Tizenegy gondolat a beszélgetésből:

– Minél több elvárás nehezedik a partnerre, és minél több elvárásunk van a párkapcsolattal, illetve a házasság intézményével szemben, annál több buktató ütheti fel a fejét.

– Fontos szempont: hogyan érkezünk meg ma a házasságba, a hosszú távú elköteleződéssel járó kapcsolatokba? Mennyire vagyunk készen rájuk?

– A gyerekkori mintáink erősen átszínezik, felnőttként hogyan mozgunk a kapcsolati térben: mennyire tudunk elköteleződni, mennyire érezzük magunkat biztonságban a másik mellett, mennyire szorongunk attól, hogy nem vagyunk elég jók, elég értékesek.

– A párkapcsolat forgatókönyvének lényegi elemei már azelőtt megíródnak, mielőtt találkoznánk a másik emberrel.

– Amikor két ember összeházasodik, valójában hat ember költözik össze, mert mindenki hozza az anyjának, az apjának a történetét, az ő hatásukat. Elképesztően sok erő feszül így egymásnak, ami nagy káoszt okozhat, ha nem tudjuk, mi történik bennünk, és eltérően értelmezzük a másik reakciója mögött lévő okokat.

– Tegyük föl magunknak a kérdést: mennyire reális elvárás ma, hogy közös életünket teljes exkluzivitásban éljük le a párunkkal?

– Sokkal észszerűbb lenne, ha az örök hűség és boldogság helyett a párkapcsolati illúzió arról szólna, hogyan tudunk majd egymásra jól figyelni, hogyan értjük meg a saját szükségleteinket – és a másikét –, ha pedig nehézség adódik, közös erővel megtaláljuk majd a kiutat.

– A megcsalás (ha már megtörtént) lehetőség arra, hogy elkezdjük mélyebben megvizsgálni, kik vagyunk, hogyan éltünk eddig, ki a másik.

– Jó, ha kimondjuk – még akkor is, ha csak az egyik fél játszik aktív szerepet a félrelépésben, – hogy együtt jutottunk el a hűtlenségig.

– A megállapodáson alapuló, kölcsönösen nem monogám kapcsolatokban élők sokkal többet beszélnek arról, mi a megállapodásuk lényege, mik a keretei, míg a hagyományos, monogám kapcsolatokba kevés esetben lépnek be úgy az emberek, hogy például lefektetnék, mi jelenti számukra a megcsalást – pedig ez nagyon fontos lenne.

– Soha nem tudjuk „kiradírozni” az emberből a kapcsolódási vágyat.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell! 

Szeretettel várunk benneteket!

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi