Vannak beszélgetések, amelyekre picit félve készül az ember, de közben mégis nagyon szeretné őket. Az AWS-t azóta szerettük volna meghívni a műsorba, hogy Dián Dórival először összeírtuk a vágyott vendégeinket – az utóbbi két év azonban a tragédiáé és a feldolgozásé volt a zenekar életében. Nem akartunk sebeket tépkedni, így aztán mindig halasztgattuk a meghívást.

Aztán a véletlen az AWS próbatermébe sodort, ahol Brucker Bence, az együttes gitárosa fogadott – és egy kép Siklósi Örsről, bennem pedig ezernyi kérdés sorakozott fel.

Abban maradtunk, jönnek, és beszélgetünk. Van, amiről jólesik, van, amiről még fájdalmas és nehéz. De kell. Ahogyan zenélni is, megőrizni és továbbépíteni azt, amit öt ember tizenöt éven át épített.

Sok interjút hallgattunk végig velük Dórival a felkészülés során. Az egyik legutóbbit, a Road Movie-t mindketten végigbőgtük, és bevallom, nagyon féltem attól, hogy ezt a torokszorító érzést nem lehet majd igazán feloldani a stúdióban.

De azt hiszem, a gyászév leteltével az emlékezés a következő szakaszába lépett. Ezt tükrözi ez az epizód, amiben sok a nevetés, a vidám sztori, a terv és a remény. A felvétel után még órákon át sztoriztunk a WMN konyhájában. 

Szó esett mindenről, ami fontos az életben: barátságokról és közös alkotásról, elengedésről és megtartásról – meg persze arról az őrületről, amit a színpadi lét jelent.

Repülő szék és elnémult gitár, trollkodás interjú közben, külföldi rajongók belföldi kalandjai, agyament fájlmunkacímek és az AWS egyetlen igazi, komoly veszekedése, ami bunyó helyett röhögésbe fulladt. Még az is kiderül, miért hazudták azt egyszer, hogy Veress Roni bábművész. 

Mi Dórival hol sírtunk, hol nevettünk az utómunka során – vagy olykor a kettőt egyszerre. Csupa szív epizód csupa szív emberekkel – határozottan nem csak metálrajongóknak. 

Csepelyi Adrienn

A Popfilter további epizódjait itt találod: