüntéseken, és megmozdulásokon, ő a legfiatalabb roma „aktivista”. Sokat küzd roma reprezentáció fejlődése érdekében, és próbál szerepet vállalni civilként is.

Szilvia szeretne minél több „villanyt kapcsolni”, és megmutatni, hogy igenis ér annyit, mint bárki más. Elérni, hogy magyarként is tekintsenek rájuk, hiszen a cigányok 600 éve itt élnek.

Saját bevallása szerint, nem tudja eldönteni, hogy magyar cigány vagy cigány magyar-e.

Egy gondolat élete végéig elkíséri: „Soha nem szabad elfelejteni, honnan jöttünk, és kik vagyunk.”

„Most már tudom, hogy van miért, és van kikért küzdenem.”

  Finy Petra

A SzuperWMN-díj kiírását, amely alapján az olvasók Szilviát jelölték, ITT tudod elolvasni. A civil kategória második jelöltjét holnapi cikkünkben, a harmadik és negyedik jelöltet pedig a jövő hétvégén mutatjuk be. Közülük a szerkesztőségi zsűri választja majd ki a győztest. A közéleti kategóriában pedig mi jelöltünk, és a ti szavazataitok döntenek, ha még nem tettétek meg, akkor szavazzatok ITT! 

A SzuperWMN-díjat a Volkswagen támogatja, amit ezúton is nagyon köszönünk! Díjátadó november 21-én a Művészetek Palotájában, még lehet jelentkezni, részletek ITT.

Képek forrása: Szabó Józsefné Kállai Szilvia