A francia újhullám egyik legnagyobb filmes mestere volt úgy, hogy soha nem járt filmes iskolába, mert már tizennégy éves korában otthagyta a közoktatást, hogy a saját útját járja.

Vannak emberek, akik nem szerepelnek a történelemkönyvekben, mégis, sok ember életére hatással vannak. Művészetükkel, tanításukkal, szelíd példamutatásukkal. Feld Lajos ilyen ember volt. Rajzai és festményei vizuális tanúságtételek a koncentrációs táborok rémtetteiről.

Elszakíthatatlan (cérna)szálak kötnek össze bennünket, nőket az elődeinkkel és remélhetőleg az utódainkkal is. Csapó Ida kiállítása a Kesztyűgyárban ezt a cérnaszálat erősíti meg mindannyiunkban.

A Loupe Színházi Társulás legújabb darabja, a Titkosszolgák – avagy kiesett, kiugrott vagy kilökték első ránézésre abszurd, másodikra pedig fájdalmasan ismerős helyzetet dolgoz fel. Vinnai András rendszerkritikában bővelkedő tragikomédiáját Horváth János Antal állította színpadra.

Végre 50-60-70-es nőket is láthatunk főszerepben a filmvásznon, akár nagyszabású produkciókban is. Azonban ezzel a trenddel párhuzamosan – vagy talán inkább ezen belül – alakul még egy erős divathullám, amely a közép- vagy időskorú nő és a nála évtizedekkel fiatalabb férfi románcát teszi középpontba.

A pin-upoktól kezdve a maffiafeleségeken át a leopárdmintás tangában pózoló Lil' Kim rapperig a leopárdmintát a vadság és a függetlenség jelképeként viselték a nők. Az egykor giccsesnek tartott darabok azonban csendben beszivárogtak a mainstreambe – olyannyira, hogy már különösebb feltűnést sem kelt. Vagy mégis?

65 évvel ezelőtt mutatták be a La Dolce Vitát (magyarul: Az édes élet), Fellini ikonikus filmjét, amiről már mindenkinek Anita Ekberg káprázatos idomai fognak eszébe jutni a Trevi kút kapcsán, Rómáról, az örök városról pedig egy fülledt dzsungel.

Schubert rendkívül termékeny komponista volt: életének mindössze harmincegy éve alatt több mint hatszáz darabot írt. Ennek ellenére sokat szenvedett, nélkülözött. Csak az utókor ismerte el méltóképpen.