„Az öregek azért elég nagy csínytevők tudnak lenni” – Interjú Richard Osmannal, A csütörtöki nyomozóklub írójával
„Az jutott eszembe, amikor meglátogattam az anyukámat: micsoda pompás helyszíne lenne ez egy jó kis gyilkosságnak!”
„Az jutott eszembe, amikor meglátogattam az anyukámat: micsoda pompás helyszíne lenne ez egy jó kis gyilkosságnak!”
Ezért a filmért találták fel a mozit – képernyőn feleakkora élmény se lenne. Aki jó filmet akar látni, az ne hagyja ki!
Mint minden nagy hatású embernek, aki megelőzte a korát, neki is akadtak bírálói és „nagy leleplezői”, annál is inkább, mivel a módszerei valóban nem voltak makulátlanok. Ám bizonyos megállapításai és szemléletformáló felfedezései a mai napig hatnak – ő maga pedig kulturális ikonná vált.
Nevelőszülőnek lenni korántsem csak nemes, önfeláldozó feladat. Az emberpróbáló oldaláról, morális dilemmáiról most első kézből értesülhetünk.
Öt film, amit imádunk, és bármikor újranéznénk abból az alkalomból, hogy Audrey Hepburn ma lenne 92 éves.
Az egyik legfájdalmasabb emberi tapasztalat a legszebben elmesélve…
Isaura felszabadítása, Esmeralda szemműtétje, Bobby feltámadása… moralizásnak helye nincs, a jó végül, nagy nehezen, úgyis elnyeri jutalmát, a gonosz meglakol. A Kétnevű Pasi pedig a három nézése (szerelmes, gyanakvó, mérges) egyikén bámul a kamerába mindvégig.
Ő volt az a tiszt, aki megkérte „A zongorista” című film főszereplőjét, a bujkáló zenészt, hogy játsszon neki. Aztán segítette, hogy életben maradhasson. Őt viszont nem tudták megmenteni a háború után…