–

Bizonyos esetekben már a kórházban is látszik, hogy valami nem stimmel, de Baranyai Ágnes Dévény-terapeuta és Kovács Andrea gyógytornász megadtak néhány szempontot, amit érdemes figyelembe venni, ha a kórházi napokon túl is meg szeretnénk bizonyosodni arról, hogy valóban minden rendben. 

Minden rendben az evéssel?

Ha a baba nem tud rendesen szopizni, cumizni, az már árulkodó jelnek számít.

Ha érezhetően merev a baba, ha feszül, nyűgös, vagy csak az egyik oldalán hajlandó enni, sokan automatikusan szoptatási nehézségre tippelnek, hogy mondjuk, egyik oldalon nem jó a tej, de ez abszolút téves irány, ilyenkor mindenképp érdemes mozgásterapeutát felkeresni.

A nyak, száj és hát körüli izmok befolyásolhatják ezt a folyamatot, amin már a legelejétől rengeteget tudnak segíteni.

Árulkodó jelek

Táplálkozástól függetlenül nem jó jel, ha a baba csak az egyik oldalát preferálja, vagy ha van olyan oldal, amit kimondottan és látványosan utál. 

Például ha fekve csak az egyik oldalra szereti forgatni a fejét, akkor bizonyos esetben akár másfél-két centit is le tud lapulni a feje, de szakértővel ez a folyamat is visszafordítható. Ugyanígy, ha később például csak az egyik lábával tolja magát kúszás-mászás közben, nem szabad annyival elintézni, hogy „majd ráérez”, „kinövi”, „így is eljut, ahová szeretne”, mert később egészen váratlan pontokon (például akár a beszédfejlődésben, finommotorikában) ütközhet ki, hogy a mozgásfejlődés bizonyos szakaszában nem megfelelően stimulálódott a kicsi idegrendszere.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a baba nagyon nem szeret a hasán feküdni, nagyon feszül, akár sír, amikor a pocakjára fektetjük, mert az nagy valószínűséggel hipotóniát (gyenge izomtónust) jelez.

Legyen szó repülőzésről vagy kiflibe tekeredésről, ezek aranyosan néznek ki ugyan, de figyelmeztető jelek. Amint felmerül a gyanú, hogy valami nem stimmel, érdemes megmutatni egy szakértőnek!

Túl gyors/túl lassú fejlődés?

Legtöbbször inkább az tűnik fel, ha egy baba lassabban fejlődik a szakirodalomhoz (vagy a kortársaihoz) képest. Azt mindkét szakértő hangsúlyozza, hogy minden baba más, ezért minden probléma egyedi esetként kezelendő. Például a megkésett mozgásfejlődés önmagában nem feltétlenül probléma, az viszont sokat számít, hogy a mozgásterápia megkezdése után milyen javulási tendenciát mutat a baba. 

Aztán olyan is van, hogy az átlaghoz képest gyorsabban fejlődik egy kisbaba, hamar átfordul, hamar elkezd kúszni, és utána akár át is ugorja a mászást és rögtön feláll. Ilyen esetekben kevésbé merül fel a szülőkben, hogy esetleg valami gond lehet, pedig

ha egy baba például úgy kezd el felállni, hogy még alig kúszott vagy mászott, akkor az izomzata és az ízületei nem elég erősek a terheléshez, így túlságosan nagy teher éri a vázizomzatot, a gerincoszlopot és az idegrendszert. 

Ne várjuk meg, hogy baj legyen!

A szakértők szerint három, hat és kilenc hónaposan érdemes ránéznie a babákra egy mozgásterapeutának akkor is, ha nem észlelünk semmilyen problémát. Ez azért is fontos, mert a szakavatott szem akár egyetlen fotó alapján meg tudja állapítani, hogy valami nem stimmel, de a szülő a legjobb szándéka ellenére sem feltétlenül veszi észre, hogy esetleg segítségre lenne szükség.

A különböző terápiák nemcsak gyógyításra, fejlesztésre alkalmasak, hanem a megelőzésre is, hiszen kimondottan jót tesznek az idegrendszernek, így akár például nyugtalan természetű kicsiknek is segíthetnek.

Persze a mozgásterapeuták is rendkívüli módon túlterheltek, így arra nincs lehetőség, hogy minden kisbabát „átvilágítsanak”.
De

vannak olyan rizikótényezők, amik esetében akkor is fontos szakértőhöz fordulni, ha nem tapasztalunk tünetet. Ilyen a koraszülöttség, oxigénhiány, ikerterhesség, farfekvés, bármilyen rossz elhelyezkedés, nehéz szülés–születés.

Ha bármelyik felmerül a babánkkal kapcsolatban, semmiképpen sem szabad elhanyagolni az utánajárást, pláne a korai időszakban.

Nem minden jó, amit annak reklámoznak!

Egy kisbaba érkezésénél a rokonság gyakran kopogtat be a legjobb szándékkal valami olyan ajándékkal, ami nagy, színes, sőt, használat közben a baba akár hatalmasakat hahotázhat rajta, látványosan imádhatja, de közben mégis rendkívül ártalmas a használata. 

Sajnos még mindig rengeteg gyártó hagyja figyelmen kívül a legfrissebb ajánlásokat, és miért is feltételeznék a lelkes nagyszülők, nagynénik, hogy a bababoltok kínálatában lévő akármelyik tárgy káros lenne?! Pedig a bébikomp, a babakenguru és az ugrálós babahinta mind olyasmik, amiket a szakértők egyhangúan betiltanának,

olyan káros a hatásuk a baba váz- és idegrendszerére, és úgy általában a mozgásfejlődésre. 

Fontos megjegyezni, hogy a babakenguru nem azonos az ergonomikus babahordozókkal, ugyanis azokból igenis van olyan, amelyiket akár már születés után közvetlenül is lehet használni (természetesen itt fontos képzett hordozási tanácsadó segítségét kérni a megfelelő eszköz kiválasztásához és a használat elsajátításához). A babakenguru merev anyagú, nem alkalmazkodik a baba testéhez, nem tartja a gerincet csigolyáról csigolyára, túlfeszítheti a csípőt és a filmekből ismerős, arccal kifele hordozás pedig különösen kártékony, így azt mindenképp kerüljük! 

A bébikomp hatására ugyanúgy terhelődhet a vázizomzat, de mellette a baba ellustulhat, hiszen használatával eljuthat mindenhova, különösebb megerőltetés nélkül, míg önerőből sokkal több erőt kell kifejtenie. Az ugrálós babahinta pedig iszonyú nagy terhelést ró a baba gerincére, pláne, ha olyankor használják, amikor például még valójában ülni sem tud. Az ugrálás és járás sokkal később válik aktuális mozgásformává, így annak korai imitálására nem érett még a baba. 

További tippekhez és tanácsokhoz nézzétek meg ITT, mit mond Krajnyik Cintiának Baranyai Ágnes Dévény-terapeuta és Kovács Andrea gyógytornász. 

Szabó Anna Eszter