Pergő orsó, sistergő pamutszálak, meredező guzsaly, egy-egy félszeg mosoly, összekacsintás, lopott csók. Túlerotizált, provokatív modern világunkban már nehezen hangolódunk rá azokra a finom (persze ettől még pajzán, sőt esetenként egészen obszcén) szexuális üzenetekre, melyek átszőtték egy eltűnt világ szinte minden életterületét, még a munkát is. A fonókban tulajdonképpen minden erről szólt, a fonás mondhatni, csak díszletként szolgált.

A több mint százéves, fekete-fehér némafilm, a Nosferatu mai színes-hangos remake-jét elnézve, Drakula biztosan forog a sírjában. Bill Skarsgård kaméleonszemű bohóc helyett Vlad Tepesként gázol át Németalföldön, emberen és szerzői jogon, hogy végre „karóba húzhassa” mátkáját. A mátka meg csőbe a kiszipolyozóját. Rossz az, aki rosszra gondol. Hidd el, ez messze nem egy „win-win” helyzet!

Számunkra ma már elképzelhetetlen az elrendezett házasság gondolata, fel sem merül, hogy akárki másnak beleszólása lenne abba, kivel kötjük össze az életünket. Bár nekünk ez a természetes, bizonyos helyeken és közegekben máig él a szokás, hogy a szülők vagy különböző érdekek döntik el, kivel házasodnak az utódok, pont úgy, mint régen, például az uralkodó családoknál. Ám a tévhit ellenére az elrendezettség nem zárta ki a szerelem lehetőségét.

Megérkezett a nagy sikerű Squid Game című sorozat folytatása, ám ez nem feltétlenül örömhír.

„Kevesen látják, hova viszi őket az útjuk, amíg a végére nem érnek” – szól a népszerű idézet A Gyűrűk Urából, ami talán a regény szerzőjére, a ma 133 éve született J. R. R. Tolkienre is igaz. Egy tragédia miatt költözött Afrikából Angliába, nyelvek iránt rajongó anyja inspirálta, a világháború borzalmai pedig kitörölhetetlenül beleégtek a lelkébe és a műveibe is. Egy varázslatos mitológiát kaptunk tőle ajándékba.

Ritkán kapunk annyi erotikát a mozivásznon, mint Sorrentino új filmjében. Pláne ilyen szépen ábrázolva. De vajon ez minden? És ha igen, elég ahhoz, hogy jónak nevezzünk egy filmet?

Példamutató bátorság és vakmerő elszántság, ami notórius szabályszegéssel és néha bántó szókimondással társult. Martha Gellhorn hat évtizeden át, első kézből számolt be a forrongó világ eseményeiről. Nem mellesleg Ernest Hemingway harmadik feleségeként is állta a sarat öt évig.

Kordos Szabolcs harmadjára is Budapest felfedezésére invitál bennünket, olyan oldalát mutatva meg a városnak, ami még a tősgyökeres fővárosinak is újdonság lehet. Érdemes hagyni, hogy kézen fogva végigvezessen bennünket akár a jól ismert utcákon is, és megmutassa azokat a szegleteket, sarkokat, amikről talán nem is sejtettük: csurig vannak történetekkel. Ezek közül mutatok meg ötöt, afféle kedvcsinálónak. Fiala Borcsa könyvajánlója.