A hazai animációs filmesek egyik legnagyobb formátumú alkotója volt Richly Zsolt, mégis kevesen ismerik a nevét, mert ha tehette, mindig a háttérben maradt. A kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi „atyja” épp ma öt éve költözött át az „örökrajzolók” birodalmába.

A január 23-án mozikba kerülő A brutalista című nagyszabású, tíz Oscar-jelölést bezsebelő amerikai film magyar vonatkozásairól írtunk már, ahogy arról is, hogy az egyik magyar társproducer, Petrányi Viktória, mennyire ragaszkodott a magyarországi forgatáshoz. Most néhány kulisszatitokról kérdezte a társproducert Both Gabi.

Idehaza évtizedeken át nem volt divat (mersz? lelkesedés? gusztus? lehetőség?) nyíltan aktuálpolitikával foglalkozni a dalszövegekben. Majka Csurran, cseppen című dala és klipje hatalmasat megy, de bőven akad előképe azért.

Egy lány belép az iskolája kapuján, kigördít és felfüggeszt egy hatalmas molinót, rajta a felirattal: „Vigyázzatok! Egy erőszaktevő jár közöttünk.” A tanulók, a tanárok feldúltan figyelik, és egymás között pusmogva azonnal kommentálják az eseményeket. A reflexből érkező első reakció mindenkitől, hogy a lány már megint bajt kever. Szabó Anna Eszter megnézte a Raising Voices című spanyol sorozatot.

A Jókislány című filmet erotikus thrillerként tünteti fel a programújság, és minden bizonnyal ugyanúgy be fogja vonzani az érdeklődők hadait a moziba, mint tette azt anno az akkoriban botrányosnak számító 9 és 1/2 hét vagy az Elemi ösztön. Az író-rendező Halina Reijn olyan filmet akart készíteni, ami bemutatja, mi történik, ha egy nőből évtizedek elnyomása után megzabolázhatatlanul előtörnek a legbenső vágyai. Kérdés, hogy sikerült-e.

Munkácsyt az 1800-as évek végétől nem múló csodálat övezi: zsenialitása semmit nem kopott, emellett pedig ő az egyik, aki valóra váltotta az évszázadok óta szájról szájra terjedő magyar népmesét. A tanyavilág asztalosinasából világszerte ünnepelt, Párizsban élő festőművész lett. Mégpedig olyan, aki haláláig büszkén viselte származását.

A düh nőként alapélményünk, de jól leplezzük, mert réges-rég megtanultuk mederben tartani, hogy aztán időnként mégis szakadjon a gát a legváratlanabb helyzetekben, és magunk se értsük, honnan jön ez a nagy víz, ez az áradás, ami visz magával mindent, azt is, amihez ragaszkodnánk.

Ha egy nő a XIX. században felült a biciklijére, az jókora politikai tettnek számított. Egyfajta függetlenségi nyilatkozatnak, amely kifejezi, hogy egy nőnek ugyanolyan jogai vannak, mint egy férfinak.