Veszélyes performanszok, ájulás, a test végletekig tűrt fájdalma – Marina Abramović sosem ismert határokat, sem fizikailag, sem érzelmileg. A bécsi Albertinában rendezett retrospektív kiállítás nemcsak a legendás performanszokat idézi meg, hanem azt is, ahogyan a művész saját testén keresztül szembesít mindannyiunkat a szenvedéssel, a hatalommal és a szabadság keresésével.

Temesvár Budapesttől mindössze három óra kocsival, én pedig mindenképpen javasolnám a meglátogatását. Nemcsak azért, mert igazán hangulatos város, emberi léptékű, kényelmesen besétálható, és teli érdekes programokkal, de a történelmi háttere miatt is feltétlenül érdemes felkeresni. Vallom: időről időre emlékeztetni kell magunkat a múlt sötét eseményeire azért, hogy ne ismétlődhessenek meg újra.

A magát csak „főzőnőnek” tituláló Mautner Zsófi és a budapesti legendák megszállottja, Kordos Szabolcs együttese legalább olyan tökéletes párosítás, mint a körte és a kéksajt. A Budapest Gasztro című látványos, szórakoztató és humorral megírt kötetükben a főváros ikonikus ételtörténeteinek erednek a nyomába.

Lynne Ramsay új filmje, a szülés utáni depresszióról szóló Die My Love a legkiegyensúlyozottabb embert is megrángatja.

Tilda Swinton igazi kaméleon, aki mindig pont azzá válik, akit a rendező látni szeretne.

Vajon tényleg muszáj minden magyar gyereket traumatizálni a torokgyíkkal?! Anna Eszter szerint nem.

Múlt héten még úgy tűnt, elkaszálják a Sziget Fesztivált, Gerendai Károly viszont mégis meg tudja menteni. Ezzel azonban komoly kockázatot vállal magára. Interjú.

Mondják, hogy az élet írja a legjobb történeteket, a Roofman – A besurranó című filmre ez pedig olyannyira igaz, hogy a sors forgatókönyvírójának mindenképpen járna valami elismerés „ilyen nincs, és mégis van” kategóriában. Véleményem szerint a mozi alkotóinak már kevésbé – avagy hogyan lesz egy komplett nézőtér Stockholm-szindrómás Channing Tatum meztelen farpofájától. Fiala Borcsa filmkritikája.